Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Az országgyűlés képviselőházának a mi súlyos napjainkban az erkölcsi érték és ezért, ha közéletünk szigorúan ragaszkodik az erkölcsi értékekhez, kétségtelen dolog, hogy fennmaradásának biztosításán működik és ezt óvja meg a jövő részére. Én látom, hogy a mai helyzet igen súlyos, és érzeom. a kötelességteljesítés súlyát ebben a pillanatban is, amikor pártom megbízásából felszólalok. Semmi könnyelmű állítással, semmi izgató anyaggal nem akarok foglalkozni, mert nem az a szándékom, hogy olajat öntsek a tűzre, hanem az egybeforrásnak azzal a szent érzetével, amelyet mindig szem előtt tartok az erkölcsi értékek tiszteletére, találjuk meg azt az utat, amely ebiből a súlyos gazdasági helyzetiből nemzetünket ki tudja vezetni. Tujdiom, hogy odakint súlyos panaszok hangzanak el. Azt is tudom, hogy lelkiismeretlen tényezők kihasználják a gazdasági helyzet súlyosságát a magúik önös érdekében. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Tudom azt is, hogy földalatti izgatás folyik Moszkva megbízásából. (Ügy van! a .jobboldalon.) Azt is tudom, hogy bolsevista pénz van itt forgalomban, amely izgatja a néjpiet és most nagyon égető problémává teszi a földimunkások kérdését. Mindenekelőtt arra hívom fel a mélyen t. kormány figyelmét, hogy behatóan foglalkozzék a földmunlkások szociális kérdéseivel (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és akadályozza meg, hogy a földmunkások kétségtelenül válságos helyzete a nemzetállam érdeke ellen gyújtóanyagul legyen felhasználható. Ha a krisztusi szeretet jegyében gondolom ezeket a problémákat megoldani, csak a nemzet ezeréves alapját akarom ezzel erősíteni. Figyelemmel kell kísérnünk a hadsereg ál* tapotât is. Biztos információim vannak, hogy katonaszökevények kimennek, odakint teljes kiképzésben részesülnek agitatorius szempontból, azután vissza jönnek és bekoldulják magukat újra, bűnbánóan a hadseregbe csak azért, hogy a sejtszervezíést magában a hadseregben is folytathassák. Nagyon kérem a kormányt, kövessen el mindent, hegy a nehéz helyzetet ne használhassák fel felforgatás céljára. A magunk részéről ezt a kérdést szem előtt tartjuk, foglalkozni kívánunk vele és ha foglalkozunk vele, nem mulaszthatjuk el, hogy az objektivitás jegyében meg ne állapítsuk, hogy súlyos gazdasági helyzetünk okozója csak egy harmadrészben belpolitikai, kétharmadrészben külpolitikai adottságokból ered. (Jánossy Gábor: Majdnem háromharmadrészben!) En ezt a harmadot nem aritmetikai pontossággal mondom és így ne méltóztassék kontra argumentummal élni e tekintetben. Helyesbítem tehát, hogy kisebb vonatkozásban belpolitikai és nagyobb vonatkozásban külpolitikai okokról van szó. Gazdasági helyzetünk komoly voltát még a legkomolyabb intézmény, a Nemzeti Bank is megállapítja és ez is rámutat erre a körülményre. Nem mulaszthatom tehát el, amikor a gazdasági helyzet súlyosságát elfogadom mint kiinduló pontot, amelyből le akarom vonni a következtetéseket, hogy ne mutassak újra rá arra, hogy íme ennél a kérdésnél a legnagyobb szerepet a trianoni békeszerződés játssza. A hibát talán abban látom, hogy túlontúl poentiroztuk konszolidált voltunkat, pedig a konszolidáltság az államháztartásban pénzünknek kétségtelenül nagy eredményt jelentő stabilizálásával befejeződött. De ez nem jelenti még azt, hogy a trianoni békeszerződés okozta gazdasági hátrányokat KÉPVISELŐHÁZI tfAPLÓ. XX. 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. 49 az államháztartás konszolidációjával elimináltuk. Hiszen nézzük csak azt a 'rettenetes nagy küzdelmet a létért, amelyet az egész vonalon látunk most. Látjuk az intelligencia elhelyezkedésének majdnem lehetetlenségét. Naprólnapra látunk például fiatalembereket kiváló oklevelekkel. Tegnap is egy ilyen sub auspiciis járt nálam, aki nem bír elhelyezkedni. Ez a nagy küzdelem a létért kétségkívül annak tulajdonítandó, hogy csökkent területen nem tudjuk azt az intelligenciát eltartani, amelyet azelőtt eltartottunk és ezek a diplomával állásokért kolduló fiatalemberek mind egy-egy kiáltó argumentum a genfi népszövetség asztalán: igenis, nem tudunk élni ilyen gazdasági adottság mellett, nem tudjuk iparunkat és kereskedelmünket kifejleszteni úgy, hogy akár lakosságunk,- akár intelligenciánk kenyeret kanhasson. (Ügy van! Űay van! a jobb- és baloldalon.) Hiába fogjuk kritizálni a gazdasági urogrannmot, amelyet hiányosnak minőisíthetünlk, vagy kevés konkrétumot találunk benne. Hiába minden, egyet a gazdasági prograímm — bármilyen jó is lesz — sohasem fog tudni kiküszöbölni, fogyasztási területünk korlátoltságát, iparunk és kereskedelmünk súlyote helyzetét a nyersanyag teljes hiánya következtében. (Ügy van! Ügy van!) Beszélt a miniszter úr iparfejlesztésről.^ Bocsánatot kérek, mindjárt itt az iparfejlesztésnél kénytelen vagyok a Trianon elleni, kiáltó argumentumot azokba a statisztikai adatokba letenni, amelyeket éppen a miniszter úr olvasott fel ma délben: a nyersanyagok behozatalában való óriási emelkedési De micsoda nehézségekkel jár a nyersanyag behozatala, micsoda körmönfont intézkedésekkel találkozunk a kereskedelmi szerződésekben és egyéb rendszabályokban, amelyekkel a környező államok a mi iparunkat és kereskedelmünket egyenesen- meg akarják fojtani! Ezt nem szabad szem előtt tévesztenünk. Ha látom egy gyúr üzemét, ha látom azt a rettenetes nehézséget, hogy például a nyersvasat hogyan tudja behozni és micsoda rendkívüli megnehezített tarifális és egyéb akadályokon kell átmennie, hogy el tudja látni a gyárát nyersanyaggal, akkor problematikus minden iparfejlesztésünk. Hiszen az iparfejlesztésnél a nyersanyag kérdése elengedhetetlen előfeltétel. Amikor tehát egymással marakodunk, egymásközt civódunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy kenyerünk megkisebbedését elsősorban Trianon okozta. (Farkas István: Tehát?) Kétségkívül innen vonom le a meggyőződés argumentációjával a beszédem legelején hangoztatott azt az állítást, hogy a trianoni béke revíziója a legégetőbb közgazdasági kérdés. (Farkas István: Rendben van, helyes! De hogyan érjük elH Háborúval vagy demokráciával? — Túri Béla: Demokráciával semmi esetre sem. — Farkas István: Tehát háborúval? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Wolff Károly: A trianoni szerződés mellett vannjak még világgazdasági jelentőségek is, Ezek között elsősorban értem azt az életre halálra menő nagy küzdelmet, amely közgazdasági vonatkozásban Európa és Amerika közt napjainkban kibontakozik már és mindig nagyobbaramyúvá lesz. Amerika gazdasági szupremáciája ide küldi a maga hadait a dollárok alakjában, befolyást nyer egész Európában, befolyásolja a közgazdasági életet, a külföldi kölcsönök kétélű fegyverével viaskodik a maga gazdasági hegemóniájáért. En a külföldi kölcsönöket pil21