Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Àz országgyűlés képviselőházának mezőgazdasági termények kivitelét nézzük, tisztában kell lennünk azzal, hogy megfelelő kvalitású áruknak a forgalombahozatala szükséges. Ebből a szempontból nem zárkózhatunk el mi sem a márkázástól és a kormány a legrövidebb idő alatt törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé és ezen az alapon kívánja ezt a kérdést előbbrevinni. Ha az ember nézi a külföldi piacok alakulását, látja, hogy ott a magyar áru kedvelt, ott a magyar árut szeretik ós ha a magyar árunak meglesz az a külföldi piac által kívánt kvalitásbani elsőbbsége is, me^ vagyok győződve, hogy nem lesz nagy nehézség a piacok megnyerése tekintetében. A kormány ezt különösen azoknál a cikkeknél akarja megkezdeni, amelyek elsősorban tömegcikkek és amelyeknél a legnagyobb kérdés tulajdonképpen az egységes termelés. Értem alatta a zsírt, bizonyos minőségek figyelembe vételével a tojás és a tejtermékeket. De a kormány nem akar itt megállani. Látva a nehéz helyzetet, két más alapon is segítségére akar sietni a gazdasági életnek. Az első az, hogy belátja, hogy tényleg elkerülhetetlen a mezőgazdasági exportnak valamelyes támogatása. Ebből a szempontból különösen az állatokra és állati termékekre terjeszkedem ki, főleg a zsírra, amely a legfontosabb. Ebből a szempontból a kormány előtt egy teljesen részletes terv van, amely már most csak megvalósításra vár és ezen a réven adóvisszatérítések útján akar a kormányzat az exportnak segítségére jönni. T. Ház! Van azonban egy másik baj is: a kereskedelem tőkeszegénysége. A kereskedelemben is megvan a kedv, a hajlandóság, de a dolog sokszor azon múlik, hogy hiányzik a toké. Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Sikerült, — amint már mondottam, — egy nagyobb exporthitelhez hozzájutni, ezzel az exporthitellel törekszünk a kereskedőknek segítségére jönni. Azt hiszem, ezek konkrétumok és meg vagyok győződve, hogy ezen az úton a mai nehéz helyzetet megfogjuk oldani. A mezőgazdaságnak ezt a termelési krízisét, amely mind jkellemetlenebbül hat vissza, kétségtelenül megfogjuk szüntetni, sőt továbbmenőleg számíthatunk arra is, hogy ez igenis egy fejlődési folyamatot fog maga után kiváltani. Kétségtelen azonban, hogy ezen túlmenőleg is vannak problémák: például a termelés egész átorganizálása és megszervezése. Ezekre a kérdésekre nem akarok részletesen kiterjeszkedni, csak egy-két szempontot kívánok a kormány programmjából megjelölni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Nem értem azt a felfogást, amelyet sokszor itt is hall az ember, mintha ott állnánk, hogy a búza külkereskedelmi jelentősége csökkent volna vagv talán meg is bukott volna. Ha nézzük a világforgalom alakulását, látjuk, hogy bizonyos átalakulás van a gazdasági életben, hogy éppen a kenyérmagvak fogyasztása nem no abban a mértékben, mint azelőtt nőtt, ebben varr bizonyos stagnálás; de azt hirdetni, hogy a búzának, mint kereskedelmi cikknek nem volna meg a, jelentősége: (Farkas István: Ezt senki sem állítja!) olyan veszedelmes teória, amelytől óvakodni kell. (Gróf Hunyady Ferenc: Az előállítási költség aránytalan!) Erre figyelemmel kell lenni. Ma reggel olyan hírek terjedtek el, hogy én ma bejelentek egv gabonamonopoliumot. Kijelentem, hogy a kormány ilyen lehetetlen gondolattal nem foglalkozik. De azzal igenis foglalkozni kell, hogyan lehet a világgazdaság )8Ú. ülésé 1929 május 7-én, kedden. 