Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-290

160 Az országgyűlés képviselőházának lőházhoz, olyan résziben, amelybein az a pénzügyminiszter úrra nézve nem volt kínos. Azokra a bevételekre vonatkozólag terjesztett elibénk pénzügyi statisztikát, amely bevételeknél a statisztikai számadatoknlak köztudomásúvá válása a kormányzatra nézve nem volt veszedelmes. Nem kaptunk azonban statisztikát a pénzügyminiszter úrtól például arról, hogy az egész ország mennyi közterhet visel. Kaptunk tehát az állami bevételekre vonatkozólag statiszifiikai adatokat, amelyeket különben is megkapunk a költségvetésben. De nincsenek meg azok a statisztikák, hogy Magyarországon mit fizetnék az emberek az egyes községekben, mint községi közterheket. Nem kapunk a pénzügyminiszter úrtól statisztikát arra vonatkozólag, hogy a fixfizetéses állami alkalmazottak mellett mennyi a szerződéses állami alkalmazottak száma. Nem kapunk a pénzügyminiszter úrtól statisztikát arra vonatkozólag, hogy hány esetben méltózitatik nyugldíjlas állami tisztviselőket külön megbizatással nagy összegek fizetése mellett régi hivataluk körében alkalmazni, mint például legutóbb Eger városára vonatkozólag olvastam, hogy le méltóztattak oda küldeni egy nyugdíjas miniszteri tanácsost, vagy pedig államtitkárt, azért, hogy az vizsgálja meg Eger város vízvezetékét. (Bródy Ernő: Mibe került az?) 5000 pengőbe, t. képvisélőtáirsaanEgy olyan munka elvégzése volt ez, amely munkát tényleges szolgáltatban lévő állami tisztviselőkkel lehetett volna elvégeztetni. (Rothenstein Mór: A nyugdíjasok fel segítése!) Wekerle Sándortól várta Magyarország gazdasági közvéleménye azt is, hogy itt végre békében fogják hagyni az embereket, hogy nemcsak az adóadminisztráció fogja békében hagyni az embereket, nemcsak a vexálásoknak lesz végük, hanem békében fogják hagyni az embereket minden más egyéb gazdasági ténykedésük keretén belül is. Azt hittük, hogy vége lesz a trafikok és italmérések revíziójának. Mert igazán furcsa, (Wekerle Sándor pénzügyminiszter a kezével legyint.) — ismét kénytelen vagyok a miniszter úrnak is azt mondani, amit Bud János pénzügyminiszter úrnak mondottam ezelőtt 5 évvel, aki akkor, amikor erről a kérdésről beszéltem, ugyancsak íp~ legyintett a kezével — hogy a miniszter úrnak a minisztériumban nem referálnak arról, hogy a trafikok és italmérések terén ma is mi történik. Méltóztassék olvasni a napilapokat, s akkor méltóztatik látni, hogy a forradalmak után tíz évvel ma még mindig az emberek ellen álürügyeket és áliratokat szereznek, (Ügy van a szélsőbaloldalon.) és azokon a címeken veszik el ma valakinek az italmérési engedélyét, vagy a trafikengedélyét. Mert itt azt is meg kell mondanom, t. Képviselőház hogy nem is azért veszik el az emberek engedélyét, mintha ez igazságos volna, — hiszen azok, akik elveszik azt az engedélyt, nagyon jól tudják, hogy ezek nem való tények, hanem csupán ürügyek — hanem azért veszik el, mert más embernek akarnak kenyeret adni. Hiszen csak van a pénzügyminiszter úrnak tudomása arról, hogy Magyarországon a trafikosok egész tár-, sadalma, — nem tudom, hogyan hívják a szövetségüket— állandóan kérvényezni jár a pénzügyminisztériumba és szaladgál a képviselőkhöz, hogy: «Az Isten szerelméért, mentsenek meg már minket a betársulásoktól!» Például, ha valaki 1920-ban trafikot kapott azon a címen, hogy rokkant tiszt, vagy a harctéren elesett tiszt özvegve, ahhoz már betársítottak egy embert, azután betársították hozzá a