Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-289
144 Az országgyűlés képviselőházának zióját. (Petrovácz Gyula: Mint ahogy Ausztria is elérte! — Farkasfalvi Farkas Géza: 1918-ban is ez volt a jelszó! — Jánossy Gábor: Minden magyar embernek a Revíziós Ligában van a helye! — Krisztián Imre: Ügy van! Önök nincsenek ott, önök nem magyarok! — Zaj. — Propper Sándor: Ügy mormog, mint egy vén asszony!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas István: A szociáldemokraták pártgyűlése a következő határozatban fejtette ki a maga álláspontját (olvassa): «A pártgyűlés csak a revizió keresztülvitelével látja megoldhatónak ama súlyos külpolitikai területi, nemzeti, gazdasági és szociális proplémákat, amelyeket a győzelem mámorában egyoldalúan megalkotott békeszerződés^ teremtett. A pártgyűlés a revizió előfeltételéként két követelményt állapított meg: 1. a közép- és keleteurópai államok demokratikus átalakulását. 2. a revízióban érdekelt államok kölcsönös békés megegyezését. A pártgyűlés kifejezte azt a meggyőződését, hogy Magyarország csak úgy tudja a rajta esett igazságtalanságok jóvátételét elérni, ha belső politikájának alapjául minden állammal szemben a békés, barátságos viszonyt teszi meg.» Ez volt a mi álláspontunk a múlt esztendőnek az elején, amikor pártgyűlést tartottunk, ez hozta ezt a határozatot és ezt képviseljük. Az év végén, a legutóbbi karácsony alkalmával megjött az a híres üzenet, Rothermere üzenete, amely kifejezetten megjelöli és elmondja azt, hogy miért nem lehet a reviziót békés úton keresztülvinni azok nélkül a reformok nélkül, amelyeket ő is megemlített. Ráhelyezkedett arra az álláspontra, hogy Magyarországot demokratizálni kell. ö állapította meg, hogy külföldön, Angliában és Amerikában az a vélemény, hogy a magyar politikai berendezkedés nem teszi lehetővé a nép véleményének szabad megnyilvánulását; hogy úgy ítélik meg Magyarország politikai állami berendezkedését, hogy összehasonlítják azzal a híres, immár Romániában is megbukott Bratianu-féle rendszerrel. (Jánossy Gábor: Azt az ellenségeink teszik! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Rothermere? — Jánossy Gábor: A téves informátorok! — Propper Sándor: Miért nem szabad oda informálni?) Hangsúlyozta, hogy Nyugaton ezt a felfogást észlelte. Itt benn az országban konzervatív politikusok, jóhiszemű polgári politikusok évek óta hangoztatják ugyanazt, amit Rothermere karácsonyi üzenetében lefektetett. Évek óta halljuk politikusoktól, akik kint járnak Angliában, a nyugati államokban, hogy a magyar kérdés megoldása attól függ, hogv át tudúnk-e alakulni... (Petrovácz Gyula: Nagy Emil! — Propper Sándor: Apponyi, Nagy Emil, Hegedűs Lóránt! — Jánossy Gábor: Egyek vagyunk-e, egyetértünk-e, összetártunk-elO Kérem, nemcsak az egyetértésről van szó. (Jánossy Gábor: Tessék a dorogi munkásoktól példát venni! — Kabók Lajos: Az igazgató dirigál és nem a dorogi munkások! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Majd rátérek arra is, t. képviselőtársam. Abban a Rothermere-üzenetbeni három főkérdés van. Az egyik a közszabadság kérdése, a másik a véleményszabadság biztosításának kérdése és a harmadik a Habsburg-kérdés végleges kikapcsolása és elintézése. Különösen az utóbbi kérdésről egyáltalán nem ejtenek szót, holott Rothermere azt is megállapította, hogy a Habsburg-kérdés állandó akadálya Trianon békés úton való orvoslásának. Ha tehát így áll a kérdés, mint ahogy így áll, ezzel igenis komolyan kell