Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-289
Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. 127 konkrét gazdasági programmot adtam. (Zaj.) Beszédemből most két dolgot emelek ki. Az egyik az, hogy a kormány ki akarja emelni a mezőgazdaságot az értékesítés kríziséből, hóna ailá akar nyúlni, hogy a mezőgazdaság hivatását zavartalanul folytathassa. Ezt kell csinálnunk és ezt meg is fogjuk csinálni. A másik dolog az, hogy ehhez hozzákapcsolódva egy egészséges, erőteljes ipar kifejlesztésére akarjuk megteremteni a lehetőségeket. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ez csak jelszó!) A jelszó, ha át tudjuk ültetni az életbe, lehet jelszó és most olyan időiket élünk, amikor át akarjuk és át fogjuk ültetni. Igenis szükséges megindítani itt egy erős tőkegyüjtési folyamatot. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Holf — Fábián Béla: Miből? — Malasits Géza: 80 pengős havi fizetésből?!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat ismételt közbeszólása miatt rendreutasítom. Bud János közgazdasági miniszter: Kell, hogy ebben a tekintetben önmagunkbaszállás legyen, mert aki végignéz a társadalom minden rétegén, meg kell hogy állapítsa, hogy majdnem mindenki az igényein felül akar élni és költekezni. Ez egy olyan igazság, amelyet le kell már egyszer szögeznünk, amely kivétel nélkül mindenkire vonatkozik, és ezek sok tekintetben hozzájárulnak a mi gazdasági életünk' nehéz kibontakozásához. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor közbeszól.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat figyelmeztetem, hogyha közbeszólásait folytatja, kénytelen leszek vele szemben erélyesebben eljárni. Bud János közgazdasági miniszter: Magába kell szállania az egyesnek, magába kell szállania a vállalatnak abban a tekintetben, hogy vájjon milyen költségekkel tudja és milyenekkel kell, hogy folytassa a termelést. Ez szükséges, mert hiszen nem lehet mindig a kormányra és az államra támaszkodni. Eredmény csak ott lehet, ahol a kettő megérti egymást és össze tud fogni az eredmény elérése céljából. A másik dolog — és ez a kormányzati politikának a gerince az egész vonalon — a vállalkozási szellemnek és kedvnek nemcsak feltámasztása és felébresztése, hanem minél meszszebbmenő Ösztönzése. Ezt pedig el akarja érni a kormány harmadszor aláltal, hogy igenis munkaalkalmakat fog adni a népességnek, (Malasits Géza: De Franciaországban! Már epvüár százat kivittek Franciaországba!) hogy ezek a kérdések megoldást találjanak. Ha tehát én a mai helyzetet nézem, azt, hogy miképpen állunk ma, vájjon ebben a mai adott pillanatban helyes-e az az ellentét, amely a különböző érdekképviseletek között van, — hiszen az érdekképviseletek és a termelési ágak között mindig megvan a harc és a küzdelem és ezt nem is lehet sohasem eltüntetni, (Fábián Béla közbeszól. — Zaj.) akkor azt kell mondanom, hogyha volt idő, akkor a mai idők azok, amikor az ország sorsa a gazdasági élettől függ. A gazdasági életben megvan az erő, azt csak ki kell fejleszteni. De itt igenis egy egységre van szükség. Félre kell tenni mindent. Éppúgy meg kell követelni az egyestől, mint az egész társadalomtól, hogy ezeknek az eszméknek szolgálatába álljon, mert a gazdasági egység az az út, mely az ország gazdasági boldogulásához s ezen keresztül az egész magyar nemzet egységéhez vezet. Engedjék meg, hogy az egész társadalomhoz intézzek egy szózatot: legyen kritika, legyen bírálat, de amikor a kormány megmutatja a maga akaratát és elhatározását és tényekkel akarja a gazdasági életet nehéz helyzetéből kiemelni, akkor a társadalom minden rétege álljon oda ahhoz a programmhoz. Azzal ugyanis, hogy csak panaszkodunk, hogy csak csüggedünk, hogy itt bizonyos defaitizmus fejlődik, ezzel soha problémákat megoldani nem fogunk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szóval álljunk Bethlen mögé!) Ez az ország a legnehezebb sorsból kiküzdötte magát és ahol annyi hatalmas jel van arra, hogy itt micsoda nagy erők jelentkeznek: ott ne tessék ezen erőket elkedvetleníteni, hanem ezeket az erőket igenis munkára kell ösztönözni. Vegye ki mindenki a részét a munkából. (Friedrich István: Szóval az ellenzék az oka mindennek! — Neubauer Ferenc közbeszól. - Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Így lehetetlen a tárgyalást folytatni. Ha a képviselő urak az elnöki figyelmeztetést nem veszik komolyan, kénytelen leszek erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni. Bud János közgazdasági miniszter: Nincs olyan társadalmi réteg, amelyre hivatás nem vár. Ettől a gondolattól vezettessék magukat a gazdasági érdekeltségek, a társadalmi szervezetek, egészen a Faluszövetségig. Nagy szükség van a propagandára is és ebből vegye ki a maga részét a mezőgazda, az iparos, és a kereskedő ... (Malasits Géza közbeszól. — Zaj.) Elnök: Malasits Géza képviselő urat rendreutasítom. Bud János közgazdasági miniszter: ... — nem kételkedem azon, hogy a munkás is kiveszi a maga részét — és vegye ki a maga részét a tisztviselő is. De vegye ki — és itt kérést intézek hozzájuk — vegyék ki a maguk részét a pénzintézeteink is! Ha közelebbről nézi az ember, a világháború előtti fejlődésnek a leghatalmasabb tényezői nálunk a mi pénzintézeteink voltak. Megmutatták azt, hogy mely irányban kell fejlődni és haladni. Nagy hiba volna tőlem és ez távol is áll tőlem, ha a pénzintézeteket támadnám, mert a tőkét szeretni és becsülni kell- — Biztos vagyok, s hiszen hogy nem is fogok ebben csalódni — hogy a pénzintézetek is oda állanak hatalmas erejükkel ennek a gazdasági programml nak megvalósításához. (Zaj a Ház minden oldalán. — Friedrich István: A tőzsde!) Elnök: Csendet kérek mind a Ház minden oldalán. Bud János közgazdasági miniszter: Támogassák ezt a programmot, vagy adjanak önmaguk gazdasági programmot, mert így összefogva nincs ok arra a pesszimizmusra, amelyet itt minden oldalon hallok. Igenis ez a nemzet életfeltételeihez tartozik. Ez a nemzet élni akar, de élni csak akkor tud, ha tudja, hogy van ereje. Már pedig van ereje és a nemzetnek ezt az erejét a szebb jövő érdekében kibontakoztatjuk. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) : ; Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Én őszintén sajnálom a közgazdasági miniszter urat, aki valóban nagyon nehéz viszonyok között mondotta el az ő programmját. 18*
