Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-290

"Az országgyűlés képviselőházának hogy termelésünket olcsóbbá tudjuk tenni. Es itt van az, amiben talán eltérek az ő nézetétől abban tudniillik, hogy elsősorban itt a kartelleket igen­is meg kell rendszabályozni. (Helyeslés.) Hi­szen a kartellek minden olyaii cikknek, minden olyan anyagnak árát, amely a termeléshez fel­tétlenül szükséges, mérhetetlenül a termelési költségekkel arányban nem állóan, hihetetlen mértékben megdrágították. Valósággal meg­döbbentők azok az adatok, amelyeket múltkor Sándor Pál t. képviselőtársam interpellációi­ban a szén-, vas-és cementkartellről elmondott. De nemcsak ennél a három cikknél van ez meg, de megvan minden cikknél. Nagy örömmel hallottuk az igazságügymi­niszter úrnak azt a kijelentését, hogy igenis a kartellek törvényes szabályozása programm­jába van véve. Ennek a kérdésnek megoldásánál az igazságügyminiszter úr szíves figyelmébe va­gyok bátor ajánlani a norvég példát A norvé­gek ugyanis igen szerencsésen oldották meg ezt a kérdést. Például megtiltották azoknak az esz­közöknek alkalmazását, amelyekkel a kartellek kényszeríthetik a kartellben nem álló vállalato­kat arra, hogy hozzájuk csatlakozzanak. Tilos náluk a bojkott, amellyel kényszeríthetik a kereskedőt arra, hogy csak tőlük vásárolhassa­nak, mert különben más cikket sem adnak ne­kik. Különösen tilos náluk a harci előnyár al­kalmazása, amely abból áll, hogy olyan terüle­teken, ahol a kartellnek ellenféltől, versenytárs­tól kell tartania, az árakat leszállítja azért, hogy tönkretegye az ellenfelet, de viszont kár­pótolja magát, egészen természetesen olyan he­lyeken, ahol ellenféltől, versenytárstól nem kell tartania. A másik igen fontos feltétel termelésünk olcsóbbá tételére a jelenleg érvényben lévő vám­tarifa bizonyos részének megváltoztatása. A gazdasági miniszter úr tegnapi beszédében ki­tért erre és kilátásba is helyezte. De kilátásba helyezte ezt már a miniszterelnök úr is debre­ceni beszédében, később pedig a múlt évben a költségvetési vitánál történt felszólalásában, amikor azt mondotta, hogy ez mint végcél, mint végleges állapot nem is terveztetett. En tisztelet­tel kérem a kormányt, hogy hajtsa végre ezt a megígért reviziót. T. Ház! A hitelkérdésre nagyon röviden akarok kitérni. En remélem, hogy a pénzügy­miniszter úr bizakodása ebben a tekintetben is valóra fog válni. Bízom benne, mert ha nem bíznék benne, kétségbe kellene esnem, látva azt a hihetetlen eladósodását a gazdáknak, amely jelenleg van, kicsinek és nagynak egyaránt, látva azt, hogy hogyan megy tönkre 14—16%-os pénz mellett a gazda. Hiszen ma a gazda minden közterhet és egyéb terhét úgyszólván kölcsön­vett pénzből fizeti és erre a célra ilyen magas kamatozású kölcsönt kénytelen igénybe venni. Ismerek kisgazdát, aki szorgalmas, igyekvő, jó­zan ember s a múlt évben 1000 pengő adósság terhelte 15—18 katasztrális hold földjét, ma pedig már 6000 pengő adósság terheli. (Mozgás.) Ez így van, ez nem sötétlátás, ez valóság. Lát­juk, hogy a pénzügyminiszter úr segíteni akar a gazdákon. Mutatja ezt számtalan intézkedése, mint a földadó leszállítása, a késedelmi kamatok és az adóbehajtási illetékek mérséklése, külö­nösen pedig az^ adóigazgatás méltányos és hu­mánus kezelésére való törekvés, valamint az állatforgalmiadó eltörlése. Mindezek az intéz­kedések a pénzügyminiszter úr iránt a gazdák­nál bizalmat keltenek. Nagyon helyes szándéka a pénzügyminiszter úrnak az is, hogy a jöve­delem- és vagyonadóbevallások beadására vonat­kozó kötelezettségénél az értékhatárt a jövede­290. ülése 1929 