Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

12Ô 'Àz országgyűlés hépviseloházának Rendkívül nehéz feladat volt, amelyet magára vállalt, egyrészt azért» mert közgazdasági viszonyaink odáig leromlottak, hogy tőle ilyen körülmények között sokkal többet várt az ország és többet várt maga a törvényhozás is. De nehéz helyzetben volt azért is, mert amikor ő a leromlott közgazdasági helyzetből kivezető programmot akart adni a jövőre, akarva, nem akarva, egyúttal vádiratot kellett adnia az elmúlt tíz esztendőre (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Én megértem azt a hidegséget is, amellyel a t. túloldal fogadta ezt a közgazdasági programmot, mert a saját vádiratukat is kénytelenek voltak ,hallgatai, és nem vagyok hajlandó megtenni azt a szolgálatot a mai kormányzatnak és a mai kormányzati rendszernek, hogy a közgazdasági miniszter úr személyét és programmját elválasszam az egész kabinettől, elválasszam a saját pártjától és elválasszam attól a kormáayzati rendszertől, amely Magyarországon tíz éven keresztül uralkodott. (Helyeslés a bol- és a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Amelynek eredménye a népnyomor lett!) A magam részéről bátor leszek néhány reflexiót fűzni a t. közgazdasági miniszter úr programmjához. Nem fog ebben zavarni az a körülmény sem, hogy a kabinetet nem üdvözölhetem itt. Megértem azt, hogy a kabinet igen nehéz helyzetben van ezekben a pillanatokban. (Kun Béla: Tanácskozik! — Zaj.) Tekintettel azonban arra, hogy nekem a házszabályok bölcsesége következtében csak egy óra áll rendelkezésemre, kénytelen leszek ezeket a megjegyzéseimet beszédem során az egyes tételekhez hozzáfűzni. Legyen szabad azonban most rámutatnom, mint első ellenzéki szónoknak a költségvetés vitájánál, amikor először tárgyaljuk a költségvetést az új házszabályok értelmében, hogy ezek a házszabályok ^uegbuktak már első alkalmazásukban. Hivatkozhatom arra, hogy a pénzügyi bizottságban pártkülönbség nélkül megállapítottuk, hogy ezzel a házszabállyal, amely nem ismeri a bizottságban az általános vitát és az egyes tárcákhoz az általános felszólalást 15 percre korlátozza, komoly tárgyalást folytatni nem lehet. (Ügy van! a baloldalon.) Nem rajtam, hanam a t. többségen áll, hogy ennek a ténynek következményeit levonja. T. Ház! Nehézzé teszi helyzetemet az a körülmény, hogy a plenáris tárgyalásnál ez a házszabály csak egy órát engedélyez a felszólalásra. Azt hiszem, nem kell ezt jobban illusztrálnom, mint azzal a ténnyel, hogy a t. előadó úr beszélt egy órahosszat, a t. közgazdasági miniszter úr beszélt két órát, és nekem egy óra áll rendelkezésemre, hogy a kormány politikájával szemben az ellenzék kritikáját kifejtsem. Pedig a költségvetés vitája az az alkalom, mikor felvonulnak egymással szemben a kormány és az ellenzék és megállapítják azokat az ütközőpontokat, amelyek az ő politikájukat egymástól elválasztják. A költségvetés sem a kormányra, sem az ellenzékre nézve nem egyszerű számszerű összeállítása az állam financiáinak. Az egyes tételek nemcsak eszközt adnak a kormánynak az állami élet vitelére, de önmagukban kritikáját r is adják a kormány külső és belső politikájának. Ilyen körülmények között még súlyosbítja rám nézve a helyzetet az a kritika, amelyet a t. miniszterelnök úr két hónappal ezelőtt az ellenzékről elmondott. A t. miniszterelnök úr két hónanpal ezelőtt, húsvéti nyilatkozatában azt mondotta, hogy a polgári ellenzék azért nem tud mélyebb gyökeret verni, mert