Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-288

102 'Az országgyűlés képviselőházának ket, viszont kihagytuk az alapszerződésből az azokra a cikkekre adott kedvezményeket, — és itt utálok a petróleumtermékekre — amelyeket a tapasztalatok alapján nem Lengyelország élvezett, hanem amelyek a legnagyobb kedvezmény elve alapján Romániának jutottak. Üj tétel a cukorrépamagra megadott vámmentesség; a paraffinra az eddigi 15 aranykorona helyett a mérséklés 12*5 aranykorona; az egyágú és többágú nyers pamutfonalakra megadtuk azokat a mérsékléseket, amelyeket más államoknak más szerződésekben biztosítottunk; ugyancsak megadtuk ezeket a mérsékléseket a gyapjúszövetekre is; új tarifális kedvezményeket adtunk a kötszövött és kötött árukra, amelyeknél a vámtételeket 212.50, illetőleg 255 aranykoronára mérsékeltük. Ugyancsak tarif ál is kedvezményeket adtunk a szer számacélnál, a vasúti kocsi- és mozdonytengelynél, a hídszerkezeteknél, a cinkezett vaslemezből készült hordóknál is. Ezzel szemben Lengyelország részéről az érett száraz paprikára, a magyar szalámira és a friss halra eddig százalékban megadott kedvezményt az előbbi két cikknél 40—45 százalékban, a friss halnál pedig 50%ban megadott tarifális kedvezményt fix százaléklban sikerült lekötnünk, amennyiben az érett paprikánál 100 kilogrammonként 90 zlotyban, a magyar szaláminál 50 zlotyban, a friss halnál pedig 17'2 zlotyban kötöttük meg a szerződést. Ezekben a cikkekben eddig a Lengyelország felé irányuló kivitelünk nem fejlődött úgyi mint ahogy joggal remélhettük és várhattuk volna. Friss halból évenként 50(H)—6000 métermázsa közötti mennyiség szállíttatott ki. A bornál az utolsó, 1928. évben, amidőn a behozatali engedélyek kérdését a lengyel kormány részéről határozottan liberálisabban kezelték, némi örvendetes emelkedést tapasztaltunk, amennyiben a 2400, 2600 és 3300 métermázsát kitevő évenkénti borkivitelünk 1928-ban 6200 métermázsára emelekedett. A paprikánál és szaláminál kivitelünk eddig nem volt igen jelentékeny, miután azonban a jelenlegi vámmérséklések az eddigivel szemben körülbelül 40—50%-os mérséklést jelentenek, remélhetőleg a jövőben ennél a cikknél is élénkebb lesz a kereskedelmi forgalom. Ezenkívül biztosítottuk a legnagyobb kedvezményes eljárást a magyar ásványvizek, főképpen a magyar keserűvizek részére, továbbá bizonyos állat- és növényvédő szerek kivitele részére is. Ez a szerződés, mint már említettem, csak ideiglenesen szabályozza ez alkalommal is Lengyelországgal kereskedelempolitikai viszonyunkat, és nem itt tekinthető véglegesnek, mert még ma is bizonytalan faktorokkal állunk szemben, amelyek lengyel kivitelünket esetleg súlyosan befolyásolják. Itt vannak például a gabonavámok, amelyek ma még nincsenek életbeléptetve, amelyeket azonban a lengyel kormány rendeletileg már megállapított. A gabonavámok életbeléptetése esetén még gabonakivitelünk is veszélyeztetve lehet Lengyelország felől, a lengyel kormánytól azonban ígéreteket kaptunk arra vonatkozólag, hogy legalább egyelőre a gabonavámok továbbra is felfüggesztve maradnak. Ugyancsak biztató ígéreteket kaptunk arra vonatkozólag is, hogy a legutóbb lényegesen felemelt szalonna- és dlisznózsírvám továbbra is a jelenlegi mérsékelt nívón fog fenntartatni a magyar relációbán, úgyhogy kivitelünk legalább egyelőre ezekből a cikkekből is biztosítva van. Mint említettem, nyitva marad a liszt kérdése, ami feltétlenül a legfontosabb problémája 288. ülése 1929 május 3-án, pénteken. lesz a véglegesen megkötendő lengyel—magyar kereskedelmi szerződésnek. Ezekben voltam bátor nagyjában ismertetni a Lengyelországgal megkötött pót jegyzőkönyvet. Kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! A súlyos gtazdasági helyzet, amelyben kétségtelenül vagyunk, kívánatossá teszi, hogy olyan alkalmakkor, amikor gazdaságpolitikai kérdésekkel egyáltalában foglalkozihatik a Ház, azokkal foglalkozzunk. (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelmi szerződések mindenütt olyan problémák megvitatására adnak alkalmat, hogy hiba és mulasztás volna, ha azok mellett megjegyzés nélkül elhaladnánk. Ez a szerződés is, a többiek is, amelyeket kereskedelempolitikai szempontból tárgyalunk, felvetik elsősorban azt a kérdést, hogy Magyarország ebben a pillanatban milyen gazdasági elhelyezkedésnek örvend és a körülötte fekvő országok milyen gazdaságpolitikai tervekkel foglalkoznak. Ezen a téren annak a különös jelenségnek vagyunk tanúi, hogy a háború folytán kialakult kisebb államok lassan-lassan tudatára ébrednek annak, hogy egymagukban gazdaságilag megállani nem tudnak és ennélfogva keresik mind sűrűbben az összefogást, a gazdasági tömörülést, a gazdasági tömbökben való egyesülést. Ezt különösen két irányban látjuk. Az egyik a kisentente államainak mind gyakrabban felmerülő az a terve, hogy szorosabb gazdasági szövetségbe is tömörüljenek. A másik a politikailag is levegőben lógó német és osztrák Anschluss gondolata, amely természetszerűleg maga után vonná a német-osztrák gazdasági egyesülést. A kisentente államainak gazdaságilag szorosabb kapcsolatba való lépése első pillanatra nehéznek és megoldhatatlannak látszik. Mindazonáltal, ha figyelemmel vagyunk azokra az évek óta szívósan követett lépésekre, amelyek mind, ha nem is egy szoros szövetségre, de egy szorosabb megértésre való törekvést mutatnak, ha azt látjuk, hogy a most bekövetkező kisentente-konferencia egyik legfontosabb pontját is egy ilyen gazdasági szövetség körvonalainak körülírása képezi, akkor lehetetlen, hogy e mellett Magyarország, amely természeti és történelmi fekvésénél fogva is ékként van beleiktatva a kisentente-államok közé, evvel ne foglalkozzék. Az első pillanatra úgy látszik, mintha a kisententenak gazdasági összefogása lehetetlenség számba menne Magyarország kihagyásával. Hiszen a kisentente legészakibb pontja és a legdélibb kisentente állam legdélibb pontja között 800—1000 kilométer távolság van, amelynek Magyarország elkerülésével való összekötése jelentékeny fuvarkülönbözetekre, illetőleg megdrágításra vezetne és így azt eredményezné, hogy a kisentente államoknak most körülbelül egymilliárd pengőre rúgó fuvarbevételeiből 30%-ot volnának kénytelenek áldozni, ha következetesen Magyarország elkerülésével akarnák az egyes kisentente államok egymással a gazdasági árucserét lebonyolítani. Hogy ez az árucsereforgalom nem csekély, azt egy adat igazolja. Jugoszláviával és Romániával négymillió métermázsa a mi árucsereforgalmunk, amelyből másfélmillió métermázsa árut és 200.000 darab állatot Románia visz rajtunk keresztül, két és félmillió métermázsa árut és