foglalkoznunk. És mi volt erre a 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. miniszterelnök válasza? A miniszterelnök úr válasza az volt, hogy először is nem lehet a demokráciát külföldről importálni, azután januárban az volt a válasza, hogy a túlbuzgó patrióták azok, akik Trianonnak ilyen módon való revízióját követelik, a türelmetlenek azok, mondotta a miniszterelnök úr is. És a miniszterelnök úr arra az álláspontra helyezkedik, hogy azt a módszert követi, amelyet követtek a fővárosnál, amikor a február 1-én tartott közgyűlésen az egyik ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag bejegyzett egy indítványt, akkor ezt. az indítványt — hogy úgy mondjam — kiherélték, hogy elfogadhatóvá tegyék, hogy a kormánynak negativ formában bizalmat szavazzanak, hogy a kormányra bízzák, hogy mikor veti majd fel ezt a kérdést. A kormány tehát, ahol befolyása' van, a törvényhatóságokat is elzárja attól, hogy ráhelyezkedhessenek arra az álláspontra, hogy békés úton, az előfeltételek megteremtésével hozzájussunk a trianoni sérelmek orvoslásához. Azt mondja itt Kenéz Béla t. képviselőtársam, hogy siettetni kell a reviziót. Helyes. Az előfeltételek megteremtésével siettetjük a reviziót és lehetőívé tesszük a reviziót, de azzal a módszerrel, amelyre a liga helyezkedik, hogy egy felhívással elintézi a kérdést, nincs elintézve a kérdés. Azzal sincs elintézve a kérdés, hogy itt akármilyen szép beszédek hangzanak el Trianon ellen, ha nem teremtik meg azokat az előfeltételeket, amelyeknek hiányát nyugaton kifogásolják. . ! Ezek a feltételek, amelyeket követelnek már évtizedeken keresztül, amelyeket követeltek a háború előtt, Magyarország megélhetésének amúgy is szükségletei, Magyarország nem mariadhat így, ahogy ma van. Azt mondja, hogy így hiába hivatkozunk sérelmeinkre, a jogegyenlőségre. Igaza van. Bele kell illeszkednünk, még kell keresnünk a lehetőségéket és alkalmaznunk kell azokat, hogy ezeken keresztül elérjük fokozatosan az orvoslás lehetőségét. De amikor azt látjuk, hogy itt nem lehet és nem akarják ezeket megérteni. Egyik képviselő úr Dorogra hivatkozott. Herezeg Ferenc kiadott egy felhívást, amely nagyon tiszteletreméltó szándékú leihet, de ez nem elég a kérdéshez. Azt mondják, hogy a Liga nem akar politizálni és azért nem helyezkedik semminemű álláspontra. így politizál a Liga, mert a Liga egyenesen ráhelyezkedik a kormány állásponté jára és rábízza a dolgot a kormányra, nem keres, nem tesz semmit azért, hogy a békés úton keresztülvitt revizió lehetőségei meglegyenek. A Liga nem dolgozik, nem iparkodik megteremteni ezeket az előfeltételeket; ha pedig nem helyezkedik erre az állásponttá, akkor igenis a kormány álláspontjára helyezkedik és vagy elfogadja azt az álláspontot, hogy maradjon minden úgy, ahogy van, vagy azt mondja, hogy majd Valamiképpen háborús úton orvosoljuk a bajokat. Mi nem gondolunk arra, hogy háború legyen, nem lehet háború. A Pesti Hirlap és a Magyarság mai számában mindketten ezzel a kérdéssel foglalkoznak és mindketten a szociáldemokrata párt álláspontját vitatják és helytelenítik. (Jánossy Gábor: Igen helyes!) A mi álláspontunk világos és nyilt. Óhajtjuk, akarjuk a reviziót (Jánossy Gábor: De nem lehet belpolitikai feltételekhez kötni! — Propper Sándor: Hát mihez kell kötni? Szaladjon maga láb nélkül.) Ezek a belpolitikai követelmények fennállottak a múltban is, követelései voltak az ország nagy részének. Az ellenforradalom első órájában iparkodtak is egyes
