Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-289
124 Àz országgyűlés képviselőházának ket a kérdéseket megoldjuk. Itt van a zöldséges főzeléktermelés. (Peyer Károly: Dániából hozunk kelkáposztát Magyarországba! — Folytonos zaj.) Ez nagv hiba, mert lehetetlen az, hogy amikor én itt mezőgazdasági állam vagyok, amikor tehát mindent itt tudok termelni, tisztán azért, mert egy-két héttel előbb akarok zöldséget, főzeléket enni, annyira favorizáljam a külföldi primőröket? Nekünk ezt a termelést oda kell fokoznunk, hogy külkereskedelmi mérlegünket ebből a szempontból is megfelelőleg megjavítsuk. {Farkasfalvi Farkas Géza: K krumplit Lengyelországból hozzák be! — Fábián Béla: Melyik kormány alatt történt mindez? — Felkiáltások a jobboldalon: Nem a kormány csinálta! — Fábián Béla: Hát kicsoda! — Kun Béla: A kormánynak kell másként irányítania a dolgokat! — Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek a Ház minden oldalán! Kérem, méltóztassanak nyugalmukat megőrizni. Bud János közgazdasági miniszter: Ne méltóztassanak ezért a kormánynak tenni szemrehányást. Az ország mai helyzete kialakulásának senki sem oka, csupán az a sors, amely bennünket ért. (Zajos ellenmondások a baloldalon. — Kun Béla: A kormány gazdasági politikája!) Ne méltóztassék azt se elfelejteni, hogy végeredményben mi egy rendkívül logikus, rendkívül szerves védvámos területen éltünk, amely körülmény rendkívül megnehezíti gazdasági életünk hirtelen átalakulását. Ezek azok a kérdések, amelyek megoldásra várnak, amelyek a kormánynak nemcsak Programm ját képezik, hanem amelyek megoldá- ' sába a kormány tényleg bele is kezdett, és azt folytatni is fogja. Itt van megint egy olyan momentum, amelynél fel kell rázni az egész társadalmat, hogy tudja, milyen kötelességek várnak reá ebben a tekintetben. Ha van valahol propagandára szükség, itt van rá szükség, különösen akkor, amikor az ország mindinkább a kisgazdaságokra tér át és azt akarjuk, hogy ezek a kisgazdaságok életképesek legyenek és úgy termeljenek, ahogyan azt a gazdasági élet megkívánja. Ezeket a kisgazdaságokat minden eszközzel bele kell vinni az egészséges termelésbe. (Pakots József: Szavak! Szavak!) Igenis, meg kell adni nekik az anyagi lehetőségeket, ki kell képezni, irányítani kell őket, hogy az eredményt elérhessük. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat a baloldalon, méltóztassanak a folytonos közbeszólásoktól tartózkodni. Bud János közgazdasági miniszter: Még egy kérdést akarok a mezőgazdasággal kapcsolatosan megemlíteni. Tudjuk, hogy éppen azzal az állammal, amelyhez igen nagy érdekeink fűződnek, hogy kellő gazdasági forgalom kapcsoljon össze, Németországgal a kereskedelmi szerződési tárgyalások nem fejeződtek be, és ezek még folyamatban vannak. A kormány mindent elkövetett a múltban is és mindent elkövet most is, hogy ezek a kereskedelmi szerződések a mezőgazdaság viszonyainak figyelembevételével köttessenek meg, és^ nem fog elmulasztani semmit abban az irányban, hogy a mezőgazdaság érdekei megfelelő méltánylásra találjanak. Itt csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy azok az adatok, amelyeket legutóbbi beszédében Beck Lajos t. képviselőiársam Németországgal kapcsolatban idézett, bizonyos tévedésen alapulnak, mert Magyarországgal szemben Németország külön elbánást nem tanúsított. Ezek olyan időből származhatnak, amikor nekünk is megvolt a beviteli lehetőségünk, amely később azonban 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. megszűnt. Hiszem, hogy ennél a kereskedelmi szerződésnél is sikerül olyan eredményeket elérnünk, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy az ország mezőgazdasági helyzetén segítsenek. T. Ház! Áttérve az iparra, itt a helyzet egészen más. Lehetnek olyan felfogások, vájjon szükség van-e iparra, vagy nem. Ha nézem az ország népességi struktúráját, azt látom, hogy kilencvenen felül van a népsűrűség. Meg vagyok győződve róla, hogy mindenki ugyanabban a gondolatban él, hogy az ország népességének számban növekednie kell, kétségtelenül fel kell azonban vetnem azt a kérdést: alapjában véve mely irányban kell haladnunk, hogy a népfelesleget elhelyezhessük? Kétségtelen, hogy a népesség egy része mezőgazdasági téren is elhelyezhető. Például még a víz alatt álló területek lecsapolása után, valamint a szikterület és a lápterület hasznosítása révén. Az ármentesítéssel is védelmet adunk a termelésnek. Ezek mind olyan problémák, amelyek a kormányt nemcsak foglalkoztatják, hanem, amelyek mind reális megoldás alatt állanak. Talán sikerül kitalálni olyan öntözési módot, amely egész takarmánytermelésünket átalakítja, (Propper Sándor: ötlettermelő hivatalt kell felállítani!) figyelembevéve azt az alakulást is, hogy mindjobban parcellázzák minden beavatkozás nélkül a nagybirtokokat, még akkor sem látom a mezőgazdaság természeténél fogva azt a lehetőségi, hogy ezt a népsűrűséget eltartsa, (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a kérdést, látjuk, hogy ezek tényleg olyan erős okok, amelyek mindenkit arra kell, hogy késztessenek, hogy itt minél hatalmasabb és minél erősebb ipar is fejlődjék, ami még a mezőgazdaságnak is óriási érdeke. Az ember mindenütt azt látja, hogy ahol az ipar kibontakozik és fejlődik, ott a mezőgazdaságnak is megvan a hozama. Mi nem érünk rá arra az álláspontra helyezkedni, hogy csak agrárállam vagy csak ipari állam legyünk, nekünk igenis a kettő között kell a helyes megoldást megtalálnunk. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ne a mezőgazdaság rovására!) Nemcsak, hogy nem rovására, hanem, amint majd rátérek ellenkezően a mezőgazdaság hasznára és javára. Még hozzáteszem az egyik legnehezebb kérdést, a köéposztály problémáját. Ezt is alig lehetséges más úton megoldani, mint megfelelő helyes iparpolitikával. Ezek tehát azok a szempontok, amelyek minket arra kényszerítenek, hogy amíg az egyik oldalon minden erőnkkel alátámasztjuk a mezőgazdaságot, mint amely életforrása egész gazdasági életünknek, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) a másik oldalon logikusan, ezzel harmóniában keressük az ipar kifejlesztését. E tekintetben a következő programmja van a kormánynak. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Iparfejlesztés szempontjából kevés dolognak van olyan jelentősége, r mint a közszállításoknak. A kormány elhatározta, hogy a közszállítási szabályokat a legszigorúbban végrehajtja és pedig sokkal továbbmenően, mint talán az a múltban szokás volt, (Friedrich István: Az egységespárt miért megy kií — Zaj. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Megyünk a Lánchídhoz! — Halljuk! Halljuk! — Friedrich István: Hallgassa az egységespárt is! Mi is hallgatjuk! — Gr.
