Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

150 Az országgyűlés képviselőházának lanatnyilag elengedhetetlen feltételnek elfogadom, de sohasem mulasztottam el rámutatni arra, hogy milyen kétélű fegyver a külföldi kölcsön: aídófizetőfvé teszi gazdaságunkat, adófizetővé teszi kereskedelmünket és adófizetővé teszi azokiat a magánexisztenciákat, akik felvettek könnyelműen külföldi kölcsönöket és nem olyan beruházásokra használták fel, amely beruházások a többhaszonnal biztosítanák az amortizáció lehetőségét. Itt kétségkívül értem a közületeket is. öriási felelősséggel jár a felügyeleti hatóságok részéről annak elbírálása, hogy a külföldi kölcsönök a városok, községek, általában a közületek életében csak hasznothajtó beruházásokra fordíttatnak-e. (Ügy van! Ügy van!) Nagy aggállyal láíom a mezőgazdjaság helyzetében is a hitelkérdést, mert kétségtelenül nem ideális megoldás a külföldi kölcsön. Sokkal szükségesebb volna a belföldi tőkeképzés előmozdítása és belföldi kölcsönök igénybevétele, amely belföldi kölcsönöknek az a hivatásuk, hogy produktívabbá tegyék a mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari termelést. Sajnos, tőkeképzésünk igen lassú. Bár örvendetes javulás mutatkozik ebben a kérdésben, mégis annyira lassú, hogy arról, hogy ellássa termelésünkét, ezidoszerint még nem beszélhetünk, de kétségtelen, hogy a takarékossá^ az egész nemzetnek vitális érdeke. (Ügy van! Ügy van!) Itt van a bankráta kérdése. Amerikának Európával a gazdasági hegemóniáért vívott küzdelme eredményezte a mostani bankráta emelést. Ez önvédelem volt az arany kiözönlésével szemben, de ezt az önvédelmet Amerika kényszeríttette Európára. Pedig mit jelent ebben a pillanatban a blaukkamatláb emelése

1

? Jelenti egész termelésünk, egész iparuník, egész kereskedelmünk helyzetének súlyosabbá tételét. (Ügy van! Ügy van!) Ma, amikor az ipar, a kereskedelem az egész programmon átfutó terrvék szerint kiáltva kiált olcsó hitel után, amikor mindenkinek kötelessége az olcsó hitel kérdésében a lehetőségeket megnyitni, amikor a miniszter úr egész gazdasági programmja az olosó hitelt áhítozza, akkor a bankkamatlábat felemeljük és én nem tudóm, hogy ez az utolsó állomás-e? Hiszen, ha azok a bizonyos üzletek és tőzsdei manipulációk tovább tartanak és Amerika visszavonja a pénzét — végre is ezzel az eszközzel bármely pillanatban élhet, ha kedvezőbb kamatlábat tud magának biztosítani —, alkkor állandóan ki vagyunk téve a toankkamiatláb felemelésében rejlő megrohanásnak és termelésünk állandóan válságban fog élni, mert az olcsó hitel biztosítása részünkre nem lesz lehetséges. Ennél katasztrofálisabb eredményt e pillanatban nem is várhattunk volna. A munkaalkalmak kérdése, ee-ész gazdasági helyzetünk nyögi a bankkamatláb felemelését. Ez a váratlan programmszám, amel~

r most betört közgazdasági életünkbe és ezzel szembén tehetetlenek vagyunk, tehetetlen a pénzügyi kormányzat, tehetetlen; •" a kormány; bárki üljön, a mai kormány helyén, ezzel a ténnvel szemben egyáltalán tehetetlen. (Űgtf van! Ügy van!) Objektív, igazságos akarok lenni, amikor ezeket a ténymegállapításokat előrebocsátom. Kétségtelen dolog, hoery ha nem is harmadarányban, de a belpolitikai szempontok is tekintetbe jönnek a kérdés megoldásánál. Már a múlt költségvetéseknél r igen hosszú viták folytak a pénzügyi bizottságban GS ci plénumban is a pénzügyminiszter úrral szemben a költségvetési többletek kérdésében. Egy jó budget bizonyos realitással biztosítja a kiadásokat, de a többlet 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. végeredményben a realitás rovására megy. Azonban itt is külpolitikai okok játszottak szerepet a beruházások kérdésénél, amikor ehhez a megoldáshoz kellett folyamodnia a kormánynak, miután lehetetlen volt külföldi kölcsön felvétele, ami észszerűbb lett volna. Hiszen kétségtelenül nem indokolt, hogy a beruházásokat ez a mai nemzedék viselje, és ennek a mai, amúgyis súlyos helyzetű trianoni országban élő nemzedéknek vállára helyezzük még ezeket a nagy beruházási terheket is. Ez magában véve nem racionális gazdálkodás. De itt is meg kell állapítanom, hogy külpolitikai okok játszották a főszerepet, mert végeredménvben nem tették lehetővé a kölcsön fel vétellét s így ehhez a rendszerhez kellett fordulni a pénzüp-vi kormánynak. HOP'V ez a rendszer beváljon, ez eredményezte a kivetéseknek és behajtásoknak szigorát. Itt megállok egy pillanatra. Kétségtelen tény, hogy a konszolidáció és a stabilizáció érdekében — elsősorban a valutastabilizációt említem, mint legfőbb és legelengedhetetlenebb előfeltételt, amire nincs kontra-argumentum — indokolt volt a szigorú adómorált érvényesíteni, indokolt volt ez a lehetetlen helyzetünkből folyó kötelezettség, mert máskép a beruházásoknak nem tudtunk eleget tenni. Azt hiszem azonban, hogy ez tartósan nem lesz fenntartható. Itt látom a jelennek, a kereskedelemnek és iparnak indokolt panaszát, amikor a túlméretezéssel és a behajtás szigorával szemben feljajdul. En magam is azon a véleményen vagyok pártom részéről, hogy ebben a kérdésben kétségkívül tenni kell valamit. Tesz is a kormány, ezt koncedálom, de amit tesz, azt nem tartom elégségeseknek. Az állatforgalimi adóra vonatkozó rendelkezés pl. kétségkívül egyhítés, de ugyanakkor meg kell állapítanom, hogy a pénzügyi bizottságban maga az előadó úr mutatott rá, hogy a bevétel több lesz, mert előreláthatólag nagyobb lesz a forgalom. Ezt én nem akarom valami döntő argumentumként felhasználni, csak alá akarom húzni azt a követelményt, hogy kétségkívül revízió alá kell vonni adórendszerünket, abb ól a szempontból, hol lehetne még az államháztartás egyensúlyának veszélyeztetése nélkül adóleszállításokat eszközölni. Természetes dolog, hogy nem tartom reálisnak azt a kivetést, amely kényszerítőnek látja a hátralékok revízióját, mert, amint olvastam abban a kimutatásban, egy 300.000 pengős hátralék is van. Nem nagyon reális, vagy mondjuk így: túlszigorú az a kivetés, ahol 300.000 pengős adóhátralékokat írnak le, amint most leírnak a kiküldött bizottság által. Ez is azt mutatja, hogy az adóalanyok teljesítőképességének határán túl történt a kirovás. Ebből nem akarok olcsó argumentumra alkalmat adni, de ezt kétségkívül olyan fontos szempontnak tartom, amelyet a t. kormánynak figyelmébe ajánlok. Méltóztassanak vizsgálat tárgyává tenni, hol lehetne még az adóterheket csökkenteni. Most egyelőre a bevételeket veszem figyelembe, majd rá fogok térni a kiadásokra is. A mi súlyos helyzetünknek egyik karakterisztikonjia a kereskedelmi mérleg kérdése, bár őszintén szólva, a kereskedelmi mérleget nem tartom hiteles erőmutatónalk a gazdasági krízis szempontjából. Sok relativitás játszik szerepet ugyanis a kereskedelmi mérlegnél. A kereskedelmi mérleget véve, feltétlenül rá kell mutatnom a kereskedelmi szerződésekre is. Kereskedelmi szerződéseink — ennyi kritikát megengedek magamnak — nem könnyítettek gazdasági helyzetünk súlyosságán. A kereskedelmi szerződésekre ezt mondva, kétségkívül joggal mutattam rá múlt költslégvetési beszé-