Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-290

164 Az országgyűlés képviselőházának Aladár: Szegényeket ne bántsátok! — Derültség jobbfelől.) Most, t. Képviselőház, folytatom azoknak az elgondolásaimnak ismertetését, amelyeknek törvényhozási megvalósítása szükséges volna. Feltétlenül szükségesnek tartanám a közélet érdekében és a gazdasági helyzet megjavítása szempontjából azt, hogy megállapítsa az igazságügyminisztérium a kereskedelemügyi minisztériummal együtt a közvállalat fogalmát és a közüzemi vállalat jogi helyzetét megfelelően szabályozza. Ma az a helyzet, hogy egyes állami, vagy városi intézmények, illetőleg vállalatok üzemesíttettek. Ezek az üzemesítések azért történtek, hogy a bürokratikus eljárást, azokat a lassú, kevésbbé rugalmas megmozdulásokat, amelyek az állami adminisztrációiban megvannak, a közüzemi vállalatok köréből kiküszöböljük. Nos hát, a magam neszéről azt kell megállapítanom, hogy a bürokrácia ezeknél az állami közüzemi vállalatoknál nemhogy csökkent volna, az igazgatás, nemhogy rugalmasabbá lett volna, hanem a bürokrácia még sokkal nagyobb, mint az állami közigazgatásban. (Felkiáltások jobbfelől: A főváros!) Ezzel szemben azonban ezek az üzemek — ki kell mondanom — nagyon hajlamosak arra, hogy egy magáncélú részvénytársaság szellemében dolgozzanak, nagyon hajlamosak arra, hogy párhuzamot vonjanak egy magáncélú kereskedelmi vállalat és egy városi, vagy állami üzem vezetőinek dotációja között. (Erdélyi Aladár: Magánvállalatnál nem lehet úgy csinálni!) Ezek a kérdések feltétlenül olyanok, hogy meggondolásra késztetnek bennünket, annál is inkább, mert teszem, ha például a m. kir. Államvasutakról van szó, az az én szerény nézetem szerint üzemnek egyáltalán nem minősíthető. (Erdélyi Aladár: Hát. az Ibusz. micsoda'?) Az a m, kir. Államvasutaknak egy mellékvállalata. (Erdélyi Aladár: Az a filiális!) Én üzemnek egyáltalán nem minősíthetem, mert hiszen az Államvasutaknál nem az az érdek, hogy minél több jövedelmet hozzon be magának, (Jánossy Gábor: Nemcsak az!) nemcsak az, hanem ez az ütőere a mezőgazdasági és a kereskedelmi életnek, (Ügy van! jobbfelől.) neki tehát olyan tarifapolitikát kell folytatnia, amellyel a gazdasági életet előmozdítja, (Ügy van! jobbfelől:) sokszor még az üzlet ellenében is. (Ügy van! jobbfelől.) Most, t. Képviselőház, folytatom elgondolásom ismertetését. Nagyon szükségesnek és fontosnak tartanám a fővárosi törvéíny reformját. Tudjuk, hogy ez már olyan stádiumban van, hogy a közeljövőben a Ház elé fog kerülni. (Jánossy Gábor: Most faragják az utolsó mondatát!) Gazdasági szempontból is kiváló fontossága van ennek a törvénynek, mert eltekintve attól, hogy Budapest ma ennek az országnak a legnagyobb belső fogyasztási területe, nem közömbös az, hogy ezt a milliós várost, amely az országnak egy nyolcad része, miképpen igazgatják. (Ügy van! jobbfelől.) Nem közömhös ez az országra nézve, amelynek Budapest a tulajdonképpeni szíve, ez a szív azonban ki akar szakadni a testből és teljesen önálló akar lenni, egy államot akar alkotni az országban. Immár odajutunk, és jól jegyezte meg egy szellemes újságíró, hogyha hadsereget tartana, akkor fel volna ruházva az állam ' minden jellegével. (Viczián István: Ilyen szándéka nincs; tegnap Wolff Károly éppen az ellenkező jlétt hirdette!) Én kénytelen vagyok felemlíteni mindazoikiat az elgondolásaimat, — mert hiszen ez, mint 290. ülése 1929 