Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése 1929 május ?-én, kedden. 147 lyen az az eset, hogy nagy magyar mágnásbirtokok felosztatván, az ottani nép — köztük még magyarok is — most már hallani sem akarnak a határkiigazításról, mert mindenfelé arról igyekeznek őket meggyőzni a hatóságok, hogy a Rothermere-féle aljció sikere esetén a magyar mágnások visszavennék földjüket, s a szolgabírák csendőrrel kergetnék ki az új birtokosokat az agrár-reform révén elnyert földeikből. Szerintük nagy érdeke tehát a Rothermereféle akciónak, hogy a magyar belpolitikai erkölcsi levegő olyan módon változzék meg az anyaország határain belül, hogy ilyenfajta zagyva ijesztgetésnek ne adjanak hitelt a határon kivül, sem magyarok, sem más nemzetiségűek, akik új földjeik révén beleesnek a Rothermere-féle vonalba». T. Ház! Én azért hoztam ezt fel, mert jó meglátás, mert igazság, mert magam is hallottam ezt a gondolatot, nekem is mondták Magyarországról leszakított területekről ezt. Tiszta dolog ma már az, hogy ha népszavazásra kerül a dolog és ezzel akarjuk ezt a kérdést elintézni, Nagy Emil is állítja, hogy az ország eme berendezésében nem érhetjük el a népszavazás gondolatát sem, mert hol a garanciája annak, hogy azok ide fognak szavazni, sőt minden arra vall, hogy ellenünk fognak szavazni. (Jánossy Gábor: Hogy lehet ilyet mondani!) Bocsánatot kérek, nem arról van szó, 'hogy hogy lehet ilyet mondani, hanem arról, hogy hol vannak azok az erőtényezők és azok a berendezések, amelyek garantálják, hogy a földet nem * veszik el tőlük. Látják, hogy a földreform sem volt úgy végrehajtva, mint végrehajtották azt a tőlünk elszakított területeken és más országokban. Ha volna időm, olvasnék könyvekből adatokat és Kenéz t. képviselőtársam könyvéiből is tudnék citálni régebbi adatokat, amelyek rámutatnak arra, hogy Magyarországon a földmegoszlás igazságtalan, ami nagy tömegnyomort jelent. Ez megvan, ez előtt nem lelhet behunyni a szemünket, mert ez igaz, és itt arról van szó, hagy szüntessék meg ezeket az állapotokat, különösen szüntessék meg akkor, amikor itt a mezőgazdasági népességnek olyan nyomorult sorsa van, amilyen nyomorult sorsa taláni sehol a világon nincsen, mert nem adnak nekik szervezkedési szabadságot, önerejükből nem tudnak fellépni és amikor nagy szegénységükben megmozdulnak egy darab kenyérért, reájuk fogják, hogy bolsevisták és ezeni a címen a helyi hatóságok, nagyon sokszor igazságtalanul, az embereket annyira elkeserítik, annyira üldözik, hogy valóban bolsevistákká lesznek. Hiszen így csinálják, így készülődik a bolsevizmus, ilyen rettenetes igazságtalanság között. Csak egy pár számot mutatok be annak illusztrálására, milyenek voltak a mezőgazdasági munkabérek az elmúlt hónapban, áprilisban. A kaposvári bérgazdaságban a női napszám 2, a' férfinapszám 2-4 pengő. Toponárban gr. Festetich gazdaságában a női napszám 1*40, a a férfinapszám 1*60 pengő. Kaposvárott a járási bérgazdaságban a női napszám 1 *40, a férfinapszám 1*60 pengő. Tiszafüreden, Lipcsei Ákos birtokán a napszám 1*20 pengő. Az alsószabolcsi belvizszabályozó társulatnál^ a napszám 2*50 pengő. Békésgyulán a városnál előforduló építkezéseknél az órabér 26—128 fillér, városi alkalmazásnál 26 fillér. Az Alsófehér-Kőrösi Társulatnál a kubikusok keresete 2*50—4 pengő, és így van ez végig. Amikor azt látjuk, hogy 2, 2*40, 2*60, vagy 1*60 pengőt keresnek a munkások naponta, tessék elképzelni, hogy ebből kell nekik megélniök s az' év többi részében pedig nincs munkájuk. Már mondottam, hogy milyen igazságtalan a föld megosztása, hogy azok a kisbirtokosok megélni nem tudnak, hogy megszöknek földjeikről azok, akik a földbirtokreform révén kaptak földet. Adatok vannak már róluk, hogy kézről-kézre jár a földjük, harmadik kézen jár már az a kisbirtok, megvette az, akinek pénze van. Hiszen nem úgy intézték el a földreformot, hogy abból a földből az illetők meg tudnának élni. A mezőgazdasági munkások nem tudnak megélni, nyomorog az a törpebirtokos is. Mivel pedig másfélmillió a mezőgazdasági népesség száma, elképzelhető, milyen nagy osztály van ebben a helyzetben a mezőgazdaságban. , Éppen ezekre való tekintettel e két kérdésben, a trianoni béke revíziója és a földreform .'tekintetében egy-egy határozati javaslatot terjesztek elő (olvassa): «A képviselőház megállapítja, hogy a trianoni békeszerződés revíziójának kérdését az a politika szolgálja, amely Magyarországot demokratikus reformokkal teszi erőssé és a külföld bizalmát biztosítja számára. Ezért a képviselőház szükségesnek tartja az általános, titkos választójog megalkotását, a választások tisztaságának biztosítását, a demokratikus földbirtokreform keresztülvitelét és a közszabadságok intézményes biztosítását, hogy a magyar nép igazi akarata és véleménye szabadon kifejezésre juthasson. A képviselőháznak az a meggyőződése, hogy a trianoni békeszerződés reviziójának ügyét sikeresen csak az a politika szolgálhatja, amely a magyar népet mindazon szabadságjogokkal felruházza, amelyeknek a nyugateurópai nemzetek már régen birtokában vannak és világosan kifejezésre juttatja, hogy a Habsburgok restaurációjára irányuló minden törekvéssel szembeszáll.» (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Másik határozati javaslatom a következő (olvassa): «A képviselőház megállapítja, hogy Magyarország megerősödését és jövőjét veszélyezteti a nagybirtokrendszer fenntartása és ezért utasítja a kormányt, hogy a hitbizományok megszüntetéséről, a földbirtokforgalom szabaddátételéről és egy új demokratikus földbirtokreform keresztülviteléről terjesszen javaslatot a Ház elé.» (Farkasfalvi Farkas Géza: Egyéb sem hiányzik! Azt kellene újra kezdeni. — Györki Imre: Majd megkezdik újból! — Propper Sándor: Majd megkezdik a történelmi erők!) A mi követelésünkre azt szokták mondani, hogy azok túlzottak, hogy azok csak a munkásosztálynak követelései, holott hivatkozni lehet magyar történelmi példákra is, hogy Magyarország csak akkor tudott fennállani, akkor volt erős, akkor lett hatalmas, ha elfogadta a nyugati államformák berendezkedéseit. Minket üldöztek, hazátlan bitangoknak neveztek azért, mert a háború előtti évtizedekben követeltük a választójogot és az egyesülési jogot, s mert követeltük, hogy a jogegyenlőséget, a 48-as eszméket vigyék át egyetemlegesen. Nem tették; az ország elbukott. Ma sem teszünk mást, soha sem is tettünk mást. Ma is csak azt mondjuk, hogy Magyarország csak úgy állhat fenn, ha demokratizálódik. De nemcsak mi mondjuk ezt, akik ebben az országban születtünk, akik itt éltünk és akiknek ősei is itt éltek, itt nevelkedtek, hanem mondja a Nyugat is, és akik szemben állanak azzal, hogy ezek a demokratikus követelések megvalósuljanak, tisztán ellene sze-