123 szempontjából egy standardizálást keresztülvinni, ez a kérdés lényege. örömmel hallok olyan tervekről, ha a kereskedelemnek, a mezőgazdaságnak és a pénzintézeteknek a jövőben való összefogásáról van szó, hogy ezt a kérdést megoldják. Azt hiszem, ha ez meg fog történni, ennél nagyobb szolgálatot gazdasági életünknek nem tehetnek, mert^ tudom, hogy az összes tényezők összműködésével ezt az eredményt el lehet érni. Ismételten mondom: a kormány & mellett, hogy a kérdések megszervezését kifelé és befelé keresztülviszi, anyagi áldozatot is hoz a termelésértékesítési krízis eltüntetésére. Mindenki tisztában van azzal, hogy mezőgazdasági termelésünk átorganizálásánál szükséges, kell, hogy ez mentől gyorsabban megtörténjék, még pedig abban az irányban, ahol a legtöbb eredményt lehet várni. Ebből a szempontból nem akarok most nagyon messzehatóan az egyes kérdésekbe belemenni, (Fábián Béla: Az volna a fontos.) de kétségtelen, hogy ilyen a baromfitenyésztés, ahol egy-két év alatt nem nagy erőfeszítéssel határozottan nagy eredményt lehet elérni. Ha nem is vagyok annyira optimista, mint azok a számítások, amelyek ebben az irányban jelentkeztek, hogy öt év alatt 120 millióval emeljük kivitelünket, de ha öt év alatt csak 40—50 millióval fogjuk is emelni, ez már olyan nagy eredmény, amelyre mindenki büszke lehet. Megemlíthetem a selyemhernyótenyésztést is, amivel köztudomásúlag kis emberek foglalkoznak. Ha évente másfél millió kilogrammal tudnánk emelni gubótermelésünket, ez évi 30 millió pengő termelési többletet jelentene. Ez emelné a tenyésztők keresti lehetőségét, de kedvezően befolyásolná külkereskedelmi mérlegünket is. Ugyancsak ezen az alapon kell foglalkoznunk a gyümölcstermesztéssel. Nem kell elméletekbe elmélyedni, megvan adva a helyzet, tudjuk, mit kell tenni és meg is fogjuk tenni, mert itt a kormánynak szintén megvan a maga leghatározottabb és a legpontosabban kidolgozott programmja. Áttérek a tej kérdésére. Ha megfelelő minőségű tejtermék állíttatik elő, annak a világpiacon megvan a kereslete. Fel kell vetni a kérdést, vájjon abban az irányban foglalkozzunk-e az állattenyésztéssel mint eddig, avagy vonjuk le a következtetést, hogy át kell térnünk más irányra és hozzá kell idomulnunk a mai gazdasági élet követelményeihez. Erre nem lehet sokáig várni. Ha a külföldi államokat nézzük, sok szép példát látunk arra, hogy a gazdasági élet hamar megérezte ezt és termelési irányát átalakította. Az állathízlalás terén ma természetszerűleg nagy nehézségek vannak; látjuk, hogy ez ma nem rentábilis. De ki mondhatja, hogy a tejtermelést nem tudjuk-e kellő nívóra emelni, és nem tudunk-e ezzel rentabilitást elérni? Ez az átalakulás áldozatokat kíván a gazda részéről. A kormányzat részéről én csak azt jelenthetem ki, hogy ehhez az átalakuláshoz a kormány nemcsak a maga erkölcsi, hanem anyagi erejével is hozzá fog járulni. (Malasits Géza: Az ország anyagi erejével! — Kun Béla: De ne 12—14%-os hitellel, hanem olcsó hitellel!) Itt van a kereskedelmi növények termelése. Ezeknek termelése éppen akkor, amikor iparfejlesztési programúira gondolok, kell, hogy előtérbe kerüljön. Itt is széles perspektíva nyílik. Mi akadályoz bennünket abban, hogy ezeknek termelését ne fejlesszük? Hiszem is, hogy az iparfejlesztéssel kapcsolatban meg fogjuk és meg is kell találnunk módját annak, hogy eze-