Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-290

Az országgyűlés hépviselöházánah 290. ülése 1929 május 8-án, szerdán. 163 azok a szabadságjogok, amelyekre egy önálló országnak szüksége van. Kell tehát, t. Kép­viselőház, hogy a gazdasági kérdéseket állítsuk elsősorban is a politikai és közélet tengelyébe, hogy minden mást kapcsoljunk ki és csakis gazdasági kérdésekkel foglalkozzunk, mert a gazdasági problémának megoldásán, a gazda­sági bajokból való kiláboláson múlik ennek az országnak sorsa. Mik volnának most már azok az elgondo­lásaink, amelyeket előbb felemlíteni bátor vol­tam? (Halljuk! H all juhi a jobboldalon.) Azt tartom, hogy ebben a munkában az egész ma gyár társadalomnak, tekintet nélkül pártokra és oisztályérdekekre, vészt kell vennie Részt kell vennie ebben a munkában elsősorban a törvényhozásnak, a kormányzati intézkedések­nek részt kell vennie a közigazgatásnak, a kereskedelemnek és azonkívül még az oktatás munkáját is bele kell állítani, hogy ezt a gazda­sági programmunkat megvalósíthassuk. Vegyük most sorra, t. Képviselőház. Elsősorban azt mondottam, hogy a törvény­alkotásokkal is segítségére kell sietnünk a gaz­dasági élet fellendítésének. Azon a nézeten va­gyok, hogy magábanvéve törvényekkel és tör­vényalkotásokkal gazdasági bajokon segíteni nem lehet, de feltétlenül el lehet érni azt, hogy a gazdasági érdekek megvalósítása számára bi­zonyos atmoszférát, légkört teremtsünk, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amelyben jó tör­vényeink következtében megindulhat a fejlődés. Ezek tehát gyámolítására szolgálnak a gazda­sági tevékenységnek. Legfontosabbnak tartanám — mert hiszen most valójában a gazdasági bajok annak követ­keztében keletkeztek, hogy az értékesítésben zökkenés állott be — az értékesítés kifejleszté­sét. A nyugati kultúrállamok, amelyek behoza­talra szorulnak, az elzárkózás és az önellátás álláspontjára helyezkedve, megtagadják a mi nyersterményeink bevitelét. Erős versery fejlő­dik ki az európai államok között. Ebben a ver­senyben a kis Csonka-Magyarországnak is meg­felelően meg kell állania helyét, sőt fel kell venni a versenyt nagyobb konkurrenstársakkal és pedig a tengerentúli államokkal is, mert hi­szen odajutottunk, hogy a Kanadában termelt búza Grácban immár olcsóbb, mint a magyar búza és megkérdezve az ottani sütőiparosokat, sajnálattal ki kell jelentenem, hogy az amerikai búzalisztet jobban süthetőnek minősítették, mint a mienket. Nem akarok részletesebben belebocsátkozni ennek fejtegetésébe, (Jánossy Gábor: Pedig tanulságos volna!) de rá akarok mutatni, hogy a régi acélos magyar búza úgy­szólván nem is található már az országban. (Mozgás a jobboldalon, felhiáltásoh: Dehogy­nem!) A sikértartalmú magyar búza, az úgyne­vezett parasztbúza alig található és ha megta­lálható is, igen csekély termés van belőle. (Jánossy Gábor: Petőfi költeményeiben van az aranykalásszal ékes rónaság!) Ha megtalálható is a valódi acélos magyar búza, ez a többter­melés szempontjából nem megfelelő, mert hiszen jó, ha katasztrális holdanként 5—6 métermázsát ad, nem nemesített búza 5—7 métermázsánál többet holdanként alig hoz. Azt kellene tennünk, amit megtettek^ Amerikában és Kanadában is, hogy kitanulmányozva az itteni viszonyoknak megfelelő búzaféleséget, olyan búzaféleséget kellene termelni, megfelelő termelési vidékek lé­tesítésével, amellyel felvehetjük a külföldön a versenyt. Legyünk meggyőződve róla, hogy itt semmiféle politika nem segít, mert üzletről van szó, már pedig csak akkor tudjuk lebonyolítani KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX. külföldi