Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-289
116 Az országgyűlés képviselőházának vetési beszédében már jelezték azt, hogy a kormány alkalmat fog keresni, hogy a gazdasági jprogrammot illetőleg nyilatkozzék. Mai felszólalásom semmi más célt nem akar szolgálni, mint azt, hogy a kormány részéről az átfogó kormányzati gazdasági programmot is mertessem és különösen azokat a problémákat, amelyek a közgazdaságot általánosságban érdeklik, nem annyira átmenve az egyes rész* letekre, — mert természetesen időm sincs ahhoz, hogy a kérdést ennyire fejtegessem — mint inkább nagy körvonalakban. (Halljuk! Halljuk!) Ami gondolatmenetemet illeti, ezt előre fo gom jelezni. Hiszen eléggé heterogén anyagról van szó és ezért nem célszerűtlen, ha előre látja a t. Ház, hogy milyen irányban kívánok beszédemben haladni. Először foglalkozni kívánok, ha csak röviden is — a világgazdasági helyzettel különösen arra való tekintettel, hogy éppen ez idő szerint ülésezik Genfben a világgazdasági konferencia; ez után a külkereskedelmi mérleggel fogok behatóbban foglalkozni, azt fogom kissé boncolgatni, hogy abból deviráljam azt a gazdasági politikát, ame lyet a kormány a maga részéről követni kivan. Nem tagadja senki, hogy gazdaságilag eléggé^ nehéz viszonyaink, vannak. Ha ezeket a nehéz gazdasági viszonyokat veszem, ebben legfőbb ok az a tragikus sors, amely az országot érte, amely tulajdonképpen eredője minden bajnak. Kétségtelen azonban az is, hogy aki tárgyilagosan nézi a gazdasági helyzet alakulását, az megállapíthatja, hogy itt nemcsak erre a térre szorítkozó válságról van szó, hanem —ami kimélyíti a gazdasági bajokat — a nehézségek t sok tekintetben a világgazdasági helyzetből származnak. Hiszen még ezelőtt talán másfélévvel is az volt a feltevés, hogy a világ pénzpiaca mindinkább javulni fog. Pontosan az ellenkezője következett be különböző politikai és gazdasági okok folytán. Ha pedig ezeket az okokat nézem, kétségtelen, hogy az amerikai pénzpiac megnehezülése, a pénznek ottani megdrágulása, a kibocsátások nehézségei, tekintettel arra, hogy Amerika Anglia után majdnem egyedüli pénzforrása az egész világnak, természetesen kell, hogy éreztessék hatásukat mindazokra az országokra, amelyek tőke igénybevételére vannak ntalva. Már pedig, sajnos, bármennyire is megindult a saját belső tőkeképződésünk; s még sok idő fog eltelni, amíg a külföldi tőkét nélkülözni tudjuk. Lehet, hogy talán befolyásolja^ a világ pénzpiacácnak helyzetét az angol választás is, bár ennek hatását túl sokra becsülni nem lehet. De 1 van egy kérdés, amely kétségkívül visszahat Európa egész gazdasági életére és ez a német jóvátételi kérdés. Az a probléma, hogy ez a kérdés hogyan oldatik meg. Ha szerencsésen oldatik meg, kétségkívül kedvező irányban fog visszahatni és akkor a többi tényezőkkel együtt várhatjuk a pénzpiac megkönnyebbülését. Ha azonban továbbmegyek s ebből a szempontból kutatom a helyzetet, azt hiszem, helyesen állapítja meg az ember a diagnózist, hogy akkor, amikor azt lehet látni, hogy Európa gazdasági helyzete nemhogy könnyebbülne,..' hanem mindig nehezebb lesz, ennek oka talán abban a gazdaságpolitikában is rejlik, amelyet alapjában véve Európa követ. A mai vámpolitika Európában túlfűtött protekcionizmusba megy át és olyan elzárkózási politikához vezet, amelyben sokszor nem 289, ülése 1929 május 