Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-285

Az országgyűlés képviselőházának 2 ekképpen szól: «A bíróság felruházhatja az el; ítéltet a közhivatali állások betöltésére való képességgel.» Méltóztassék csak mérlegelni ezt a kitételt. A nagy német birodalomban a múlt esztendőben törvényjavaslatot terjesztettek be arról, hogy azokkal szemben, akiket a forradalmi és a háborús nyugtalan időkben elítéltek, amikor a gyűlölet annyiszor érvényesült, nem elég az, hogy a hivatalvesztésre és politikai jogaitól való megfosztásra ítélt ember visszajuthasson a jogok élvezetébe, hanem egyenesen azt mondja, hogy az ilyet közhivatali állásra is képesíti. Ha tehát idáig mennek a német birodalomban, ahol az alkotmányos szabadság tanai szerint építik fel ezt az igazságügyi törvényt, akkor nekünk odáig el kell mennünk, hogy ezt a törvényjavaslatot késedelem nélkül elfogadjuk. Még Bulgáriában is 1896 február 2-án, tehát jóval a világháború előtt, megalkották, a rehabilitacionális törvényt. Miért csak nálunk nem? Miért kell nálunk erre, egy ilyen egyszerű átlátszó törvényre várnunk, amikor minden tudományos és politikai érzék azt sugalja, hogy ennek meg nem alkotása mélységes szakadékot jelent s a politikai jövendő szempontjából is a társadalom egészségessétételéhez tartozik; ez egyik gyógyszere annak, hogy egészségesebb és megértőbb társadalom legyen. Mert az igazságszolgáltatással elégedetlen ember olyan, mint a szervezetbe jutott méreg: először csak azt a kis • területet mérgezi meg, ahol elhelyezkedik, utána átmegy az egész vérkeringésben a mérgezőanyag és fenyegeti az emberi életet, így ez a pszichológiai elégedetlenség, ez a törvényes szükség parancsoló érzéssé, áhítozó vágyakozássá válik; mérgező ereje eleintén a családban, később a szélesebb körben vett társadalomban, majd egész községek megmérgezésében mutatkozhatik meg. Ezt vették észre a külföld nagy törvényhozó. Először azt mondották: nem nagy. dolog, hogy egypár büntetett előéletű ember nem juthat olyan könnyen vissza a presztízséhez; de amikor rámutattak mások arra, hogy ennek bacillus-ereje van, amikor rámutattak arra, hogy baktériumszerű szaporodása van, amikor rámutattak arra, hogy egy lelki folyamatnak káros elterjedése veszélyezteti a köznyugalmat, akkor nyomban hozzáláttak és mindenütt megalkották ezt a törvényt. Felhozhatnám a magyar igazságszolgáltatás utóbbi esztendeinek történetét és bizonyságul hívhatnám magam mellé és meghirdethetném a mélyen tisztelt igazságügyminiszter úrnak, hogy annak az ideje következett el, amit a magyar jogászegylet elnöke 1918-ban a békekötés küszöbén az utolsó jogászegyleti teljes ülésen elmondott, amikor ezeket jelentette ki: «Ha a magyar állam élni kíván, akkor először az igazságügyi romokat takarítsa el az útból.» Azoknak a jogszolgáltatásoknak és azoknak a szörnyű megkorbácsolásoknak reviziója számára, amelyeket a háború idején el vétettek, amelyek embereket^ hazaárulókká nyilvánítottak, amelyek elvették sok embernek a legkülönbözőbb bűncselekmények' címén a becsületét, nemcsak az újrafelvételi eljárás a helyes út, mert annak tíz év után bizonyítási eszközei nem állnak rendelkezésre, — azok nehéz utak, és a bűnvádi perrendtartásnak ezek az ösvényei nagyon járhatatlanok, mert a bizonyítás felvétele és a bizonyítékok megszerzése oly nehéz — hanem a rehabilitáció, amelynek eleven támasza a mindnyájunk lelkében élő köztudat. Ez az útja és ez a módja. Néhány szakasz, amely annyi embernek visszaadja a reményséíget, néhány szakasz, !5. ülése 1929 április 30-án, kedden. 5 amely mutatja az államnak nem kegyelmes, hanem igazságosztó érzését! Néhány szakasz kell, amelyből kiárad nemcsak az emberszeretet, hanem kiárad az igazságnak mélységes kutatása és szeretete, néhány szakasz, amely a bírót kötelezi arra, hogy rehabilitáljon olyankor, amikor az illetőnek életviszonyai ezt megkívánják. T. Képviselőház! Éppen azért a& új házszabályok 167. %-a, alapján terjesztem elő ezt az indítványt. Az új házszabályok 167. §-a megengedi, hogy a törvényjavaslat vagy indítvány, amely törvényalkotást céloz először a plénumiban tárgyaltassék. Mivel itt egy elvi kérdésről van szó, amelynek előkészítése további munkát nem igényel, ennek az elvi kérdésnek diadalrajuttatása mutassa tehát meg, hogy mit akar a t. többség az új házszabályokkal, íme itt az első példa. Ragadjuk meg! Ne előzze -meg a törvényíhozájsnajk elfogadó kijelentését semmiféle különös magyarázat, nem előzze meg bizottsági aprói okoskodás 1 Nagy .elveket gyorsan kell érvényre juttatni és a lelkekben élő köztudatot a törvényhozásnak kifejezésre kell hozni. Abbén a meggyőződésben vagyok, hogy a mélyen t. kormány is át fogja érezni ennek jelentőségét, és nem fog belőle külön presztizs-kérdést alkotni, hogy ez előbb menjen keresztül azon a retortán, amely a törvényelőkészítő osztályt foglalkoztatja. Nem kell hozzá! Azért alkottuk meg és azért bír törvényerővel e 167. §, hogy alkalmazzák. Ne zárkózzunk el ez elől. Itt van az alkalom, itt van a lehetőség árra, hogy monídija ki a törvényhozás pártkülönbség nélkül, hogy ezt az elvet törvénybe kívánja iktatni. Nem fontos az, hogy az én javaslataim részleteiben elfogadtatnak-e vagy sem, nem helyezek rá súlyt, hogy az a konstrukció lesz-e, amelyet én itt igénytelen képességeimmel felállítottam, de arra súlyt helyezek, és ezt az igazságot ki kell hogy mondjam, hogyha ettől elzárkózik a t. Képviselőház, akkor itt a numerikus többség ereje elnémíthatja, elodázhatja azokat a jajkiáltásokat, de mindenki a lelkiismeretével számoljon ebben a kérdésben, és tekintse meg a házszabályok 165. §-át, amely azt mondja, hogyha egy indítványt elvetnek, azzal az indítvánnyal abban az ülésszakban többé előjönni nem lehet. Tehát, ha elvettetik ez az indítvány, akkor a házszabályok alapján az történik, hogy eltemették sok embernek, sok érdemes embernek, sok jó magyar embernek az igazságát és beteggé teszik ezt a társadalmat, amely vágyakozik arra, hogy egészséges legyen. Ajánlom indítványomat elfogadásra. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Nagy érdeklődéssel hallgattam Gál Jenő t. képviselőtársam előadását és azt hiszem, t. képviselőtársaim mindannyian osztoztak ebben az érdeklődésemben, őszintén sajnálom tehát, hogyha indokolásának bármilyen meggyőző voltát el is ismerem, magát az indítványt, nem tartom alkalmasnak arra, hogy a törvényhozás azt tárgyalja. Sietek hozzátenni, hogy magam is foglalkozom már a, rehabilitációs törvény tervezetének készítésével. Az igazságügyminisztériumot nem is kellett erre utasítanom, mert az igazságügyminisztérium régen foglalkozik ezzel a kérdéssel, úgyhogy nem is olyan távoli időben alkalmam lesz már a t. Ház elé lépni egy ilyen* törvénytervezettel. Megvallom azonban, hogy