üzleteinket, ha jobb és versenyképe­sebb árut vagyunk képesek szállítani. A tör­vényhozási intézkedések elsősorban tehát ide kell hogy irányuljanak, amint tettük ezt a szőlő­termelésnél, helyesebben a hegyközségekről szóló törvényjavaslatnál, amikor meghatároz­tuk azt, hogy egyes vidékeken miféle szőlőfaj­ták termeszthetők. Úgy a búzánál is előre meg kellene mondanunk azt, — természetesen meg­felelő előtanulmány után — hogy milyen félesé­geket vessünk. Ezt szívesen fogadná a nagy ter­melő közönség, nem venné zaklatásnak és a gaz­dasági életbe való belenyúlásnak, mert hiszen mindenki jobbat, könnyebben értékesíthető dol­got akar termelni, ez egészen bizonyos. De ettől eltekintve is, ha generális felhatal­mazást adnánk a kormánynak, hogy a termelés rendszerét is megállapítsa, szükséges volna még elsősorban kiküszöbölni a gazdasági életből az olyan ferdeségeket és az olyan visszásságokat, melyek a gazdasági és kereskedelmi életet nehe­zítik és rontják. (Helyeslés a jobboldalon.) Uta­lok elsősorban a részénytársaságok reformjára. Az igazságügyminiszter úr ezt a dolgot már progr amurjába is vette. (Helyeslés. — Mozgás.) Szükség van erre elsősorban a kisebbségi érde­kek megvédése céljából, másrészt pedig annak az eléggé nem rosszalható körülménynek a ki­küszöbölésére, hogy a vezérigazgatók, az üzem­vezetők olyan horribilis jövedelmeket élvezze­nek, mint amilyeneket élveznek, (Ügy van! Ügy van!) s amely jövedelmek semmiféle tekintet­ben sem állhatnak arányban az ő működésük­kel. (Ügy van! Ügy vna!) Ez a jövedelem sok­szor a többi vállalatban való részvétel mellett olyan magasra megy, hogy azt kell mondani, valójában csak olyanok érdemelnék meg ezt. akik az emberiség érdekében valami rendkívül nagy dolgot cselekednek, vagy egy nagyjelentő­ségű dolgot találnak fel. Az adatok ugyan itt vannak, de nem akarom őket felolvasni, (Hall­juk! H all juh!) csak arra utalok, hogy Magyar­országon van olyan üzleti vállalkozás, amely­nél a vezérigazgató úrnak több jövedelme van, mint az egész magyar kormánynak együttvéve, (Mozgás.) vagyis 500.000 pengő. (Jánossy Gá­bor: Lehetetlenség! A képviselő úr álmodta ezt! — Forster Elek: A részvényeseknek meg semmi!) De ez a körülmény még magába véve semmi. Van akárhány vállalat Magyarorszá­gon, amelynek vezetőjét ma 2—300.000 pengő évi fizetéssel dotálják. (Jánossy Gábor: El se tudja költeni!) Ez még magában nem volna baj, (Já­nossy Gábor: De igenis baj!) elvégre a magán­célú részvénytársaság azt csinál, amit akar. (Felhiáltások: Hát a részvény esek! f — Forster Elek: A részvényesek sírhatnak!) De, hogy eze­ket a dús fizetéseket és jövedelmeketa magyar gazdasági élet meg nem bírja, az egészen nyil­vánvaló. (Csontos Imre: Ezért vannak a nagy kamatok!) Amint a mellettem ülő Csontos Imre t. képviselőtársam megjegyzi, ezért van a nagy kamat és ezért nem rentábilisek a vállalatok. De ez mind hagyján volna, (Jánossy Gábor: Dehogy hagyján! — Farkas Elemér: Komoly dolog ez!) —* még tetézni akarom — ez még sem­misem volna, ha ezek a vállalatok, ezek a rész­vénytársaságok nagy jövedelmezőséggel bírná­nak. De az történik, hogy a részvénytársaságok jövedelme egyharmadára csökkent, (Farkasfalvi Farkas Géza: Egyötödére!) viszont a vezérek fizetése és jövedelme háromszorosára emelke­dett. (Farkas Elemér: A békebelihez képest!) Ennek a vállalatnak — statisztikával ki tudom mutatni — 400 tisztviselője van, és ez a 400 tiszt­viselő nem kap annyi fizetést, mint a vállalat három vagy négy vezérigazgatója. (Erdélyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom