Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-290
Az országgyűlés képviselőházának 290. ülése 1929 május 8-án, szerdán. 173 vetettek ezek s kár a revizió gondolatát ezekkel kapcsolatba hozni. Mi igenis akarjuk és csináljuk is a revíziót és nem tudok egyebet mondani, mint újból hangsúlyozom a párthatározatot, amely azt mondja, hogy a szociáldemokratapártnak a revizióért folytatott küzdelmét külföldi viszonylatban is károsan befolyásolja az ország antidemokratikus berendezése és amíg meg nem valósítják az általános .. egyenlő és titkos választójogot, a közszabadságokat: addig a párt a revizió ügyéért való küzdelmet reménytelennek tekinti. Elnök: Képviselőtársunk beszédideje lejárt, kérem tehát szíveskedjék beszédét befejezni. Kéthly Anna: Kögtön befejezem. T. Képviselőház! Ezek nem szociáldemokrata követelések, ezek az ország követelései, ez nem világnézeti harc, ez a polgári demokráciának a létfeltétele. Nekünk Európa néhány reakciós szigetének kivételével végre meg kell teremtenünk a revíziós harcnak létfeltételét, fegyvertelenül, az igazság fegyverével a politikai, gazdasági nyelvi és kulturális szükségszerűségnek parancsszavával. Nekünk nincs odaát földbirtokunk, hivatalaink, nekünk testvéreink vannak odaát, akik aggódó figyelemmel kísérik a külső és belső Trianon elleni küzdelmet. Ha a belső küzdelem elbukik, nem a szociáldemokrácia bukik el, hanem megfogyatkozik a külső Trianon megváltoztatásáért minden reménységünk. Hagyjanak tehát bennünket nyugodtan doldozni a revizióért ahogy vagyunk és ne kergessenek bele Prokusztesz-ágyba, mert aki ezt erőszakkal, ugratással elérni véli, annak fontosabb a szpciáldemokratapárt bomlása, mint maga a revizió. Nem kell tehát, hogy erőlködjenek és áltassák magukat, mert mi a haladás vonalában vagyunk, és a haladás vonalában hisszük, hogy elérjük a reviziót. T. Képviselőház! De mindaz, ami ebben a költségvetésben, ami az egész politikai rendszerben ma megvalósul, ami kivetődik az ország előtt, az mind eleven negációja a revíziós gondolatnak, én tehát ezt a költségvetést még általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Nagyon sajnálom, hogy az előttem szólott t. képviselőtársammal nem érthetek egyet. (Forster Elek: Mi sem!) Akadálya ennek a megértésnek (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A nyílt szavazás!) az a világnézeti felfogásbeli nagy különbség, amely közöttünk van. Ö ugyanis az osztályharc alapján áll, (Farkas István: Maga csinálja az osztályharcot, a kormánnyal együtt!) én pedig az összes társadalmi osztályok összefogásának elve alapján állok. (Ügy van! Ügy van! jobbfelol. ~ Farkas István: Igen! Például a napszámosának van-e szavazati joga, meg mint az ipari munkásnak? Azt már nem akarja! Ez a társadalmi összefogás! — Peyer Károly: Hogy állunk hát azzal az osztályharccal? Halljunk egy kis magyarázatot!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly képviselő urat ismételten figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni! Farkasfalvi Farkas Géza: Gáspárdy Elemér t. barátom arra a visszás jelenségre, hogy a mai sivár, nagyon szomorú gazdasági helyzetben és életviszonyok közt, amikor ezrek meg ezrek elhelyezkedni : sem tudnak, egyesek óriási jövedelemmel dotált állásokat halmoznak össze. Az is visszás jelenség, hogy amikor a részvénytársaságok részvényesei részvényeik után alig kapnak valamit, ugyanakkor néhány ember, ezeknek a vállalatoknak vezérei és ügyvezetőigazgatói fejedelmi jövedelmeket húznak. (Ügy van! jobbfelol.) T. Ház! Itt egy bizonyos félreértés van, azért kénytelen vagyok kitérni a tantiémek kérdésére. A tantiém az 1875. évi kereskedelmi törvény értelmében az az összeg, amely egyes^ intézetek alapszabályainak megfelelőleg az intézet tiszta hasznának bizonyos percentje szerint az igazgatóságnak jár. Ez a tantiém a budapesti intézeteknél általában a tisztajövedelem 5—8%-a, a vidékieknél pedig 10%-a. Ez a budapesti intézeteknél általában nyolc-tízezer pengőre, van eset azonban, hogy ennek a sokszorosára, a vidéki intézeteknél pedig ezer-kétezerötszáz pengőre megy. (Udvardy János: Nem megy annyira!) Általában így van. (Udvardy János: Száz-százötven pengő!) Az nagyon kis intézet lehet. Az igazgató, a vezérigazgató es az ügyvezető igazgató egyszersmind nagyrészben tagjai is az igazgatóságnak, tehát tantiémeket is húznak, az ő fő jövedelmük azonban abban a szerződésben foglaltatik, amelyet ők az igazgatósággal kötnek, a legtöbb esetben tehát saját magukkal is, hiszen az igazgatóságnak is tagjai. Ebben a szerződésben benne van a törzs fizetés, azután az illető intézet tiszta hasznának egy bizonyos százaléka — Vv— 1% — általánosságban, mint jutalék. (Östör József: A második tantiém!) Azt voltam bátor említeni, hogy egy második tantiém. Továbbá: személyes pótlék, lakbér stb. (Jánossy Gábor: Satöbbi is van még? — Egy hang jobbfelol: Becslési díjak!) Van olyan bankigazgató, bankvezér, akinek a jövedelme, — amint Gáspárdy Elemér t. képviselőtársam erre rámutatott — több, mint az egész kormányé összesen. Budapesten legalább negyven olyan bankvezér van, akinek jövedelme felülhaladja Magyarország kormányzójának tiszteletdíját. (Jánossy Gábor: Mit csinálnak azzal a rengeteg pénzzel? — Egy hang jobbfelol: Külföldön költik el!) T. Ház! Néhány ügyvezető igazgató, kettőhárom, olyan fizetést húz, mint ugyanennek az intézetnek többszáz tisztviselője összesen. Ezek a jövedelmek sem a mérlegben, sem másutt nyilvánosan nem szerepelnek. Ha valamely nagyszerű talentum meg jutalmazásáról volna szó, amely az intézetet nagy arányokban fellendíti, akkor az talán érthető volna, de semmiesetre sem érthető akkor, a mikor az intézet jövedelme felére, harmadára, sőt sokszor ötödére csökkent. Hogy így a részvényesek úgyszólván semmit sem kapnak, az természetes. Néhány adatot leszek bátor felolvasni arra nézve, hogy a fizetésekre fordított összegek mennyit tettek ki, s így ezeknél milyen nagy volt az emelkedés. Három budapesti nagy bankot fogok felemlíteni a nélkül, hogy megmondanám a nevüket, de bárkinek készségesen bocsátom azokat rendelkzésre. Az egyik ilyen banknál a fizetésekre fordított összeg 1913-ban 3,430.000 pengő volt, 1927-ben pedig 6,628.000 pengő, tehát az emelkedés 94%-ot, a másik banknál 1913-ban 373.000, 1927-ben pedig 1,188.000 pengő, a harmadiknál 1913-ban 449.00, most pedig 740.000 pengő, tehát az emelkedés 65:5 százalékos. A pénzintézetek bruttó és nettó nyeresége békében és most a következő: 11 nagybankot fogok összevenni. A bruttó bevétel 1913-ban 97,883.000 pengő volt, nettó nyereség pedig 69,830.000 pengő, 1927-ben a bruttó nyereség 25*