másikat, azután a harmadikat, úgyhogy sok ilyen nyomo290. ülése 1929 május 8-án, szerdán, rult trafikban már négy ember koldul és négy ember hal meg éhen. Előfordul továbbá az is, hogy emberektől, minden igaz ok nélkül, — vagy pedig okokat konstrulva, mert hiszen az okok konstruálásánál semmi sem egyszerűbb — veszik el azt a nyomorult trafikot, veszik el azt a nyomorult italmérést, amely annak a szegény nyomorult embernek egész gazdasági exisztenciáját jelentette. (Gál Jenő: Családok pusztulnak el így! — Zaj.) T. Képviselőház! En nem tudom, hogy micsoda perverzitás kell ahhoz, (Mozgás jobb felől és a középen. — Barabás Samu közbeszól.) — ne ijedjen meg a t. képviselőtársam ettől a szótól, mert t. képviselőtársam mint pap, helyeselni fogja mindazt, amit mondok, meg vagyok róla győződve — hogy ma, tíz esztendővel a forradalom után kisemberektől, akik semmit sem vétettek, (Bródy Ernő: Semmihez sem volt közük!) akiknek semmiféle politikához közük nem volt, mert hiszen Magyarországon kisemberek nem igen csináltak politikát, ezektől — mondom — ma, 10 esztendő után, azon a címen akarják elvenni, vagy veszik el a trafikot, vagy az italmérést, hogy ezek a szegény emberek bele voltak keveredve a Károlyi-forradalomba, vagy pedig a kommunizmusba. (Egy hang jobb felől: Nagyon helyes, hogy elveszikí' — Propper Sándor: Bethlen a nemzeti tanács vezére volt, még sem vették el a trafikját!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a személyes természetű közbeszólásoktól tartózkodni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Már • régen tisztázva van ez a kérdés!) Fábián Béla: Hogy honnan szedik ezzel szemben az adót? A pénzügyminiszter úr bizonyára tud egy kibocsátott fényűzési rendeletről. Kibocsáttatott egy fényűzési rendelet, amikor az új adókat konstruálták, hogy nem lesz arról többet soha semmi szó és nem fognak egyes cikkeket új adókkal megterhelni, amit már Bud János régi pénzügyminiszter úr — az Isten tudja, hány esztendővel ezelőtt — megígért. Erre mi történik? Ma már odáig jutottunk, hogy a szagtalan szappan után is, amely másod- és harmadrendű zsírból készül és amelynek kilogrammja 1 pengő 60 fillér, —- tehát nagy luxuscikk lehet — amelyet a legszegényebb munkásrétege használ Magyarországnak!, január l-e óta az új pénzügyminiszteri rendelet szerint 13% luxusadót kell fizetni. Ha nézem a további újításokat, amelyeket a pénzügyminiszter úrnak kormányzata alatt kell elszenvednie a magyar adózóközönségnek akkor azt tapasztalom, hogyha valaki például Magyarországon ma egy házat épít, amikor a háza elkészül, kap egy idézést a forgalmiadóhivataltól és ott megkérdik tőle, hogy hol vette a cserepet, a fát, a követ, melyik iparos végezte el a lakatosmunkát, melyik iparos végezte nála az asztalosmunkát. Ha az a szerencsétlen ember nem akar vallani, abban az esetben annak ellenére, hogy semmiféle hivatalnak joga nincs fenyegetni, mégis megfenyegetik az illetőt, amire azután elmondja a tőle kérdezetteket. Akkor elmennek az asztaloshoz, ácshoz, lakatoshoz és megnézik, hogy annak az átalányozott kisiparosnak, — akit pedig nem volna szabad ellenőrizni, — a könyveibe, — amelyeket rendelet szerint nem volna köteles vezetni, — bele van-e vezetve, hogy ennek és annak a háza építésénél ő dolgozott. Ha most ez az ember ez ellen tiltakozik, aki nincs könyvvezetésre kötelezve, abban az esetben megbírságolják annak ellenére, hogy nincs könyvvezetésre kötelezve; de ha van is, az idejét mindenesetre ellopják. • , , -;