7-én, kedden. is gazdasági indokok, hanem politikai szempontok játszanak közre. Amire Beck Lajos t. képviselőtársam is rátért legutóbbi felszólalásában, lehetséges, hogy t. i. mint kívánalom jelentkezik az, hogy nagyobb gazdasági egységek alakuljanak. Ez csak beismerése annak, hogy milyen hiba volt a nagy és organikus gazdasági egységek megtörése, (tïgy van! Ügy van!) Gazdasági egységeket mesterségesen teremteni nem lehet és különösen figyelni kell arra, hogy éppen a gazdasági politikának mai eszközei nehezítik ezt meg, mert hiszen gazdasági egységeket csak preferenciáiig vámokkal vagy hasonló módon lehetne megteremteni, amelyekkel pedig szembekerül mindenki, akinek érdékeit megtámadja. Ha tehát én az elzárkózásról beszélek, látom azt, hogy tényleg olyan problémával állunk szemben, amely foglalkoztatja az összes világgazdasági tényezőket. Nagyobb beismerést e tekintetben, mint a világgazdasági konferencia, — amely most már évek óta ülésezik — el nem fogadhatunk s ha el is kell ismernünk, hogy ez a konferencia egyik-másik kérdésben eredményt is f ért el, viszont alapvető kérdésekben eredmény nem igen jelentkezik. Nem igen jelentkezik pedig azért, mert ezeket a kérdéseket nem fogják meg azzal a merészséggel és elhatározással, amely eldöntésükhöz szükséges. A helyzet helyes felismerése és a hibák beisj mérése volna tulajdonképpen az a kiinduló pont, amelyen keresztül ezeket a kérdéseket meglehetne oldani. Ezzel szemben azt vesszük észre, hogy történnek ott tárgyalások gazdaságpolitikai viszonylatokban.^ de mindier csak az államoknak egy csoportja van előtérben és pedig, hogy egészen nyiltan beszéljünk: az ipari államok. Folytonosak az a probléma, hogy az ipari vámokkal hogyan lehetne boldogulni, f hogyan lehetne e tekintetben kiegyenlítődést és megszerveződést keresztülvinni. Az aerárállamok kérdései azokon a tanácsokon, amelyek főként a termelésre vonatkoznak, s amelyeket köszönettel vesz mindenki, nem mennek túl. Ezt azonban minden államnak önmagából kiindulva, önmaga elhatározásából kell megcselekedni és meg is teszik. Azonban nem látjuk azt a problémát komolyan felvetve és tárgyalásra kitűzve, hogy vájjon milyen a helyzet különösen az európai agrárállamok szempontjából, amelyek mind nagyobb nehézséggel küzdenek terményeiknek elhelyezése tekintetében. Az autarchikus gondolat nem új, az a világháború előtt is jellemezte a gazdasági életet, más formában ugyan, mert akkor inkább a gyarmatok bevonásával operáltak, ma pedig mindenki autarchiára törekszik, autarchiára törekszik az iparosállam és ezáltal autarchiára kényszeríti az agrárállamot is. Végeredményben az európai agrárállamok is kényszerítve vannak, hogy megkeressék azokat a módokat, amelyek révén ők is érvényesülhetnek. T. Ház! Azt hiszem, talán teoretikusnak látszik ez a fejtegetés, de nem lehet teoretikus akkor, amikor a^ világ legerősebb gazdasági tényezői, gazdasági tudósai és gyakorlati emberei ülnek össze ezeknek a kérdéseknek megbeszélésére. Egyszer ezen a konferencián, ahol tulajdonképpen nem is lehet más szempont, csak a gazdasági megfontolás, és más szempontokat ki kell zárni, igenis vegyék először elő az európai agrárállamok problémáit. Vizsgálják meg ezek szempontjából, hogy ez a vámpolitika milyen eredményre vezetett és hogyan gátolja az e^yes agrárállamok kifejlődését, terményeik elhelyezését.
