Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. 117 Ezzel be is fejeztem ezt a gondolatkörömet. Csak azért mutattam rá erre a problémára, mert később, amikor a mezőgazdasággal kívánok foglalkozni, majd szembetűnően fogjuk látni, hogy éppen ebben az irányban vannak nehézségek, amelyeke kérdések megoldását megnehezítik. Ha a gazdasági élet helyzetét meg akarom ítélni, nagyon sok körülményre kell kiterjeszkednem és ebből kell a mérleget megállapítanom. Nem találom helyesnek, sőt nyiltan megmondom, a legelhibázottabbnak találom, hogy egy jelenséget ragadjon ki az ember és ebből akarja az egész gazdasági helyzetről megalkotni véleményét. Ma nemcsak nálunk, de a külföldön is homloktérben áll a külkereskedelmi mérleg problémája. Homloktérben áll, majdnem ugyanabban a formában, talán más beállításban más eszközökkel, mint a legerősebb merkantilizmus idején. Es ha idekerült a kérdés, ez csak onnan ered, hogy a mai gazdasági politika nem ismeri a tőkéknek és nem ismeri az áruknak azt bad mozgását, amely jellemezte a világháború előtti időket és amelyben legnagyobb ereje rejlett úgy Európának, mint az egész világ gazdaságának. A tőkék el is pusztultak, más tőkeforrások jelentkeznek és természetszerűleg ebből kifolyólag — mert ilyen a helyzet, — a kereskedelmi mérleg is nagyobb jelentőséghez jutott és kellett^ is jutnia, mint amilyen jelentősége a világháború előtt volt. Ha kereskedelmi mérlegünket nézem — közismert adatok ezek — tudjuk, hogy az elmúlt évben, az utolsó két évben mutatkozó erős eltolódás következtében 370 millió pengő a passzivitásunk. Nem csekélv összeg, amikor azonban ezt a kérdést nézem, akkor egy kissé boncolnom kell a kereskedelmi mérleget, hogy vájjon milyen tényezők eredménye a helyzetnek ilyen kialakulása. Itt megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a kereskedelmi mérleg alakulását a legpesszimisztikusabban ítélik meg. En ezt nem osztom, és azt hiszem, hogy egyáltalán nem járnak helyes úton —\ még azt is merném mondani'* hogy nem ismerik kellően a világ gazdasági életének struktúráját — azok, akik tisztán erre az egy tényre akarják véleményüket építeni. A kereskedelmi mérleg szempontjából kutatnunk kell, hogy vájjon a passzivitás mindek eredménye? Ezért két részre fogom osztani a kérdést, mégpedig külön fogok' foglalkozni az importtal, külön az exporttal, amint hogy a gazdasági Programm szempontjából ez a két kérdés külön elbírálást fog igényelni. Ami az importot illeti, azt látom, hogy az utolsó öt évben nyersanyag behozatalunk 226 millióról 381 millióra emelkedett, ugyanakkor pedig a gyártmányok behozatala 404 millióról 535 mllióra, akkor megállapíthatom, hogy a nyersanyagoknál az emelkedés 69%,' a gyártmányoknál pedig csupán 33%. De most tovább megyek és kutatom még azt is, a nyersanyagokon kívül — hogy levonjam a következtetést — miként alakul például a gépek és készülékek behozatala, mert ez az iparra is fényt vet. Azt találom, hogy a gépekből és készülékekből behoztunk 1924-ben 39 millió pengő értéket. 1928ban mar 54 millió értéket, villamosgépekből és készülékekből 1924-ben 4 milliót, 1928-ban pedig 21 milliót. Tehát kétségtelen, hogy itt olyan tényekkel állunk szemben, amely tényekből nagyon nehéz azt a következtetést levonni, hogy gazdasági életünk stagnált. A gazdasági élet egy részében hatalmas fejlődés következett be, s ez a hatalmas fejlődés váltotta ki tulajdonképpen az importnak ilyen alakulását. Tovább megyek, ami a gépeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XX. ket és a készülékeket illeti, itt az iparnak egy reorganizáló folyamata ment végbe, es ez természetesen nem válthatja ki azonnal a kedvező visszahatást. Egy bizonyos időnek kell eltelnie, hogy az eredmény jelentkezzek, amely jelentkezett is, amint arra majd később az iparfejlődés kapcsán rámutatok. Felmerül a kérdés, hogy vájjon hogyan állunk a gyártmányokkal. Ami a gyártmányokat, tehát a készárukat illeti, itt is egy emelkedés következett be, ami természetes dolog is. mert végeredményben nem fogja senki se tagadni a következő két tényt, 1923-ban voltunk a gazdasági mélyponton s akkor tulajdonképpen se vásárlási erő, se fogyasztóképesség; nem jelentkezett valami nagy mértékben. Azóta, s különösen 1927 óta erőteljesebb volt a haladás, mert egyrészt az elmaradt szükségleteknek pótlása következett be, másrészt pedig jelentkezett a megnövekedett vásárlási erő. Az import szempontjából nem lehet mellőzni még egy tényt. Egy országban, amely tőkeimportra van utalva, — és mi az ilyen országok közé tartozunk — a tőkeimport mindaddig, amíg le nem bonyolódik, java részében áru formájában kerül be az országba. És ne méltóztassanak elhanyagolni ezt a szempontot, mert akármelyik gyakorlati embert kérdeznek is meg eb'ből a szempontból, az ugyanezt az eredményt fogja levonni. Ha tehát a mi gazdasági importunkat ebből a szempontból ítéljük meg, akkor látjuk, hogy az összefüggésben van azzal a tőkeimporttal, amely az utolsó éveket jellemezte. Ettől elzárkózni nem lehet, hacsak valaki nem akar megint a tilalmi vagy hasonló rendszerre áttérni. Ami azonban a kész gyártmányokat illeti, itt van az a kérdés, amellyel majd bővebben kell foglalkoznunk, mert tulajdonképpen ezt kell nekünk belső termeléssel pótolnunk, (Helyeslés.) de továbbmenőleg sem elég csak a belső termelés, hanem át kell a mi egész társadalmunknak alakulnia abban az irányban, hogy meg tudja becsülni a magyar termékeket. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon és a közéven. — Malasits Géza: Jámbor óhaj! — Zaj « jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni! Bud János közgazdasági miniszter: Nagyon csodálkozom, hogy pont a szociáldemokratapárt részéről hangzik ez el, mert végeredményben a termelés fokozása senkinek sem nagyobb érdeke, mint a munkásosztálynak, (Zaj a szélsőbaloldalon.) hiszen a munkásosztály ezreit kell elhelyezni (Űny van! Ügy van!) és ha van egy társadalmi réteg, amelyben kell hogy ez a pszichológiai momentum minél erősebben kifejlődjék, úgy elsősorban a munkásosztály az. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Bud János közgazdasági miniszter: Amikor nálunk vannak emberek, akik ruhaneműeket nem itt állíttatnak elő, holott pedig a szabó- és cipőiparunk egyike a legkitünőbbdk!nek, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt a kaszinóban mondja!) akkor a magyar társadalomnak joga van megkövetelni, hogy elsősorban a magyar termékeket vásároljuk. (Ügy van! Ű.ay van! a jobb- és baloldalon. — Fábián Béla: A magyar tisztviselők részére behozott angol posztó! — Kun Béla: Az úgynevezett olcsó hitel! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! En csak azért vetettem fel ezt a 17