Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-288

Àz országgyűlés képviselőházának 2 300.000 darab állatot pedig Jugoszlávia visz keresztül. Felmerült első izben az a gondolat, hogy Csehország Németországgal keresse a gazdasági megértést és Németországgal kössön

( szorosabb gazdasági szerződést. Azonban a félhivatalos és egyéb lapok már Prágában nyiltan hirdetik, hogy a német és cseh-szlovák gazdasági egyesülés, illetve közeledés megbukott és hogy tekintettel Németországnak a Balkánon való irtó ipari konkurrenciájára, Gseh-Szlovákiának, ha a Balkánon további ipari fogyasztó piacot akar a maga számára biztosítani, más szövetség után kell néznie. Ugyanígy rendkívül nehéz volna megvalósítani Benes csehszlovák külügyminiszternek azt a tervét, amely egy ilyen kisentente gazdasági szövetségbe Ausztriát is be akarná kapcsolni. Marinkovics kijelentette 1928. júniusában, hogy a kisentente gazdasági rendszerbe való foglalásánál Ausztria ki nem maradhat. Ezzel szemben azonban azt látjuk, hogy Seipel kancellársága idejében, de búcsúzó beszédében is kijelentette, hogy Ausztria csak egy olyan gazdasági szövetségbe foglalható bele, amelynek Németország is tagja. Es tényleg, ha az áruforgalmat nézzük, tapasztaljuk, hogy Ausztria és Németország között néha Németország ipari exportjának rovására Németország olyan gazdasági koncessziókat tesz Ausztriának, amelyeket ki akarja egyenlíteni azt a hátrányt, amely Ausztriát érte az utóbbi 5 esztendő alatt azzal, hogy Németország Ausztriát a Balkánon lassanként kiszorította. Németország ugyanis rekompenzációként bizonyos^ speciális iparágaknak Ausztria részéről Németországba való bevonulását mondjobban kedvezményezi, úgyhogy a legutóbbi statisztikák már azt bizonyítják, hogy amit Ausztria Jugoszláviában Németország javára elvesztett, ugyanazt már Németországba irányuló exportjának növekedésével sikerült megnyernie. Ez egyszersmint bizonyítéka annak az általam többször hangsúlyozott és sokak által kétségbevont tételnek, hogy hiába hirdetjük, hiába áll is úgy nagyjában, hogy mindenki ott vásárol, ahol a legelőnyösebben vásárolhat, ezt a gazdasági politikát politikai vonatkozások gyakran befolyásolják. A legeklatánsabb példája ennek ez az osztráknémet reláció, ahol Németország Ausztria beolvadásának előmozdítására nem akarja elnyomni Ausztria iparát, hanem annak bizonyos specializált ágait előnyben részesíti. Különösnek tűnik fel talán az első pillanatra, hogy két ilyen állam, mint Ausztria és Németország, amelyek egyike sem mezőgazdasági exportállam, egymással szövetkezni akarnak, amikor ráadásul még mind a kettő ipari állam. Es mégis azt látjuk, hogy az osztrák ipari szövetség elnöke, dr. Drechsler csak a legutóbb jelentette ki, hogy Németország és Ausztria közt egy olyan szorosabb gazdasági megértésnek kell létrejönnie, amely erőteljes preferenciális vámokban nyilvánul meg, másfelől az osztrák agráriusok nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy mindenképpen előnyben fogják részesíteni Németország speciális mezőgzdasági termékeit a többi államok mezőgazdasági termékeivel szemben, mert elkerülhetetlen, hogy ez a két ország egymást gazdasági téren is megértse. Ha Magyarország helyzetét nézem, ha látom, hogy egyfelől a kisentente államai minden nehézség ellenére is gazdasági összefogásra törekszenek és másfelől a német—osztrák Anschluss elkerülhetetlenségével a német—osztrák gazdasági összefogás is létre fog jönni, azt kell konstatálnom, hogy Magyarország e nagy gaz'. ülése 1929 május 3-án, pénteken. 