Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Az országgyűlés képviselőházának í követeléseket megvalósítani, de az urak, amit ha­talomhoz jutottak, eltávolodtak a választójog­tól, mert a Bethlen-kormány volt az, amely a titkos választójogot elásta, eltemette. Önök csi­nálták ugyanazt, tehát mentünk az első forra­dalomtól, az első nemzetgyűléstől fokozatosan hátra, mentünk a diktatórikus berendezkedés felé. (Propper Sándor: Most már benne vannak!) Ugyanazt a politikát csinálták tehát, amelyet csináltak a háború előtt. (Györki Imre: Jánossy Gábor nyakig van benne, észre sem vette és bele­került! — Jánossy Gábor: Nevetve mondta, te­hát nem komolyan hiszi. — Zaj. — Elnök csen­get.) A Magyarság mai számában «Egő hajó» címen most olvastam egy vezércikket Pethő Sándor tollából és az hivatkozik a Népszava 1919. őszén megjelent számában az ő szerinte Garami által írt cikkre. Itt van ez a cikk nálam. 1919. október 4-én jelent meg, Somogyi Béla írta, nem Garami Ernő. Látják az urak, ez maga is dokumentum arra,hogy hová haladtak az urak. Somogyi Béla 1919 októberben megírta ezt a cikket, amely arról szól, hogy két hajó van együtt. A hajó süllyed, az ep'^ik hajón összefognak és megmentik egymást, a másik hajó meg el­süllyed, mert nem fognak össze. Ma erre hivat­kozik a Magyarság cikke. En itt megállapítha­tom, hogy annak tíz esztendeje éLs ezt a Somogyi Bélát, aki soha bolsevista nem volt, aki igazi demokratikus gondolkozású ember volt, megöl­ték és Somogyi Béla gyilkossága megtorolva • még ma sincs. (Ügy van! a baloldalon.) Koráb­ban láttuk azt és korábban jöttünk arra a gon­dolatra, amire a Magyarság rá jött (Propper Sándor: Ma!) tíz év után. Ma tíz évvel ezelőtt mondtuk ezt és tartjuk ezt az álláspontot ma is, ellenben az az osztálypolitikai berendezkedés, amelyet elindítottak 1919-ben, mereven elzárkó­zik és ma citálni lehet ránk Somogyi Bélát, azt a Somogyi Bélát, akit az ellenforradalom orvul, gyalázatosan meggyilkolt. Talán semmi sem nagyobb bizonyítéka annak, hogy az urak hely­telen utakon járnak, ha ma mi ellenünk való érvelésben tíz évvel ezelőtt általunk megírt cik­ket kell hozniok és ezt kell idemutatni nekünk, hogy menjünk együtt, csináljuk együtt a dolgot. Igen, mi csináliuk, de nem vagyunk hajlandók a kormány által alkalmazott módszert jónak, helyesnek elfogadni, hanem azt mondjuk, hogy igenis, az országot demokratikusan kell beren­dezni. , Egyébként meg kell említenem, hogy Nagy Emil. aki^ nagyon sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel és évek óta foglalkozik vele. szintén írt egy cikket a napokban. Ö megérti a mi álláspontunkat, megért bennünket, de nem helyesli azt. hogy nem megyünk be & Ligába. (Jánossy Gábor: No lám!) Majd én rácitálok Nagy Emilre és fölolvasom januárban meg­jelent cikkét. Nagy Emil januárban megjelent cikkében a Pesti Naplóban ezeket mondja (olvassa): «Magyarország legnagyobb barátja, Rothérmere lord karácsonyi üzenetében ki­mondotta azt a nagy^ igazságot, hoej a szabad­ságjogok helyreállítása és a becsületes tiszta választási rendszer, más szóval egy népszerű demokratikus uralkodó rezsim, szoros össze­függésben van a revizió gondolatával, mert a revízió kilátástalan a nyugati nagy társadal­miak és Amerika rokonszenve nélkül, viszont emezeknek rokonszenv© nem elég hathatós egy reakciós .hírnevű Magyarország irányában. Az elmúlt esztendőkben hányszor fejtettem ki én ezt a gondolatot a nélkül, hogy fejtegetéseim bárminő hatást tettek volna az intéző kö­rökre és a vezető táísadalmi csoportok részé­?P. ülése 1929 május 7-én, kedden. 145 ről eme nagy és nyilvánvaló igazságok hirde­téséért sok kellemetlenségben volt részem.» Nekünk is kellemetlenségben van részünk az igazságok hirdetéséért, ez azonban nem tart vissza bennünket. Mi igenis, hirdetjük azt az igazságot, hogy a trianoni sérelmeket csak Magyarország demokratizálódásán keresztül lehet elérni. De menjünk csak tovább. A kormány után megnyilatkoztak különösen a legitimisták ré­széről. Két szempontot láttunk ott. Voltak, akik nem akarták megérteni ezt a kérdést és minid­járt tiltakoztak ellene. Itt van például Károlyi József cikke, (Propper Sándor: A búzahatár! — Jánossy Gábor: Egyedül áll ebben!) aki a legi­timizmus szempontjából, legitimista elvi alapon a búza értékesítésével kapcsolja össze a reví­ziót. (Jánossy Gábor: Egyedül álló egyéni véle­mény! Megbánta már! — Propper Sándor: Honnan tudjía? Beszélt vele? — Jánossy Gábor: Űgy érzem! — Zaj. — Elnök csenget.) Károlyi József a Rothermere-határok visszacsatolását azért nem tartja jónak, mert akkor leesik a búza ára és akkor borziasztó rossz helyzetbe jut Magyarország, mert szerinte — amint Őmondja — a revizió egyenesen agrárcsődöt jelent. (Br. Kray István: Ez Károlyi privát véleménye! — Jánossy Gábor: Az egész világon egyedül áll ezzel a véleményével! — Petrovácz Gyula: Nem is így érti, hanem úgy, hogy neki az integritás kell, nem pedig a revizió! —Györki Imre: Neki drága búzaár kell!—Jánossy Gábor: Ö az egé­szet akarja egyszerre! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A sztó Farkas képviselő urat illeti! Farkas István: Apponyi Albert képviselő­társunk is előadást tartott január 29-ikén és ő is azt mondotta, hogy idegenektől belügyeink­ben jóindulatú semlegességet, nem pedig irányí­tást várunk. (B. Kray István: Igaza van! — Jánossy Gábor: Ez természetes!) Ugylátszik, — kár erről a kérdésről beszélni, ha nem lehet a képviselőházban arra az álláspontra helyez­kedni, hogy véleménykülömbségek lehetnek ugyan minden tény megítélésénél, de egy nagy generális kérdésben, mint amilven Trianon kér­dése, nem lehet erre az integritási álláspontra helyezkedni. Mindjárt be fogom bizonyítani, hogy valamikor Apponyi sem volt ilyen nagy legitimista és neki is volt ebben a kérdésben más véleménye. Es h Habsburg-kérdés Magyarország sorsának árt, amint hogy ártott 48-ban és azóta is. ha Magyarország tönkreme­nése a Habsburgok uralmához fűződik, a világ­történelmi események után a Habsburgokhoz ragaszkodni mégis csak azt jelenti, hogy eldo­bom magamtól az országot és fontosnak tartom a, Habsburgokat. Akárki csinálja ezt, akár­milyen tiszteletreméltó legyen egyébként is a szemilyisége, mindenesetre rosszul teszi. Ez azután fontos kérdés s éppen azért nem foglal­kozik vele a kormány, azért nem foglalkozik senki ezzel a kérdéssel, mert mindenkinek ké­nyes kérdés, és azt hiszik, maid, hoe-yha nem foglalkozunk vele, elül. Dehogv ül el! Ez agene­ráció nehezen éri meg Trianon revizióiát, ha a Habsburg-kérdést végleg nem kapcsolják ki, ha nem lesz elintézve végleg törvényben, amint el van intézve. En azt mondom, hogv törvénye­sen el van intézve, hiszen a törvénytárban benne van a detronizáció, azonban van egy irányzat, amely a maga véleményének mindig kifejezést ad, amely ápolja, amely itt van közöttünk. Es ugyanakkor azt látjuk, hogy amikor a kor­mány megengedi ezt, addig a köztársasági moz­galmat nem engedi meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom