Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

126 Az országgyűlés képviselőházának gyen a kontaktus a mezőgazdasággal, s éppen ezért szükséges, hogy az iparnak egyenletesebb elosztása következzék be, tehát feltétlenül egy decentralizációnak kell bekövetkeznie. Mindent összevéve, akár a tarifapolitikát, akár a vám­politikát, vagy a közszállítások erélyes végre­hajtását, vagy a helyes iparfejlesztési politi­kát tekintem, megállapíthatom, hogy meg van adva a mód arra, hogy a termeléssel passzivitá­sunk egy nagy részét eltüntessük. (Propper Sándor: Valami konkrétumot! — Malasits Géza: Jól nézünk ki.) T. Ház! A kormány a kisipar helyzetével is foglalkozik. A kisiparnak vannak olyan ágai, amelyek nemcsak a belső termelés, de még a külkereskedelmi mérleg szempontjából is nagy súllyal bírnak. Itt van az asztalosipar, a cipész­ipar, a nyergesipar, és a vas- és fémipar egyes ágai, továbbá az ötvösipar, amelyek ha talán ma nem is tudnak úgy működni, és olyan tevé­kenységet kifejteni, mint ami kívánatos volna. Ez annak tulajdonítható, hogy a kisipar erői csekélyek, s a kormány éppen ezért meg akarja ezeket exportintézetek útján szervezni és hitel­lel kíván a hónuk alá nyúlni. (Fábián Béla: Csak ne vegye el a saját pénzüket! — Kun Béla: Töröljék el a forgalmi adót!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Malasits Géza közbeszól.) Malasits r képviselő urat is figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Bud János közgazdasági miniszter: T. Ház! Azt hiszem, hogy ezzel a különböző termelési ágakat letárgyaltam, és megjelöltem azokat a nagy gazdasági szempontokat, amelyek a kor­mány szeme előtt lebegnek, és konkretizálva is megjelöltem, hogy a kormány hogy akar és hogy fog segíteni. Itt van még a kereskedelem problémája. Ami a kereskedelmet illeti, itt a helyzet az, hogy mindazok az intézkedések, amelyek a ter­melés előmozdítását szolgálják, önmagukban már a kereskedelem javára is szolgálnak. En voltam az első, aki a kereskedelem túldimen­zionálásáról beszéltem. Ha ez is a helyzet, nem ebből a tételből kell kiindulni, hanem abból, hogy minél több foglalkozást adjunk a többter­melés révén ennek az ágnak. Hisz a kereskedelemre két nagy hivatás vár, — nem a belkereskedelem — az egyik az, hogy teljes erővel álljon az export szolgálatába és ebben az irányban nincsenek is kételyeim, a másik pedig az, hogy áruinkat a legmesszebbre elvive, egyúttal úgy kapcsolódjék bele a tran­szitó-forgalomba is, ahogy azt az ország érdeke megkívánja. A kormány ebből a szempontból mindazokat az intézkedéseket megteszi, amelyek szükségesek a kérdés megoldására. Itt említem meg, hogy van esy fájdalmas pont, amelyet el­ismerek, hogy tudniillik nincs megfelelő össz­hang például a folyamhajózási és a vasúti­tarifa között. A kormány itt is arra törekszik, hogy a kiegyenlítést megtalálja, s ezáltal köny­nyebb és gyorsabb legyen kivitelünk a világ­piac felé. Be akarjuk kapcsolni ebbe a csepeli kikötőt is. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt a fővárostól is nagyobb tevékenységet várok, mert hisz csak azok a kérdések, amelyek az export szempontjából Összeműködést fognak kiváltani. Idekapcsolódnak azok a kérdések, amelyek a vasútpolitikán kívül hajózási politi­kát is érintik. Itt elsősorban minden erővel fel kell használnunk a Dunának adott helyzetét, amely ránknézve a legkedvezőbb s amely Keletet és Nyugatot rajtunk keresztül fogja összekötni. 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. Eajtunk múlik, hogy ezt kellő erővel érvénye­síteni tudjuk-e. De ezen kívül a tengeri hajózás kérdése elől sem zárkózhatunk el, ezt a kérdést is megfelelően meg kell oldanunk. (Zaj és fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Mi lesz a komp­pal?) Továbbmenve kijelentem, hogy a hatósági üzemek teljes megszűntetésére törekszik a kor­mány. (Helyeslés jobbfelől.) Ebben a tekintet­ben már is megvan az eredmény, mert nagyon sokat megszűntettünk, de még mindig vannak üzemek, — elismerjük — amelyeknek mint a háborús élet maradványainak nincs meg az a jogosultságuk, hogy fennmaradjanak. A kor­mány tehát a legteljesebb erővel ezek megszűn­tetésére törekszik. Ide kapcsolódnak a hitelkérdések. Ami a hitelek kérdését illeti, ez annyira a pénzügy­miniszter úr ügykörébe tartozik, hogy nem is szeretnék a kérdés taglalásába belemenni. A pénzügyminiszter úr megadta a maga pro­grammját és én azt mondom, hogy a pénzügy­miniszter úr személye a legnagyobb garancia arra, hogy ez a Programm meg is fog valósulni. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) Természet­szerűleg számolni kell azokkal a nehézségekkel, amelyek a világpiacon jelentkeznek, de mégis úgy látjuk, hogy bármilyen nehézségek ellenére hozzá tudunk jutni ezekhez a tőkékhez. Ott látjuk a mezőgazdaság hiitelproblémáit is, amelyeket meg kell oldanunk, hiszen a me­zőgazdasági hitel nehézsége azok közé a kér­dések kiözó tartozik, amelyek a termelést nem engedük kibontakozni olyan irányban, mint ahogy ez szükséges volna. Az ipar terén ebben a tekintetben szintéin történtek intézkedések. Az erre a célra szolgáló intézet jól bevált és hatalmas erő lesz az ipar fejlődése tekinteté­ben. Most tovább megyünk és bekapcsoljuk azt a magánipiart is, amelynek megvan a tőke­ereje, de eddig nem tudott megfelelő hitelfor­ráshoz hozzájutni. Most már megtörténtek az intézkedések, hogy egyéni cégek illetékmen­tesen alakuljanak részvénytársasággá és ez­zel a helyzet javíttassák. Általában ki akarjuk mélyíteni az export­hitelre való támogatást és tovább is segítsé !­gére akarunk sietni a gazdasági életnek, el­sősorban a kereskedelemnek. A hitelbiztosítás, szintén nemcsak tárgyalás alatt, baneni meg­oldás előtt áll, a kisemberek hitele, ami szin­tén nagyon fontos állandó gondoskodásunk tárgya. Ezek a problémák nem ma jelentkez­tek, ezek megvoltak és megvannak, ás ha ta­lán nem tudjuk olyan gyorsan megoldani a kérdéseket, ez nem rajtunk múlik, hanem arra vezethető vissza, hogy sok tekintetben függ­vényei vagyunk a világ pénzpiacának. Azt hiszem, már túlmessze menteni a kér­dések taglalásában. {Propper Sándor: A mun­káskérdásről nem tetszett beszélni!) Hangsú­lyozom, hogy ezek azok a vezetőszempontok, amelyek a kormányt irányítják. Aki objektí­ven, tárgyilagosan fogja ezt a programmot megítélni, láthatja, hogy nem Ígéretekről van szó, hanem tényekről. Én nagyon nehéz hely­zetben vagyok a túloldallal szemben, mert ha tudnám azt, hogy önök jobb programmot tud­nak adni, hajlandó volnék ... (Nagy f zaj a szélsőbaloldalon. Malasits Géza: Tessék meg­csinálni az általános választóijogot!) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a Ház minden oldalán.) Csendet kérek minden ol­dalon. Bud János (közgazdasági miniszter: Én egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom