Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

140 Az országgyűlés képviselőházának szabva, minél nagyobb a kisajátított terület. Ez magyarázza meg, hogy miért nem űzetnek készpénzben a kisajátított földért, hanem 4%-os állami kötvényekkel. Ez magyarázza meg, hogy miért nem fizetik ki még kötvényekben sem a teljes értéket, hanem legfeljebb egy tizedrészét, Természetes, hogy a tönkretett magyar nagyés középbirtokossal együtt kiszorult a birtokán kenyeret talált gazdasági cselédek nagyszáma is. Maga a cseh földhivatal, amely nem független bíróság ám mint a nálunk ennek megfelelő hatóság, hanem csupa csehekből álló közigazgatási testület, ez a cseh hivatal legutóbbi hivatalos kimutatásában 31.400 főre tette a magyar birtokokról kiszorult gazdasági cselédek számát. A földből kiszorult emberek nem helyezkedhetnek el az iparban, hiszen ismeretes, a t. Ház előtt, hogy a falánk cseh gyáripar tönkretette a magyar uralom idején virágzó tótföldi industrial Nem füstölögnek már a mecenzéfi és korompai kohók, nem kattognak a rózsahegyi és egyéb textilgyárak szövőszékei, nem maradt tehát más hátra a földből kiszorult embereknek, mint a vándorbot. Ez nem költői metafora, t. Ház. Én láttam egy kimutatást, amelynek tanulsága szerint a tótföld 25—29 éves, tehát a legproduktiv korban álló népelemének 17°/o-a, több mint Ve része a legutóbbi öt esztendőben kivándorolt. Ez a cseh agrárreform mórlege magár szempontból. Jugoszláviában az agrárreform célja ugyanaz, végrehajtása pedig, ha lehet, még brutálisabb, mint a cseh-szlovák reformé, amit már az is mutat, hogy még ma tíz esztendő ellelte után sincs földtörvény Jugoszláviában; ukáz alapján intézik a földreformot. Nagyon természetes, hogy magyar — bár tőlük magyaroktól vették el a földet — még mutatóba sem kapott egyetlen rög földet sem, sőt az ukázban világosan meg van mondva, hogy földet csak szerbek, horvátok és szlovénok kaphatnak. A tanulatlan új földbirtokosok, a dobrovoljácok természetesen nem értenek a földműveléshez. A vízügyi műszaki szolgálat hallatlanul el van hanyagolva, Délbácskában és Baranyában 120,000 hold süllyedt vissza újból ingovánnyá és ennek következtében a jugoszláv termelés éppen a felére csökkent az agrárproduktumok tekintetében. Nincs azonban miért hosszasabban foglalkoznom Jugoszláviával, amelynek dekomponálódása s a latin-horvát kultúra és a pravoszláv kultúra; latlanság közötti szakadék annyira kétségtelenné és nyilvánvalóvá vált, hanem nézzük meg az agrárreform igazi arculatát Erdélyben. Mindenekelőtt megállapítom, hogy Erdélyben társadalompolitikai szempontok az agrárreformot egyáltalában nem irányították. Erdély mindig a kis- és törpebirtokok klasszikus földje volt, míg a Kárpátokon túli Románia, a Regát, a latifundiumok hírhedt hazája ma is. Hiszen az oláh hivatalos jelentés szerint a Regátban ma is ötször akkora a nagybirtok területe, mint Erdélyben. De nem volt szükség Erdélyben az agrárreformra még oláh fajpolitikai szempontból sem, hiszen az «elnyomó» magyarok idején Erdélyben háromszor annyi oláhnak volt földje, mint a magyaroknak, és mégis Erdélyre nézve alkották meg a legbrutálisabb agrártörvényt és ott alkalmazták azt a legkegyetlenebbül. Erdélyben a kisajátítás alól mentes terület maximuma csak félakkora, mint a Regátban. Különféle zavaros és önkényesen magyarázható rendelkezésekkel ez a maximum leszállítható egészen tíz holdig, sőt a községek körzetében nincs is a kisajátítás alól mentes terület. Ezen az alapon vették el a magyar községek határában sokgyermekes magyar családapák egy-kétholdas földecskéjét is. Összesen 2,700,000 katasztrális holdat vett el az erdélyi agrárreform a magyaroktól és kisebb részben a 289. ülése 1929 május 7-én, keddeú. német birtokosoktól, a földhöz juttatottak között pedig ötször akkora az oláhok száma, mint a magyaroké, de a számszerű arányokat tekintve, csak körülbelül még egyszer annyi oláh kaphatott volna földet, mint magyar. Ez román hivatalos jelentés, amelynek megbízhatóságáról otthon Romániában sem tartanak sokat, mert hiszen tudják, hogy ezek a jelentések meglehetősen pongyola és ellentmondó tartalommal rendesen a genfi népszövetség ülésszakai előtt szoktak megjelenni. T. Ház! Én tudom, hogy mivel tartozom a nemzetközi tekinteteknek, a parlament méltóságának és a magam csekély személyének is. azért enged elmükkel az egész román agrárreformot nem a magam szavaival fogom jellemezni, hanem az Adeverul. Cuventul, Rumania — amely, úgy tudom, a román nemzetipárt félhivatalos lapja — és más román újságok megállapításaival, meg azokkal a kijeleutésekkel, amelyeket az agrárreform tekintetében román képviselők, román nemzetiségi képviselők, szenátorok és közéleti férfiak tesznek. Nem akarom a t. Ház idejét igénybevenni ezek szószerinti felolvasásával, itt fekszenek előttem. Csak abban foglalom össze az eredményt, hogy mindnyájan megegyeznek abban, hogy — ezek nem az én szavaim — a román agrárreform a lopások, vagy csalások és visszaélések sorozata. (Jánossy Gábor : Az egész kisantant az !) Ehhez én a magam részéről csak azt fűzöm hozzá, hogy az agrárreform végrehajtásánál mindenütt a Romániában szokásos balkáni egyenlőtlen jogalkalmazással találjuk magunkat szemben. Példákkal fogom bizonyítani, amit mondtam. A «Csik vármegye magánjavai» néven ismert, közművelődési és közjótékonyságot szolgáló, legnagyobb részben erdőterületből álló 62.500 holdnyi birtokközösségre az agrárreform rátette a kezét, ellenben a naszódi alapot és a volt román bánsági határőrvidéki ezred félmillió, illetve negyedmillió kataszteri holdnyi birtokát — méltóztatnak látni, az «elnyomó» magyar uralom alatt az oláh birtokközösségeknek mekkora nagy birodalmaik voltak a kezeikben oláh kulturális célok szolgálatában — ezeket az oláh agrárreform egyáltalában nem érintette, mert ezek az oláh célokat szolgálták. A szamos-krassói református egyházközségnek elvették az ingatlanait, hogy a pap lakásába a pópát ültethessék be. A marosszentimrei egyházközségnek egy ősrégi temploma és ingatlanai voltak, s elvették a templomot, elvették az ingatlanokat, hogy az oláh hitfelekezeteknek adhassák oda. Napestig folytathatnám a példákat, de csak arra akarok rámutatni, hogy az ilyen célkitűzéssel végrehajtott agrárreform, amely a birtokot a földet Szerető és a földmunkához értő dolgos magyar kezéből a tudatlan és rest oláh paraszt kezére játszotta, siralmas gazdasági eredményekkel kellett hogy járjon. Az oláh hivatalos kimutatás szerint a búzatermelés átlaga 12 mázsáról 8*5 mázsára, a tengeritermelés 15 mázsáról — valami nagyon magas soha nem volt — 8'4 mázsára szállott alá, nem is szólva az exportra teljesen alkalmatlan kevert és selejtes minőségről. A megváltás ára Erdélyben félakkora nagyságú kulcs szerint történt, mint a Regátban és nem is készpénzzel fizették a legfeljebb V2o-nyi értékű kártalanítást, hanem 5%-kal kamatozó állami kötvényekben, amelynek értéke az oláh pénzügyi helyzet — hogy megfelelő kifejezést találjak — bizonytalansága mellett — nem akarom a «züllött» szót használni — legalább is problematikus. Egy példával szemléltetve : az a magyar birtokos, akitől elvettek ezer hold földet, kap ezért kártalanításul 1500 arany lei évi kama-