Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-289
148 Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. gülnek annak, hogy Trianon orvosoltassék. En azt gondolom, hogy azok tesznek jó szolgálatot az országnak, akik erre az álláspontra helyezkednek, azok tesznek az országnak jó szolgálatot, akik azt mondják: hajtsuk előre a magyar társadalmat, a magyar kormányt s az egész magyar berendezkedést, hogy valósuljon meg ebben az országban teljes mértékben a demokratikus berendezkedés, mert ezzel megszűnik Trianon, megszűnnek a bajok és nem vetik meg alapját újabb háborús veszedelmeknek. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem, szólott t. képviselő úr a szociáldemokrata párt részéről indokoltnak látta a Reviziós Liga felszólításával kapcsolatban Való állásfoglalásuknak indokolását. Érzi maga a szociáldemokrata párt is, hogy nagy felelős-' ségű ténnyel áll szemben és az én meggyőződésem iszerint hibát is követett el a szociáldemokrata párt, (Jánossy Gábor: Úgy van! — Farkas István: No, no!) a legnagyobb taktikai hibát, amikor nem csatlakozott a revizió kérdésében ehhez a felszólításhoz, mert az én felfogásom iszerint a revizió kérdése a legégetőbb magyar kenyérkérdés (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és a magyar munkásság helyzetét semmi sem szolgálhatja belsőbben és helyesebben, mint a revíziónak mielőbbi elintézése. A revizió kérdésében nem- lehet 'feltételeket szabni! Nem lehet feltételeket szabni a relativitások szempontjából sem, hogy a kormány ténykedéseivel meg vagyunk-e elégedve vagy nem, mert a revizió nem kormánykérdés, nern pártkérdés, hanem nemzeti kérdés, a nemzeti kérdésben pedig az ország egész lakosságának r egységes alapot kell keresnie. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Jánossy Gábor: A lét és nemlét kérdiáise! ) A revizió' a legégetőbb problémája a jelennek, mélyen tisztelt szociáldemokrata párt. (Györki Imre: A miniszterelnök úr is elutasította a reviziót! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Nem vagyok önökkel, azt ön nagyon jól tudja! — Györki Imre: Egész diplomáciája ellenkezésben! van a revizió kérdésévé 1 !! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ezt akarják a világgal önök elhitetni a külföldön! Ez az önök propagandája! — Györki Imre: Nem, az önök propagandája! Az ön volt miniszterének propagandája! Nagy Emil tízszer megmondotta!) Elnök: Csendet kérek! (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ön is ezt csinálja most! — Propper Sándor közbeszól. — Györki Imre: Ön is csak az optáns-kérdést tartja sürgősnek! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Nem, én azt nem tartom sürgősnek! — Györki Imre: De azt! A reviziót nem! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: A reviziót mindenesetre sürgősebbnek tartom, mint ön. — Elénk taps jobbfelől. — Györki Imre: Önnek nem a revizió, hanem az optánskérdés a fontos!) Wolff Károly: A revizió kérdése olyan premissza, amelyből minden folyik, ha annak sikerét biztosítottuk; a belpolitikai kérdések részletei tekintetében fennforgó különbségek is eliminálhatók, ha a revizió kérdése megoldást nyer. (Propper Sándor: A Bethlen-kormány még ezer évig tartana jogtalanságban a népet! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ezt lármával nem lehet elintézni, hiába fog lármázni!) Meg vagyok győződve, hogy a revizió kérdésében a munkásság nem osztja a szociáldemokratapárt álláspontját (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Meghazudtolja őket! Rájuk cáfol! — Propper Sándor: Akkor hamis a meggyőződése!) és meg vagyok győződve róla, — nem a levegőből beszélek — hogy a munkásság legnagyobb része a revizió kérdésében azonosítja magát a nemzet egységes felfogásával. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek kifejezést is fog adni. (Farkas István: A reviziót mi is akarjuk! — Propper Sándor: Ki az a Ligái) Ne a Ligát vegyék hanem a reviziót. (Propper Sándor: De a Ligáról van szó!) Elnök: Propper Sándor képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe. Wolff Károly: Nem a Ligával azonosítom magamat ,hanem a revízióval. (Jánossy Gábor: Az* egész nemzet a Ligávial tart! — Simon András: Miért nem mondták azt, hogy a Ligával nem azonosítják magukat, de a revizióval igen! — Propper Sándor: Nem olvasta el, mit szól hozzál — Simon András: Magához semmit!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Wolff Károly: Az előttem szólott t. képviselő úr beszédére reflektálva, ezekben a szavakban pártom lelke, felfogása csatlakozik azokhoz a szavakhoz, amelyeket Kenéz Béla t. barátom ajkáról hallottunk (Elénk éljenzés és taps a jobb és a baloldalon.) az úgynevezett Nagyrománia készülő tíz éves ünnepélye alkalmából. Ezek azok a szent pillanatok, amikor a Házban megszólal a nemzet lelke, amikor végre elcsendesül a turáni átok, amikor megtaláljuk egymás kezét és valamennyiünk lelkén átbizsereg az a tudat, hogy van még ebben a nemzetben elhatározás, van raktározott nemzeti energia és ünnepelhetnek bár úgynevezett tíz éves évfordulókat, ahhoz az évfordulóhoz odaküldjük a magyar reményt annak tudatában, hogy a népek reménye az igazság alapján eddig még mindig legyőzte a fegyvereket. (Elénk helyeslés és taps.) Bármennyire ellátta magát Nagyrománia ezzel az epitetonnal, sok évszázados munkával kellene bebizonyítania azt, hogy kulturális érték tekintetében pótolni tudja azt, amit a magyar nemzet ezer éven át az egyetemes európai kultúra érdekében tett. (Ügy van! Ügy van!) Mert nem elegendők a békeszerződések diktátumai. Egy nemzet sohasem állja meg helyét a világtörténelem áradatában puszta diktátum alapján, mert ahhoz kulturális hivatottság kell (Propper Sándor: Ezt mondja csak meg a miniszterelnökének!) és szükséges az is, hogy az általános emberiség javára dolgozzék a nemzeti keretben. Ezt a békediktátum nem tudta folyószámlán átutalni Nagyrománia javára és meg vagyok róla győződve, hogy be fogja látni Európa azt, hogy ha egész Közép-Európa gazdasági érdekeit szem előtt tartják, akkor az egységes Nagy-Magyarországot, mint egy feldarabolhatatlan gazdasági egységet, már a gazdasági konszolidáció érdekében is késedelem nélkül helyre kell állítani. (Ügy van! Ügy van!) Mivel nagv súlyt fektetünk az ezeréves alapoknak a tiszteletben tartására és arra az erkölcsi alapra, amelyen nemzetünk ezer éven át állott, azért nem akarjuk, hogy a Balkánnak szele idecsapjon a mi közéletünkbe és azért kérjük, kívánjuk és követeljük összes állami és társadalmi kérdéseinkben a szigorú erkölcs és közéleti tisztaság érvényesülését. (Elénk helyeslés.) Éppen ezt az ezeréves alapot, amely ezt a nemzetet fenntartotta, akarjuk, mint erkölcsi értéket konzerválni. Meg vagyunk győződve arról, hogy soha jobban nem bizonyosodott be igazság, hogy az erkölcsi értékek ereje át nem látható és sokkal nagyobb, mint az anyagi erők jelentősége. Éppen ma látjuk, hogy mit ^'elent
