Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-290
Äz országgyűlés képviselőházának oldalon: Állítólag most kész!) Kész van, azonban bizonyos pénzügyi okai vannak, amiért nem lehet a Ház elé hozni. Már pedig a magyar gazdasági élet feltétlenül megköveteli, hogy különösen községeinket egy nagyobb közúttal, vagy pedig egy közforgalmi vasúttal mielőbb összekössük. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ez körülbelül a legfontosabb kérdés és én a magam részéről fontosabbnak tartanám még a gazdasági kisvasutak létesítésénél is, mert mai napság az autó- és autobus zközlekedés ezeket a vasutakat úgyis megfelelően pótolja. Éppen ezért 7. pontnak a gazdasági törvények közül az autóbusztörvényt hagytam. A mai helyzet olyan, hogy autóbuszjáratokat megfelelően létesíteni nem lehet, mert ezeket a koncessziókat öt esztendőre adják, öt esztendőre pedig az illto társulat nem rendezkedhetik be. Meg kell tehát állapítani azokat a módozatokat, amelyek mellett ezek a közlekedési vállalatok létesíthetők, mert a mai munkanélküli helyzet mellett minden fillérért kár, amely nem kerül vissza a gazdasági életbe s amely nem csökkenti az óriási munkanélküliséget. Nyolcadik pontnak pedig a közszállítási szabályzatnak akár törvényhozási, akár pedig kormányzati intézkedések alapján való rendezését venném. Igaz ugyan, — Éassay képviselőtársam tegnap rá is mutatott — hogy van nekünk közszállítási szabályzatunk, de ezt azután tartsuk is be. Ezek a közszállítási szabályok azonban még a békeévekre vezethetők vissza, a helyzet pedig azóta lényegesen megváltozott. Ezek lennének azok a törvényalkotások t. Képviselőház, amelyeket szeretném, ha a mélyen t. kormány mielőbb a Ház elé terjesztene. Amint kifejteni szerencsés voltam, maguktól a törvényhozási intézkedésektől a gazdasági élet fellendülését ugyan nem várhatjuk, de ezek a törvények mégis olyanok lesznek, mint valami gondnok, mint valami szelíd gyám: istápolni fogják a gazdasági kérdések lehető megoldását és olyan légkört fognak teremteni, amelyben sokkal könnyebben fogunk előbbrehaladni, mint a mostaniban. Azt mondottam, hogy a törvényhozási intézkedéseken kívül bele kell kapcsolódnia a gazdasági programm megvalósításának nagy kérdésébe a kormányzatnak is. A kormányzatnak is segítségere kell sietnie a gazdasági életnek feltámasztásával. Mik legyenek ezek a kormányzati intézkedések? Elsősorban azt tenném, hogy felülvizsgáltatnám külkereskedelmi szerződéseinket. Bár a külkereskedelmi szerződések magukban véve pusztán a kivitel céljait szolgálják, mégis valójában csekély hatással vannak arra, mert — mint mondottam — az olcsó, jó és versenyképes termelés az egyedüli arkánum abban a tekintetben, hogy exportunkat biztosíthassuk. ) Itt van a vám- és tarifaleszállítás kérdései. J Szerencsés voltam előbb kifejthetni, hogy az ! Államvasutak nem nyereséghajhászó üzem, hanem az állam gazdasági életének egyik ütőere kell, hogy legyen, amelyen keresztül a vérkeringés nagyszerűen és minden akadály nélkül legyen lebonyolítható. De a kormányzati intézkedések közül legeslegfontosabbnak tartanám annak a kérdésnek rendezését, amely az állami igazgatásnak bürokráciától való mentesítésére és decentralizációjára vezet. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) őszintén örültem, amikor Wekerle Sándor pénzügyminiszter úr nagyszerű expozéjában az ezzel a kérdéssel való foglalkozást is kilátásba àhelyezte és igen okos és helyes dolognak tarHom, azt, hogy e célból a költségvetésben az ötlet 290. ülése 1929 május 8-án, szerdán. 165 megvalósítása érdekében 40 ezer pengőt irányzott elő. En nem pályázom ennek a 40 ezer pengőnek egy fillérjére sem, de eddig is én voltam az, legalább egyike azoknak, akik költségvetési beszédeimben folyton a bürokrácia letörésével, valamint a protekció megszüntetésének kérdésével foglalkoztam. (Jánossy Gábor: Ehhez magyar Herkulesek kellenek!) Nagyon nehéz kérdések ezek és azt hiszem, hogy a bürokrácia megszüntetési terén talán tenni, cselekedni sokkal könnyebb lenne, mint arról beszélni, mert ha arról sokat beszélünk és tárgyalunk, akkor azt semmiképpen nem tudjuk megszüntetni. ' En akkoriban előadtam azt, hogy a bürokráciát csakis úgy tudjuk megszüntetni és egészséges államigazgatást bevezetni, mentesítvén magunkat a kitermelt osztrák bürokráciától, illetőleg azon az alapon kifejlődött magyar bürokráciától, ha ennek a célnak érdekében magát a magyar tisztviselőtársadalmat is megnyerjük. (Ügy van! Ügy van!) Itt egy erős propaganda lenne szükséges; beoltani a lelkekbe azt a gondolatot, hogy ez az ország ilyen államigazgatás mellett sem a kereskedelmet, sem az ipart, sem a gazdasági életet nem tudja lebonyolítani, (Jánossy Gábor: A mai határok között!) míg a mai határok között él. De lehetetlen dolog is az, hogyha a kereskedelem vagy ipar a magyar államigazgatást igénybe veszi, akkor ott ügyeinek orvoslására csak a legnehezebben kerülhet a sor, vagy pedig olyan hosszadalmas úton, amikor már a segítség nem ér semmit. '• Hogy ez a bürokrácia letöressék, e célból szükségesnek tartanám, ha behozatnék az egyéni felelősség elve. Minden tisztviselőnek, aki tíz év óta dolgozik valamelyik minisztériumban, bizonyos önállóságot adnék a teljes anyagi és erkölcsi felelősség mellett való dolgozásra. Mert a mai helyzet az, hogy valósággal azt kell mondani, hogy az állam nem bízik a saját tisztviselőjében: a legkisebb ügydarabnak is 8—10 kézen kell keresztülmennie, csupa ellenőrzés az egész. Ezenkívül ezt az államigazgatást össze kellene hozni a vármegyei közigazgatással is, mindenütt egyszerűsíteni és decentralizálni az^ egész vonalon. Szerintem az egyéni felelősség behozatala az az arkanum, amellyel ezen a kérdésen segíteni lehet. Nem akarok ennek a kérdésnek további tárgyalásába bocsátkozni, mert attól félek, hogy időm letelik és nem tudom elmondani azokat a gondolatokat, amelyeket a gazdasági élet fellendítése érdekében még előhozni szeretnék és éppen ezért most egy szintén igen fontos kérdésre térek át, amely a jelenlegi helyzetben eb'ben az országban talán kellőképpen nem is részesül megfelelő istápolásban, megfelelő támogatásban. Ez pedig az ipari és kereskedelmi osztály, Látjuk általában, hogy nálunk a kereskedelmet nem sokra tartották és nem sokra tartják egyesek még ma sem. Pedig a kereskedelem éppolyan fontos funkciót végez, nemcsak a gazdasági életben, de egyúttal az állami életben is, mint bármilyen más magasabbrendű foglalkozás. (Ügy van! Ügy van!) Kereskedőink a trianoni átkos béke következtében új helyzetbe kerültek. És ebben része van, valljuk meg őszintén, az előzetes kereskedelemellenes politikának is, (Jánossy Gábor: Kényszerhelyzet volt akkor!) amely kereskedőinket, úgyszólván egészen líj életbe állította bele. Kiesvén ez a kis trianoni Csonka-Magyarország egy ötvenmilliós monarchia keretéből, amikor nyersterményeit az osztrák iparostartományokban könnyebben