május 8-án, szerdán. \ 175 lemadóra nézve 10.000, a vagyonadóra nézve 150.000 pengőre emeli fel. En kérem a pénzügy­miniszter urat arra is, hogy ezt a fixirozását a jövedelem és a vagyon bevallására vonatkozó kötelezettségnek magasabb értékhatárokra is terjessze ki, különösen a fundált vagyonnál, amely el nem titkolható, amelyet mindenki lát, mert ezzel az adó-igazgatást sokkal egyszerűbbé és olcsóbbá lehetne tenni, az adófizető közönség pedig óriási vexatúráktól lenne megszabadítva. Nagy baj az, hogy adórendszerünk végtele­nül komplikált. Ma senki sem tudja, hogy ki­fizette-e már tulajdonképpen összes adóját vagy nem. (Szilágyi Lajos: Azt sem tudja, mennyit kell fizetni! Még az összeget sem tudja!) Annyi címen kell adózni, hogy az embereknek fogal­muk sincs arról, hogyan állanak az adóval. Ez méltán bizalmatlanságot kelt, viszont vissza­élésekre is ad okot. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy egyszerűsítse, egyesítse, tegye vilá­gossá, érthetővé adórendszerünket. (Forster Elek: Öriási fegyver a mai adórendszer a kis­gazdákkal szemben bizonyos körök számára!) Nagy örömmel hallottam a gazdasági mi­niszter úrnak^ tegnapi azon kijelentését, hogy végre az útépítés kérdésében más programmot fog behozni^hogy tudniillik először nem a luxus­utakat fogják építeni, hanem előbb minden köz­ségnek lehetővé teszik, hogy a vasúthoz kijut­hassanak. (Elénk helyeslés.) Rettenetes elkese­redést szült az a helyzet, hogy egyes községek évszakokon keresztül nem tudták terményeiket piacra vinni, egy zsák búzával nem tudta a la­kosság megközelíteni a piacot. Most ha bekövet­kezik az, hogy először ezeket az utakat építjük ki és minden községnek meglesz az útja a vas­úthoz, nagy megnyugvást fog kelteni. (Szilágyi Lajos: Ez kell, nem pedig a kisvasút!) Nagy örömet fog kelteni a pénzügyminisz­ter úrnak az a szándéka tisztviselői körökben, hogy a tisztviselői lakbéreket rendezni kívánja. Valóban tarthatatlan állapotok voltak ezen a téren, különösen azokban a helységekben, ame­lyek a megszállás folytán megyei, illetőleg já­rási székhellyé váltak. En nagyon kérem a pénzügyminiszter urat ennél a kérdésnél, hogy a mi vidékünknél feltétlenül vegye tekintetbe ezt a helyzetet, és itt elsősorban Szikszóra és Encsre gondolok. A kataszteri felvételek kérdése is napiren­den van. Nem vitás, hogy ezek szükségesek, azonban annyira meg vannak terhelve egyes községek lakói, hogy többköltséget úgyszólván már nem bírnak el. Nem tudom, nem lesz-e ke­vés az a 300.000 pengő, amelyet a pénzügymi­niszter úr e tekintetben a gazdák támogatására előirányzott. Különösen a fagykár sújtotta vi­dékeken volna jó ezeket a felméréseket egyelőre felfüggeszteni, hiszen a fagykársujtotta vidé* kéken a helyzet annyira sötét, hogy én annak következményeire nem is merek rágondolni. Hiszen ott nem lesz vetőmag, nem lesz éle­lem, nem lesz takarmány és nem lesz szalma, és nem lesz az aratómunkásoknak alkalma, hogy mint minden évben, maguknak es család­juknak az egész évre szükséges kenyeret meg­keressék. Szükséges volna sürgősen azokon a vi­dékeken, a keleti és északkeleti vármegyékben pontosan konstatálni, hogy mennyi a valóság­ban kiszántott terület és mennyi a megfagyott őszi vetés, amely beteg, sínylődik, gyökér nél­kül való, angolkóros és amely, nem hiszem, hogy elég erős legyen kalászbaborulni. Ezen ö^isze írás alapján sürgősen intézkedni kell az adó­leírások eszközlése iránt is, jó előre gondos­kodni kell élelemről és vetőmagról, össze kell az egész országbán írni a szalmakészleteket és le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom