Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-288

104 Az országgyűlés képviselőházának szemmel a mellett a tény mellett, — bár ez nem akiar szemrehányás lenni — hogy Mussolini olasz miniszterelnök úr ;niagyszerű iparfejlesz­tési és mezőgazdaságjavítási törekvései mellett is Itália például a mezőgazdasági gépekből 1927-ben mégis 145.400 métermázsáit importált, &nnek felét Nélmetországból, 26.000 métermázsát az Egyesült-Államokból, 15.000 métermázsát Franciaországból s Magyarországból összesen csak 1800 métermázsát ( akkor, amikor éppen mezőgazdasági gépeinknek és villamos gépeink­nek Itáliában évtizedek óta elsőrendű hírük és nevük van. És fájdalmas sajnálkozással kell megállapítanunk azt is, hogy az Olaszország­irai nem túlságosan baráti viszonyban levő Jugoszláviából Itália baromfi Összszükségleté­ből, amely 27.700 métermázsára rúg, 20.000 méter­mázsát Jugoszláviából importált, tőlünk pedig összesen csak 1135 métermázsái Vágóállat-im­portja Itáliánjak 1927-ben 87.000 darabra rúgott; ebből Franciaországból 35.000 darabot, Jugo­szláviából 31.000 darabot, és Magyarországból tisztességes számot ugyan, 12.400 darabot im­portált, de mégsem annyit, amennyit bevihetne, mert itt hangsúlyoznom kell, hogy tapasztalati adatok szerint éppen az olasz relációban a magyar hízómarha versenyképes árban szál­lítható. Ezek után csak egészen röviden, miután az igen tisztelt előaldlói úr a lengyel relációval ki­merítően foglalkozott, csak abból ia szempontból kívánok arra alludálni, hogy itt is egy velünk együttérző nemzetről van szó, amely azonban, sajnos, kereskedelmi és gazdaságpolitikai téren nem mutatja, nem dokumentálja ezt a barát­ságot úgy, ahogy dokumentálhatná. A lengyel vámfelemelések, a lengyel beviteli tilalmiak, az 1928-ban behozott vámvalorizációk, mind ez ellen szólanak. És ha ma el kell ismernünk, hogy a most tárgyalás alatt levő szerződés bi­zonyos könnyítéist és enyhítést hoz is, azért mégis sokkal csekélyebb mértékű, mint onnan való behozatalunk, úgyhogy ez is gondolko­zásra kell hogy intsen és arra kell, hogy sar­kalj'a a kormányunkat, hogy a lengyel—ma­gyar Összeköttetést gazdasági téren is minél jobban kimélyítse. (Fábián Béla: Melyik or­szágban vannak a kormánynak export-sikerei, ha a barátainál sincsenek?) Erre a késdésre csak annyiban válaszolha­tok, t. képviselőtársam, hogy export-tevékenysé­günket nem mi szabjuk meg egyedül, sőt nem csupán mi belső intézkedéseinkkel. A külkeres­kedelmi relációk, a kereskedelmi szerződések, az a kereskedelmi rendszerhálózat, amely a leg­nagyobb kedvezménynek Európaszerte és az Egyesült-Államok által való elfogadása által is reánk oktrojáltatott, súlyos nehézségeket rejt magában számunkra, azért, mert tudvalevő do­log a tapasztalatból, hogy a legnagyobb kedvez­ményt az erősebb államok mindig sokkal job­ban kihasználhatja, mint a gyengébb állam. Azt mondhatná erre t. képviselőtársam, hogy az olasz szerződés tárgyalása alkalmával felmerült és a Házban meglehetős visszhangra talált, azt az elvet kellene tehát ennek következ­ményeként propagálnunk, hogy a legnagyobb kedvezmény elvétől letérve, a reciprocitás el­vére térjünk át. Erről a kérdésről majd más vo­natkozásban, talán a költségvetés tárgyalása folyamán szólani fogok. Most csak azt vagyok bátor az igen t. Képviselőház szíves figyelmébe ajánlani, hogy ez így elvnek nagyon szép, en­nek keresztülvitele azonban egyetlenegy főok­nál fogva lehetetlen. Mert ha mi kereskedelmi szerződéseink lejárta után bár szakítanánk ezzel az elvvel és az európai többi államok nem sza­288. ülése 1929 május 3-án, pénteken. kítanának, ebből csak az következnék, hogy mi kénytelenek lennénk, ha szerződéseket akar­nánk kötni, azoknak az államoknak bizonyos kedvezményeket nyújtani, amelyeket ilyen mér­tékben azok az államok azért nem adhatnának meg nekünk, mert hiszen őket a legnagyobb kedvezményes szerződés megköti: (Fábián Béla: À többi államokat is terheli a legnagyobb ked­vezményes szerződés ! Miért éppen a magyar kormány nem tud semmiféle jó szerződést csi­nálni? Miért nem tudunk mi szállítani?) A ma­gyar kormány súlyos viszonyok között kötötte meg azokat a szerződéseket, amelyeket megkö­tött. (Huszár Dezső: Trianonból kifolyólag! — Fábián Béla: A kereskedelmi szerződéseket? — Huszár Dezső: A trianoni oktroj!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Beck Lajos: Azok a viszonyok, amelyek kö­zött azokat a kereskedelmi szerződéseket meg­kötöttük, kétségtelenül súlyosak voltak. A ke­reskedelmi politikának feladata a szerződésnek rideg elvein gyakorlati módon segíeni. Ezért hozta létre az igen t. kormány azokat áz export­intézményeket, — mert ha nem csalódom, erre méltóztatott, bár leplezve is célozni — (Fábián Béla: Dehogy, a kormány tehetetlenségére!) amelyek arra vannak hivatva, hogy végre szer­vesen organizálják meg a magyar kivitelt. Az igen t. képviselő úr sem vonja kétségbe, és pártkülönbség nélkül mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy a magyar mezőgazda­sági cikkek és a magyar ipari cikkek is a leg­több vonatkozásban feltétlenül versenyképesek. Érvényesülésüknek útjában a külföldön a keres­kedelmi szerződések mostohaságán kívül első­sorban az állott és áll ma is, hogy exportunk nem volt kellőképpen megszervezve és ennél­fogva nem tudtunk olyan céltudatos politikát folytatni ezen a téren, mint amilyet Itália, Anglia és Németország — i^az, hogy a mi anyagi eszközeinknél sokkal hatalmasabb eszközökkel — lefolytatott. En remélem, t. képviselőtársam, — és ez mindnyájunk közreműködésétől függ — hogy a közel jövőben már azok az exportintéz­mények számban kifejezhető gyakorlati tény­leges eredményeket fognak tudni felmutatni. (Forster Elek: Adja Isten!) Ehhez természe­tesen szükséees, hogy mindannvian türelemmel legyünk, mert ne felejtsük el, hogy nekünk nem csupán új piacokat kell meghódítanunk, hanem elsősorban vissza kell szereznünk azokat a piacokat, amelyeket a háború elvesztése és a mostoha viszonyok folytán elveszítettünk. (Fábián Béla: Olcsó és jó árut kell szállítani, de a közterhek megölik annak a lehetőségét, hogy versenyképes árut szállítsunk! — Halljuk! Halljuk! a. jobboldalon.) T. Képviselőház! Azoknak & konzekven­ciáknak levonására térek tehát át néhány szó­val, amelyek a felsorolt adatokból és német­osztrák és a kisententehoz való viszonyunknak illusztrálásából folynak. A konzekvenciák le­vonása csak az lehet, amiből kiindultam. Ha mi hideg szemmel szemléltük eddig az európai külpolitikai viszonylatoknak fejlődését, és ha azt mondtuk, hogy elhamarkodott volna bár­milyen irányban is a gyönge Magyarországot politikailag angazsmálni, amennyire helyeselte azt mindenki az országban, aki tudja, hogy milyen érzéken- dolog a külpolitika, úgyannyira ki kell jelentenünk és hangsúlyoznunk kell, hogy amennyiben az előbb jellemzett gazdasági összefogások és gazdasági tömörülések Közép­és Kelet-Európában létrejönnek, Magyarorszá­got ez a tömörülés nem találhatja készületlenül, és nekünk akkor kötelességünk lesz valamilyen irányban — s ez a kormánytól függ, hogy meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom