Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. ütése 1929 május 7-én, hedâert. 139 hogy legyen, hogy a háború és a területrablások által mennyiségileg megfogyatkozott mai nemzedéket minőségileg jobbá és tökéletesebbé tudjuk tenni. Űj gyümölcsöző családi és iskolai nevelési rend volna ehhez szükséges elsősorban, amely az erkölcsi elvek alapján az életrevalóságot, az önállóságra törekvést, a munka szeretetét és megbecsülését tudná kifejleszteni az ifjúságban és annak megértését, hogy ez a föld csak gyümölcsöző munka színhelye lehet, nem pedig a munka nélkül való gyors meggazgagodás démonától megszállott szerencselovagok nyaktörő és becstelen akadályversenyének szintere. Nem elég azonban, t. Ház, ha az ifjúságot az élet küzdelmeire kellőleg felszereljük. Megfelelő életpályákra is kell irányítani, mert minden hibás választás energiapazarlás, amely megbosszulja magát. A mellett az egyén sem tudja kifejleszteni a benne szunnyadó képességeket és a nemzeti élet sem emelkedhetik a teljesség tetőfokára, nem tudja tehát megvalósítani a maga különleges nemzeti hivatását, amely fennmaradásának alapfeltétele, sőt egyetlen létjogosultsága. Különösen meg kell szívlelnünk ezt nekünk, mert Magyarország tudvalévően a tehetségek hazája, de sajnos a tehetségek elkallódásának és elzüllésének hazája is. Tudjuk a krónikákból, hogy hány nagy magyar tehetség pusztult el hivatása-betöltetlenül és ki tudja, hogy felismerés és értékelés hiányában ma is hány tehetség reked zsákutcában, hány tehetséget nyom el a pályaválasztás mai rendszere, amely talán legjobban a gyermekek szembekötősdi játékára emlékeztet, amikor a fogónak bekötött szemmel kell eltalálnia, vájjon kit fogott meg. Erre emlékeztet a pályaválasztás mai rendszere, amely mellett a megszokás, az előítélet, a kényelemszeretet dédelgetése, a külső befolyások, pillanatnyi előnyök, nem pedig az arravalóság alapos megvizsgálása, sőt ellenkezőleg, akárhányszor éppen anuak egyenes figyelembe nem vétele jelöli ki az egyén ' helyét a nemzeti termelésben. Az ilyen pályaválasztásnak csak unott munka lehet az eredménye, amelyben nem lehet élet, nem lehet — Madách-csal szólva — egyéniség, mely bebizonyíthassa égi származását, (ügy van ! Ügy van !) A hibás pályaválasztás mellett elkedvetlenedik, elcsügged az egyén és lefokozódik a nemzeti termelés éppen akkor, amikor mindenkitől a legtöbbet és a legtökéletesebbet kellene várnunk. Hogy ebben a várakozásunkban ne csalódjunk, éppen azért az igen tisztelt kultuszminiszter urat szeretném megkérni, hogy fejlessze tovább a főiskolák mellett tett bölcs kezdeményezését és alakítsa meg a pályaválasztási tanácsadásnak, egyúttal pedig a tehetség védelmének és a tehetség vizsgálatának is országos szervezetét és a tehetség- és a képesség vi zsgálással foglalkozó helyi szervezeteket is. Ne méltóztassék a t. pénzügyminiszter úrnak azt gondolni, hogy ez újabb költséggel jár, mert ma a pszichotechnikai vizsgálatok népszerűsége már akkora, hogy Budapesten százával és ezrével keresik fel a pszichotechnikai laboratóriumot, és azokból az illetékekből, amelyeket ezen intézetet igénybevevők fizetnek, bőven kikerül a felszerelésnek és fenntartásnak igazán csekély költsége. De tovább megyek, nemcsak az iskolák mellett szükséges a pszichotechnikai vizsgálat, hanem a hivatalokban, a gyárak mellett, sőt a hadseregben is. Itt megint gyakorlati példákra hivatkozom. Németországban ma már úgyszólván nincs olyan nagyobb gyár vagy üzem, amely pszichotechnikai vizsgálat nélkül venné fel a munkásait. Előttem feküdtek az egyik legnagyobb német iparvállalatnak, az Allgemeine Elektrizitätsgesellschaft kimutatásai, amelyekből kitűnt, hogy pszichotechnikai vizsgálat nélkül felvett tanoncoknak több mint felét el kellett bocsátani alkalmatlanság miatt, míg a pszichotechnikai vizsgálat után már nem is egészen egyötöd részük bizonyult később alkalmatlannak. Az északamerikai Unió hadserege a háborúban bámulatos teljesítményeket ért el, aminek legalább is jórészt az a magyarázata, hogy a hadsereg tagjait pszichotechnikai vizsgálat alapján sorozták be és osztották be a megfelelő munkára. Ezek a tehetség- és képességvizsgálatok meg fogják mutatni rendszeresen és áttekinthetően azt, amit tapasztalásból már úgy is tudunk, hogy a magyar fajnak kimagasló és igen sokoldalú képességei vannak. Ezeket a képességeket világtörténelmi hivatásuk érdekében ki kell fejlesztenünk itthon és ezt a tehetséges fajt meg kell védenünk a pusztulástól s hiszem az Istent az ideiglenes trianoni határokon túl is. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A házszabályrevizió vitájának során tartott beszédemben az utódállamok politikai, igazságszolgáltatási, közoktatásügyi és közgazdasági életéből hoztam fel néhány tényt, mint megdönthetetlen bizonyságait a magyarság brutális elnyomására, sőt elpusztítására irányuló törekvéseknek. Most a t. Ház szíves engedelmével az utódállamok agrárreformjára vetek egy futó pillantást és mindenekelőtt megállapítom, hogy ezeknek az agrárreformoknak célja a magyarság létének gyökerében való elpusztítása. (Ügy van ! Ügy van !) Ez a tulajdonképpen való cél. A többi, politikai és egyéb szolgálatok szemérmetlen jutalmazása, befolyásos emberek, magasállású közfunkcionáriusok mohó meggazdagodási vágyának kielégítése a magyarság földjéből, csak kisérő mellékielenségek. Ennek a célnak szolgálatában sajátítják ki az utódállamok mindenütt az erdőbirtokokat a magyarság kezéből, megcsúfolásával a gazdaságpolitika tanításának, amely azt mondja, hogy az erdőbirtok apró parcellákra darabolása és telepítés céljaira felhasználása tökéletesen gazdaságellenes. Ennek a célnak szolgálatában történik az, hogy Csehszlovákiában, ahol Benes külügyminiszter úr — sajnos, időm nem engedi meg, hogy legutóbbi beszédével foglalkozzam (Jánossy Gábor: Meghosszabbítjuk ! — Halljuk ! Halljuk ! — Felkiáltások balfelol: Nem lehet!), de megadhatnám most is a választ rá •.. (Györki Imre: Ha a kormánynak lehet mindent, akkor nekünk is lehet ! — Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Nem egészen értettem, őszintén szólva a közbeszólást (Simon András: Nem is érdemes!), nem tudom mennyiben áll összefüggésben azzal, amit mondtam. (Györki Imre: Meghosszabbítjuk az időt!) Kérem, én a házszabályreviziós bizottság elnöke voltam, ismerem a házszabályt, jogérzetem is elég fejlett ahhoz, hogy a magam számára szabályellenes dolgokat ne kivánjak. Ezt sohasem tettem életemben, ezután sem fogom tenni. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Benes hírhedett pozsonyi beszédében nyiltan megmondta, hogy a csehszlovák agrárreform tulajdonképpen visszatorlás a fehérhegyi csatáért, amelyben, mint méltóztatnak tudni, a csehek pünkösdi királyságának véget vetettek annakidején, vagy 330 esztendővel ezelőtt. Nyiltan bevallott tehát a politikai cél és ennek szolgálatában vettek el magyar és kisebb mértékben német birtokosoktól a csehek az agrárreform során kétmillió katasztrális hold földet. Háromszázezer embert juttattak földhöz, de ezek között magyar csak elvétve van. Ennek a célnak szolgálatában telepítenek az elszakított Esztergom és Komárom megye színmagyar községeinek határában cseh légionáriusokat. Ez magyarázza meg, hogy miért van a kisajátítási kulcs annál alacsonyabban meg-