világnézeti harcot vív, holott a 2$9. ülése 1929 május $-én, kedden. közönség praktikus ideákat, gyakorlati javaslatokat vár. (Strausz István: Programmot!) Természetes dolog, hogy a t. kormánypárt egyes vezető politikusai siettek a miniszterelnök úr megállapítására még ráduplázni, megállapítván röviden, hogy az ellenzéknek nincs közgazdasági programmja. Ez rendkívül súlyos kritika. Igaz, hogy minden körülmények között kisebb baj az, ha az ellenzéknek nincs közgazdasági programmja. mert ez csak az ellenzéknek a baja, mintha a kormánynak nincs közgazdasági programmja, mert ez az ország katasztrófája. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) Azonban ez még így is súlyos kritika, mert ha igaz volna, akkor azt jelentené, hogy a jelenlegi polgári ellenzéknek nincs jogosultsága a parlamenti életben, nem alkotó része volna a magyar parlamentnek, hanem kerékkötője volna az állam működésének. Nekem tehát kötelességem, már csak saját személyemre való tekintettel is, szembenézni ezzel a váddal. Két dologról nem fogok bővebben vitába szállni. Az egyik a miniszterelnök úr nvilatkozatának az a része, amelyben azt állítja, hogy az ellenzék világnézeti harcot vív; a másik pedig az a megállapítása, hogy mik voltak azok a gyakorlati okok, amelyek az ellenzék érvényesülését lehetetlenné tették. E két megállapítás közül az elsővel foglalkoznom felesleges, a másodikkal foglalkoznom teljesen hiábavaló, mert így úgy sem fogjuk egymást meggyőzni. Világnézeti harcot a polgári ellenzék nem folytat, ha ugyan jól értettem a miniszterelnök úr kijelentését, mert hiszen világnézeti harcot talán folytatihat a szociáldemokratapárt, de semmi körülmények között nem folytat egy polgári ellenzék, mert az állami élet vitelének és a gazdasági életnek alapvető kérdéseire nézve teljesen azonos felfogást vall a t. kormánypárttal. Az, hogy a parlamentarizmusért, a sajtószabadságért, a választójogért küzd, nem világnézleti különbség. Hogy mennyire nem világnézleti különbség, abból is kiderül, hogy maga a miniszterelnök úr is elismeri a parlamentarizmus szükségességét és hirdeti, hogy a választójog kérdésében a legközelebbi jövőre, vagy a távolabbi jövőre igér haladást és a közszabadságoknak visszaadását szintén programmjába vette. Már pedig nehéz dolog ott világnélzleti különbségekről beszélni, ahol csak időbeli, vagy sorrendbeli kérdések forognak fenn a vitatkozó felek között. De nincs is kedvem vitába szállni azok felett a gyakorlati okok felett sem, amelyek az ellenzéknek a választásoknál való nem érvényesülésére vonatkoznak. Vannak igazságok, amelyek felett vitatkozni csak azoknak érdekük, akik az igazságot el akarják homályosítani. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma Magyarországon mindenki tisztában van azzal, hogy mely körülmények okozták azt, hogy az ellenzék nem tudott az általános választásoknál éis azóta az időközi választásoknál sem szerephez jutni. Én e felett a kérdés felett és egyáltalában a felett, hogy az ellenzék programmja életképes-e, egyedül és kizárólag a közvéleménnyel vitatkozhatom. Egyedül a közvélemény jogosított ennek eldöntésére, és nincsen joga, t. Ház, ezt a kérdést velünk szembeszegezni annak a miniszterelnöknek, aki nemcsak a mi programmunkat, hanem a magyar közvéleményt is éretlennek nyilvánította az állásfoglalásra. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldélon.) Mellőzve tehát annak vitatását, hogy vájjon világnézeti harcot folytat-e az ellenzék, és