május 8-án, szerdán. . képviselőnek, lelkiismereti kötelességem — amelyek bennem kialakultak, abból a célból, hogy a gazdasági életet megmentsem a végső pusztulástól, (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) akár tetszik tehát az, ha én a főváros igazgatásaira nézve megmondom a véleményemet, akár nem, én csakis lelkiismereti kötelességem szavára hallgatva, igenis el fogom mondani, hogy nagyon fontos az, hogy az a főváros, amelyben az ország lakosságainak egynyolcadrésze él, a másik! egymillió lakos pedig majdnem állandóan itt tartózkodik ebben a fővárosban, itt bonyolítja le az ipart, a kereskedelmet, tehát a főváros valóban az ország szíve, kikerüljön az 1872. évi törvények hatálya alól, amikor Budapest kisváros lévén, pár öreg jó táblabíró is jól el tudta igazgatni. De mint gazdaságpolitikus nem is erről akarok én most beszélni, hanem a városnak arról a politikájáról, amelyet gazdasági téren folytat és amely tipikus példája az adóalanyok eltiprásánakl, tipikus példája annak, hogy a közüzemek mennyire megronthatják az ipart és a kereskedelmet és mennyire csökkenthetik a polgárság életerejét. Semmiféle olyan támadó dolgot nem akarok felhozni, amely kellemetlen egyesek részére, nem akarok egyeseket támadni. csak az igazságot (kÜvánom hangoztatni és ezt is csak abból a szempontból, hogy az én szegény hazámnak valamennyire hasznára lehessek. (Helyeslés jobbfelől.) Ha tehát azt mondom, hogy a főváros gazdaságpolitikája — amelyről, nemcsak én, hanem maga a belügyminiszter úr is megállapította ezt — nem felel meg a követelményeknek, ezt csak azért teszem, mert szeretem hazám fővárosát és olyan irányban akarom gazdasági működését látni, amely irány megfelel a magyarság érdekeinek. (Helyeslés jobbfelől.) A főváros ma beállt a nagyiparosok és a nagykereskedők közé saját célú üzemeivel kiveszi az. emberek^ szájából a kenyeret. Hiszen nem elégséges például az, hogy koporsóüzemet létesít, a koporsóüzemben alüzem támad és így tovább, a koporsóüzemnek fára is van szüksége, hogy pedig a fát megkaphassa, fel kell állítani egy gőzfürészgyárat, a főváros kénytelen erdőt vásárolni és így hovatovább mindent kiszed a dolgozó ipar és kereskedelem kezéből. A fővárosnak nem közszükségleti célból létesített üzemeiben természetesen konkurrencia nem fejlődhetik ki. Ezeknek az üzemeknek a vezetői azután szintén igen szeretik magukat magáncélú részvénytársaság üzemvezetőinek tekinteni, különösen fizetés, taintiémek és remunerációk szempontjából. Ezt azért mondottam, mert Budapest állam az államban, mert valóságos harcot folytat a belügyminiszter úrral, de a kereskedelemügyi miniszter úrral is, mert hiszen, amikor a törvény világos rendelkezései ellenére autókat vásárol külföldről, akkor nem törődik a kormányintézkedésekkel, amikor pedig a belügyminiszter úr felszólítja, hogy a főváros üzemeit szüntesse meg, az üzemek még mindig abban az állapotban vannak, mint voltak. (Zaj.) Nagyon lényeges az is. hogy a kereskedelem és ipar fellendíttessék ebben az országban, hiszen úgyis egyoldalú nyerstermelő ország vagyunk. Egy fagy, vagy egy rossz időjárás tönkreteheti terményeinket s akkor én tisztelettel kérdem, hogyan fognak befolyni az adójövedelmek, amikor az adóalanyok maguk is támogatásra lesznek szorulva? Ezek közül a törvények közül felemlítem az úttörvényt. Tudvalevőleg több mint húsz esztendő óta vajúdik már a közúti törvény. (Egy hang a jobb-