103 dasági tömörülések közepette egymagában áll és ha ezek létrejönnének, előbb-utóbb kénytelen lesz politikai szempontból is, gazdasági szempontból is valamelyik ilyen tömb felé való orientálódásra elhatározni magát. Hogy milyen a mi helyzetünk ma, annak illusztrálására egypár adatot kívánok felhozni. így, hogy az a Németország, amelynek igazán őszinte és hűséges szövetségesei voltunk az utolsó pillanatig, miként bánik Magyarországgal a magyar agrár-export felvétele tekintetében, arra szomorú példát nyújtanak a következő adatok. Az élőszarvasmarha és az élősertés importjából Németország teljesen elzárkózik velünk szemben, hivatkozván arra a csak részben érvényes argumentumra, hogy állategészségügyi szempontból élőmarhát és élősertést be nem enged, pedig tudjuk, hogy • a szomszédos államoknak nem csupán a, határállomásokon levágott marháit és sertéseit bocsátja be, hanem igenis bizonyos kivételes esetekben Lengyelországból élőmarhát és sertést is importál. (Egy hang a jobboldalon: Ez a barátság!) Ennek illusztrálására felhozom a következőket. Németország élőszarvasmarha-bevitele 1927-ben — csak ez az adat áll rendelkezésünkre — 338.000 darab volt 113 millió márka értékben. Ebből bevitt Dániából 261.000 darabot, Ausztriából 51.000 darabot, a többit Svédországból, Memellandból, Danzingból, Lengyelországból; Magyarországból semmit. Élősertésből 1927-ben bevitt 16.000 darabot 12 millió márka értékben, több mint felét Memellandból, Magyarországból semmit. De ha még ezen túl is tesszük magunkat és azt mondjuk, tényleg állategészségügyi szempontból nem tartja kívánatosnak az élőállat behozatalát, tényleg az importált élőállat 90%-át a határállomáson levágják, illetve mielőtt Dániából és_ Memellandból német kikötőbe érnek, még a szárazföldre jutás előtt leölik őket, úgyhogy mindenkép védekeznek az állati betegségek behozatala ellen: akkor meg kell döbbenünk a felett, hogy leölt állatot egyáltalában nem, vagy legfeljebb csak minimális mértékben bocsát be. Például leölt szarvasmarhából 1927-ben 224.000 métermázsát vitt be Németország 29 millió márka értékben, ennek több, mint felét Németalföldről, azután Ausztriából, Belgiumból és Franciaországból; Magyarországból semmit sem. Leölt friss sertésből 284.000 métermázsát vitt be; Magyarországból semmit sem. De most^jön a megdöbbentő dolog: ő kifogásolja a mi állategészségügyi rendszabályainkat és nem bocsát be élő állatot, de leölt sertést sem bocsát be, — amint kimutattam — akkor, amikor r leölt sertésből^ ugyanebben az évben Jugoszláviából 13.940 métermázsát, Eomániából 13.700 métermázsát bocsátott be, Ma°"varországból pedig 4677 métermázsát. Ennél a pontnál egy pillanatra meg kell állani Itália példájánál is. Olaszország magatartása velünk szemben politikailag a legmesszebbmenő jóindulatra és szimpátiára vall. Az olasz külügyi államtitkár úrnak e pillanatban Magyarországon való időzése is élénk tanújele és ékes bizonysága annak, hogy Itália irántunk érzett szimpátiáját és barátságát tettekben is bizonyítani kívánja. Nekünk csak az az óhajunk és tiszteletteljes kérésünk, hogy amikor azt tapasztaljuk és a statisztika adatai világosan bizonyítják, hogy Olaszország minden önellátásba való törekvése iellenére

f sincs még abban a helyzetiben, (hogy akár mezőgazdaságilag, akár iparilag magát teljesen elláthassa, akkor ezt az irántunk annyiszor tanúsított politikai barátságát gazdasági téren is bizonyítsa. Mert nem haladhatunk el becsukott 15*