Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-290

174 Az országgyűlés képviselőházának 62,192.000, a nettó nyereség pedig 25,765.000. Bruttó nyereségből tiszta nyereség maradt tehát a békében 71-33%, most pedig 41-98%. A csökkenés a bruttó nyereségnél 44-27%, a tisztanyereségnél pedig 66-49%. Ily körülmények között nem csodálkozom, hogy most senki sem akarja részvényekbe fektetni vagyonát. Igazán elérkezett az ideje annak, hogy az 1875. évi kereskedelmi törvényt módosítsuk. Ennél a módosításnál a főelvnek annak kell lenni, hogy a vezérek és ügyvezetőigazgatók az igazgatóság tagjai ne lehessenek, mert a jelenlegi állapot szerint a többnyire informálatlan igazgatóságot majorizálják és terrorizálják. Erre is volt egy kimutatás, de most nincs meg nekem. Becses engedelmükkel igen kényes, de immár elodázhatatlan kérdésre akarom a t. Ház és a kormány figyelmét felhívni. Az 1901. évi XXIV. te. az összeférhetlenségről az akkori állapotoknak megfelelően alkottatott meg. A lefolyt 28 esztendő alatt azonban, sajnos, elképzelhetetlen változások állottak be. Nem is beszélve rettenetes megcsonkíttatásunkról, megváltozott egész közéletünk, megváltoztak közgazdasági viszonyaink, hitelviszonyaink. A tisztviselői státus az ország megcsonkított területével és lélekszámával, anyagi erejével nem arányban emelkedett. Az egyes magánvállalatok és különösen a nagybankok hatalma és befolyása olyan méreteket öltött, t hogy az már szinte megdöbbentő. Mindezeknél fogva meghatványozódott azok száma, akik ma vagy az államtól, vagy a kormányhatalomtól, vagy pedig a magánvállalatoktól függenek. 1901-ben a függetlenség kritériumaként a magánvállalkozásokra nézve elég volt felvetni kérdést; elég volt felvetni azt, vájjon a kormányhatalomtól szubvenciót húznak-e, vagy pedig a kormányhatalommal üzleti viszonyban állnak-e. Ma már más a helyzet. Ma, azt hiszem, nagyon kevés olyan pénzintézet vagy magánvállalat van, amely teljesen független a kormánytól, hiszen a hitel-, vám-, tarifa- és egyéb kérdésekben számukra a kormány jóindulata igen sokszor szinte életkérdés. Az 1901. évi törvényjavaslat benyújtásakor az előadó három pontban foglalta Össze ennek à törvénynek célját: először, hogy a képviselők függetlensége a kormányhatalommal szemben biztosítva legyen, másodszor, hogy a Ház tekintélye és jóhíre megvédessék, harmadszor pedig, hogy a magánérdek a közérdekkel szemben ne érvényesülhessen. Az azóta megváltozott viszonyok folytán ez a törvény ma már nem biztosítja ezeknek a szempontoknak érvényesülését, különösen nem biztosítja annak tág értelmezhetősége folytán. Ennélfogva elkerülhetetlen, elodázhatatlan az 1901. évi összeférhetlenségi törvény módosítása. (Altalános helyeslés.) Követeli ezt az egész ország független közvéleménye, (Ügy van! Ügy van!) követeli a parlament tekintélye és méltósága, hogy még látszata se merüljön fel annak, hogy a képviselő törvényhozói kötelességének teljesítése közben a kormányhatalom, vagy más magánvállalkozás nyomása alatt áll. De én azt hiszem, hogy kívánja ezt ennek a Háznak pártkülönbség nélkül nagy többsége is. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel egyidejűleg mindenesetre meg kell alkotni a köztisztviselők Összeférhetlenségét szabályozó törvényt is. (Bródy Ernő: Csinálja meg a többség!) Nem akarok most részletekbe bocsátkozni, nem akarok propozíeiókkal előállani a revízió mikéntjére nézve, nem akarok rámutatni azokra a visszásságoikra, amelyek a mai állapot szerint vannak, egy dologra azonban már most 290. ülése 1929 május 8-dn, szerdán. nyomatékkal rá akarok mutatni, még pedig arra, hogy összeférhetlenségi ügyekben a bíráskodást feltétlenül egy politikamentes független bíróságra kell bízni. (Helyeslés.) Tisztelettel a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (Olvassa): «Utasítsa a Ház a kormányt, hogy terjesszen az országgyűlés elé törvényjavaslatot az összeférhetlenségről szóló 1901 : XXIV. te. módosításáról». (Helyeslés. — Klein Antal: Záros határidőn belül!) Nagyon sajnálom, hogy a t. pénzügyminiszter úr nincs itt, mert fejtegetéseimet feltétlenül az ő expozéjához kell fűznöm. A pénzügyminiszter úr expozéja közben arra a megjegyzésemre, illetőleg közbeszólásomra, hogy agrárpénzügyminiszter, azt felelte (Olvassa): «Bár én testestől-lelkestől mezőgazda vagyok, itt nem t agrár-miniszter vagyok, hanem minden kérdést egyformán, az összes gazdasági ágazatokat objektíven és teljesen pártatlanul kezelem». Lehetetlen ennek a válasznak helyességével egyet nem értenem, (Ügy van! Ügy van!) mindazonáltal fenntartom azt a véleményemet, amelyet abban a közbeszólásomban kifejeztem. Fenntartom pedig abból a meggyőződésemből kifolyólag, hogy Magyarország annyira kimondottan, annyira határozottan agrár-állam, hogy annak boldogulása a mezőgazdaságtól függ. (Ügy van! Úgy van!) Ha a mezőgazdaság nem tud élni, akiktor nem tud élni a többi gazdasági ágazat sem. A pénzügyminiszter úr expozéjából pedig azt a benyomást nyertem, hogy ő ennek az igazságnak az alapján áll és a mezőgazdaság prosperitását Magyarország boldogulása conditio sine qua nonjának tartja s éppen ezért aposztrofáltam én őt, mint agrárpénzügyminisztert. Mi, akik a földmívelő néppel együtt élünk, annak minden küzdelmében vele együtt vagyunk, közvetlenül látjuk tehát annak helyzetét, kötelességünknek! tartjuk, hogy a miniszter úr expozéjjával

1 kapcsolatosan elmondjuk bírálatunkat és közvetlen tapasztalatokból eredő indítványainkkal a bajok orvoslására rámutassunk. Nem akarjuk mi minden baj kútforrásául a kormányt odaállítani, amint hogy ezt jóhiszeműen senkii sem teheti. Nem akarhatjuk, hogy csoda történjék, hogy egyszerre minden baj megszűnjék, és különösen nem akarhatjuk azt, hogy a bajok megszüntetése azzal járjon, hogy az állam pénzügyi helyzete ismét felboríttassék. Tudjuk azt, hogy nekünk számolnunk kell a megcsonkítottságunk által adott helyzettel, a minket vasgyűrűként körülvevő államok ellenséges politikájával, számolnunk kell a pénzpiacnak az egész világon való állapotával, és csak azt kívánhatjuk, amit a kormány e kereteken belül megtehet. A gazdasági miniszter úr fejtegetéseiben jelezte tegnap, hogy a kormánynak egyik legnagyobb gondja új piacoknak a felkutatása. Ezeket az elveket ő nagyjában körvonalazta itten, a részleteket azonban ebben a tekintetben még ma sem ismerjük. Éppen ezért nem kívánok ezekre kiterjeszteni, de azt nyomatékosan kívánom hangsúlyozni, hogy Magyarország klímája, csapadékviszonyai, talajviszonyai semmiesetre sem engedik meg azt, hogy búzatermelő jellegéből kivetkőztessük. Itt azonban talán nem egészen érthetek egyet a gazdasági miniszter úr fejtegetéseivel, ami azt illeti, hogy nekünk igenis mindent el kell követnünk arra, hogy az új piacokon a versenyt a külföldi államokkal felvehessük, s ehhez az első feltétel,