Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-289
12â Àz országgyűlés képviselőházának tünkre. En azt hiszem, hogy aki a kartell lényegével tisztában van, azt tudja azt is, hogy a kinövések, vagy mondjuk, a visszaélések ellen sokkal hatalmasabb fegyverek vannak adva, amelyekkel csak élni kell. (Sándor Pál: Nem használják őket, az a baj! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Meg vannak az eszközeink, amivel élni tudunk, ha lesz kellő nyilvántartás és ellenőrzés. T. Ház! En ismételten összegezem, hogy itt olyan kérdéssel állunk szemben, ahol a gazdasági megfontolások mindig a legmesszebbmenőkig mérlegelendők, s a gazdasági megfontolásokon belül — a nélkül, hogy olyan visszahatások támadjanak egész gazdasági életünk fejlődésére, amelyek károsan hatnak a tőke ideirányulására — keresni kell ezeket a megoldásokat. Meg vagyok róla győződve, hogy meg is lehet találni akkor, hogyha ezeket a kérdéseket az érdekeltségekkel az egész vonalon megtárgyaljuk. (Sándor Pál: Nem csinálnak semmit, csak beszélnek! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet lkérek képviselő urak. Bud János közgazdasági miniszter: Ezen az alapon nézve a kérdéseket, most áttérek az egyes gazdasági ágakra. Legyünk tisztában azzal, hogyha a két termelési ágat külön-külön vesszük szemügyre, a problémák másként jelentkeznek. !Ami az őstermelést illeti, az adott adott helyzetben tulajdonképpen az teszi olyan nehézzé a válságot, hogy itt értékesítési krízisseil állunk szemben, amit azután feltétlenül fokoz az, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy a hitel tekintetében a mezőgazdaság nehézségekkel küzd. (Malasits Géza: Tönkretették a fogyasztót és csodálkoznak rajta!) Én ebből a szempontból pár adatot fogok idézni. (Halljuk! Halljuk! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök; Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Bud János közgazdasági miniszter: Ha nézem az exportot, azt látom, hogy a baromfi-forgalom tulajdonképpen változatlan maradt az utolsó év alatt, a tojáskivitel 30 millióról 16*9 millióra csökkent, a disznózsír és a szalonna kivitele 33 millióról 9 millióra, a friss és az elkészített hús kivitele 24-6 millióról 12*1 millióra, sertéskivitelünk pépedig — most darabszámban fogok beszélni — 1926-ban 175.000-et, 1928-ban pedig csak 103.000-et tett ki, szarvasmarhát kivittünk 1926-ban 91.000 darabot, 1928-ban pedig csak 60.000-et. (Kun Béla: Miből fizeti a mezőgazdaság a temérdek adót? — Zaj. — Elnök csenget.) Ugyanakkor azonban azt is látjuk, hogy az importállamok behozatala nem csökkent. Csak egy-két adatot fogok felemlíteni. (Malasits Géza: Olaszországot tessék felemlíteni!) Olaszországban ezeknek a cikkeknek nagy részében a bevitel igenis növekedeti (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De nem tőlünk!) A szarvasmarha tekintetében pl. napról-napra növekedik a bevitel. Németországba a bevitel leölt baromfiban 1925-ben 78.000 métermázsa volt és ez állandóan növekedik, úgyhogy 1928-ban már 171.000 métermázsát tett ki, tehát több mint kétszeresére emelkedett. Ugyanakkor a mi kivitelünk oda 18.000 métermázsáról csak 32.000-re növekedett. Nagyon erősen növekedett azonban Oroszország kivitele Németországba élő csirkében, amely elvitel 48.000 métermázsáról 80.000-re növekedett, míg Magyarországé viszont 12.000-ről 8000 métermázsára csökkent. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezek nem titkos adatok. (Rassay Károly: Ismerjük az adatokat! — Zaj. — Elnök csenget.) 28Ô. ülése 1Ö2Ö május ï-én, heddefl. Németország tojásbehozatala 2*4 milliárd darabról 2'9 milliárdra emelkedett, de a mi kivitelünk ebben a cikkben oda, különösen az utolsó évben, csökkent. Ha veszem a többi országokat, Ausztriát, Csehországot, Svájcot, a helyzet körülbelül ugyanez. (Gál Jenő: A konzekvenciák?) A konzekvenciák nagyon világosak, t. képviselőtársam. A konzekvenciák elsősorban abba az irányba terelődnek, hogy az országnak ezt az értékesítési krízisét meg kell szüntetni. (Ügy van! Ügy van!) Ebből pedig következnek r azok a konkrét feladatok is, amelyek megoldásra várnak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Más minisztériumot kérünk! — Propper Sándor: A fogyasztóképességet kell emelni! 80 pengős havi fizetésekből nem lehet megélni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj.) Kérem álképviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni, különben kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint megnevezni. Bud János közgazdasági miniszter: Igazán nagy örömmel fogok venni minden konkrét megoldású javaslatot, ne vegyék azonban rossznéven, ha kijelentem, hogy a fogyasztóképesség emelésének kérdésével magam is tisztában vagyok. A fogyasztóképesség emelésének elsősorban a termelés megjavítása az első feltétele és itt keresi a kormány a módot, hogy ebben a tekintetben megoldja a kérdést. Egészen nyiltan meg kell vallanom, hogy a mellett, hogy természetesen bizonyos nehézségek voltak a külföldi piacokon, még pedig talán éppen a kiélezett verseny miatt, stb., visszamaradásunk egyik legnagyobb oka szervezetlenségünk. Bármennyire különösnek tűnik is fel, de bárhová teszi az ember a lábát, kivétel nélkül azt tapasztalja, hogy semmi nem járult hozzá anynyira exportunk stagnálásához, mint az, hogy ezen a téren szervezetlenek vagyunk. (Zaj. — Kun Béla: Miért nem szervezték meg? Csak a választási hadjáratokat szervezték meg az ellenzék ellen! — Folytonos zaj bálfelöl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak a baloldalon! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Lesz alkalmuk a képviselő uraknak felfogásukat és nézetüket a költségvetési vita folyamán elmondani. Bud János közgazdasági miniszter: Ha nézem azokat az államokat, amelyek újabb időben ezeken a piacokon előtérbe kerültek, látom, hogy ott sem a kormány, hanem elsősorban a gazdasági élet tartotta szükségesnek azt a kötelességét, hogy önmagát szervezze meg. (Propper Sándor: Megakadályoztak mindent! — Malasits Géza: Lehetetlenné tettek minden exportot! — Zaj.) A kormány ezeket a kérdéseket igenis megoldani törekszik. Ebben a tekintetben már sok történt és meg vagyok győződve arról, hogy ezek eredményre is fognak vezetni. Az első dolog; megszervezni a kereskedelmet befelé és megszervezni kifelé. (Zaj a balés szélsőbaloldalon.) Nem lesz ebből semmi hiba. (Derültség balfelöl.) A képviselő urak úgy gondolják, hogy nem lesz belőle semmi, de méltóztassanak meggyőződni, hogy ma a külkereskedelmi intézetek mennyire érdeklődnek a gazdasági élet iránt és megvan bennük a komoly törekvés abban a tekintetben, hogy ezek a kérdések megoldassanak. Meg kell szerveznünk a külföldi piacokat, de meg kell szervezkednünk itthon ie. (Zaj.) Tisztában kell lennünk ebből a szempontból elsősorban azokkal az igényekkel, amelyeket a külföld támaszt. Éppen ezért különösen ha a
