Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Az országgyűlés képviselőházának szerűen nem lehetne mezőgazdasági védvámos politikát folytatni. A vámpolitika szempontjából a következőket kell szem előtt tartani. Ma, mikor a mezőgazdaság nehéz helyzetben van, mikor tudja mindenki, hogy végeredményben ez az alapja a mi egész gazdasági életünknek, és hogy erre kell rátámaszkodni minden egyéb termelési ágnak, kérdés, vájjon nincs-e olyan megterhelés egyik-másik irányban, különösen az üzemvitel szempontjából, amely nincs megindokolva talán iparpolitikai szempontból sem, de viszont a mezőgazdaságnak óriási károkat okoz. A másik szempont, amelyet figyelembe kell venni az, hogyha vannak olyan eshetőségek is, amelyekben talán a mezőgazdaság súlyosan van érintve, s az ipar még nincs kibontakozva, vájjon nem helyesebb-e más utakat keresni áz ipar támogatására, mint a vámokat. A harmadik dolog, hogy a kellő összhang megteremtése szükséges az alap- és feldolgozó iparok között is. Ezzel kapcsolatosan jelentkezik a negyedik kérdés, amely már most tulajdonkeppen a szerződések megkötéséből származik. Amikor egy állam szerződést köt, nem lehet hogy be ne következzék bizonyos disszonancia a különböző vámtételek között. Ha végignézzük ebből a szempontból vámtételeinket, objektíve meg kell mondani, hogy máris vannak olyan tételek és helyezetek, amikor a félgyártmányt sújtjuk lehetetlenül magas vámmal, a készgyártmányhoz viszonyítva. Természetesen ezek károsan hatnak ki a gazdasági életre. Ezek azok a kérdések, amelyek vámpolitikai szempontból megfontolást igényelnek, amelyeknél azonban csak egy szempont vezethet, hogy tulajdonképpen mit kíván a gazdasági élet egyetemes érdeke. Mert a legnagyobb hiba volna, ha olyan területre mennénk át, ahol veszélyeztetjük azokat az eredményeket, amelyeket már elértünk és bizonytalanságot teremtenénk gazdasági életünkben. A gazdasági életnek nincs hatalmasabb eszköze, mint a nyugodt fejlődés és a biztonság. Nem lehet tehát olyan vámpolitikát kívánni és követni, amely gazdasági életünknek ezt a biztonságát és nyugodtsagát veszélyezteti, mert tulajdonképpen ez a leghatalmasabb fegyver a tőkének a gazdasági élet iránti érdeklődése szempontjából. Azt hiszem, nincs ilyen gazdasági érdekeltség, amely elzárkóznék az elől, hogy ilyen káros megfontolások mellett alakuljon ki vámpolitikánk, amire nézve én már gyakorlati példát is láttam, mert •hiszen egy kérdésnél, — az olajmagvak kérdésénél. — amelyben szembenállott egymással az ipar és a mezőgazdaság, hosszú időn át folytattunk tárgyalásokat az illetékes miniszter urakkal, míg végre meg tudtuk oldani úgy, hogy mind a ketten meg voltak elégedve a megoldással. Ez az az út, amelyet követnünk kell, és ebből a szempontból kell megvizsgálnunk vámpolitikánkat. Ezen belül hiszem, hogy igen is olyan megoldások fognak születni, amelyek alkalmasak arra, hogy egyetlenegy termelési ágnak sérelme nélkül az összes termelési ágaknak érdekeit szolgálhassuk. T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, eléggé konkretizáltam, hogy a kormány ebben a tekintetben milyen irányban halad és milyen irányban kívánja a kérdéseket megoldani. Itt említem meg a kartellkérdést is. (Halljuk! Halljuk!) Ami a kartellkérdést illeti, azt láttam, hogy az az álláspont, amelyet a miniszterelnök úr olyan világosan kifejtett, tulajdon289. ülése 1929 május 7-én, kedden. 121 képpen mindenkit kielégített, úgyhogy nekem ebből a szempontból sok mondanivalóm nincs. Figyelemmel kell azonban lenni itt is a gazdasági élet összes körülményeire. Még én is, aki sokat foglalkoztam tudományosan a kartellk érdessel, tényleg nehezen tudom meghatározni, hogy mikor, milyen kartellel . állok szemben, mert hiszen a kartelleknek vannak olyan formái, amelyek nyiltan jelentkeznek, de vannak olyan formák is, amelyek nem jelentkeznek kartell formájában, de sokkal károsabb hatást váltanak ki, mint azok a kartellek, amelyekről tud az ember. (Halljuk! Halljuk!) Vannak kartellek, amellyek a vámpolitika alapján születnek és amelyek semmi egyebek, mint ennek az eredménye. Én azt hiszem, hogy azoknak a kartelleknek a létét, amelyek a vámkihasználásból indulnak ki, és amelyek nem mennek túl ezen a határon, senkisem akarja megakadályozná. Itt csak egy kérdés merül fel: vájjon az a vámvédelem necoa túlzott-e. T. Ház! A kartell természetszerűleg a gazdasági élet megszervezéséhez tartozik. A megszervezésben van erő, ez elősegíti a tőkeképződést is és ez vezet soksor a vállalatok kiterjesztésének lehetőségéhez. Amire súlyt kell helyeznünk ~ és azt hiszem, hogy ebben a tekintetben találkozunk — azaz, hogy tudnunk kell, milyen kartellek léteznek, de a kormányzatnak rendelkezésére kell állni a szükséges adatoknak is, hogy beletekinthessen és láthassa ezek működését. Nem hiszem, — figyelmesen elolvastam Sándor Pál igen t. képviselőtársam beszédeit — hogy itt bárki is olyan követelésekkel álljon elő, amelyek gazdaságpolitikailag nem megfontoltak. Itt csak arról van szó és azt kell nézni, hogy nincsenek-e kinövések, nincsenek-e talán itt-ott visszaélések, nincsenek-e a kartelleken felül olyan alakulások, amelyek nincsenek öszszefüggésben a gazdaságpolitikai helyzettel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez az! Mi ezt nézzük!) Hiszen látják a képviselő urak, de sokszor talán rosszul is látják. (Fridrich István: Például a gyufakartellnél milyen nagy az összefüggés! Látjuk ezeket a hatásokat a gazdasági életre! A gyufakartellből lesz még tőzsdejáték is! — Meskó Zoltán: A gyújtogató tegye el a gyufát! — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! A kartellekről szólva, azt hiszem, hogy azok a kormányzati teendők, amelyek jelentkeznek, adva vannak. Amire én ki akarok térni, az csak az, hogy ne lépjünk olyan útra, amelyik mesterséges beavatkozást jelent a gazdasági életbe. Különösen nagyon óvatosan figyelmeztetem az egész Házat és a közvéleményt is, hogy óvakodjunk esetleg olyan intézkedések behozatalától, amelyek ezeket a kérdéseket talán olyan fórumoknak akarnák átadni elbírálás végett, amelyek gazdaságilag nincsenek erre hivatva. Még inkább arra^ figyelmeztetem, hogy ne menjünk abban az irányban, hogy ennek alapján egy kötött gazdasági rendszerbe, ármaximál ásókba, meg ilyenekbe kerüljünk. (Felkiáltások a jobboldalon: Elég volt! — Gál Jenő: Kicsit fenyegetni tetszik evvel? — Bródy Ernő: A fogyasztót kell felkötni!) Azt hiszem, ha odanézek az ellenzéki oldalra, Sándor Pál " igen t. képviselőtársam az utolsó pontig helyeseli ezt. (Sándor Pál: Ez igaz!) Eu tehát azt mondom, hogy ezt a tényállást méltóztassanak figyelembe venni. A megfigyelés igenis indokolt, mert nemcsak belföldi kartellekkel állunk szemben, hanem külföldiekkel is, amelyek esetleg károsan hathatnak a mi gazdasági éle-