Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-288

Àz országgyűlés képviselőházának 2 szigorúbb kezelése a mi kivitelünknek olyan akadályai lettek, hogy a szerződő kormányok s elsősorban Magyarország szükségét látta megindítani a tárgyalásokat a szerződés revíziója iránt. Bár a lengyel kormány részéről r a legnagyobb előzékenységet tapasztaltunk és ismételten kaptunk garanciát arra vonatkozólag, hogy a behozatali engedélyek Magyarországgal szemben a legliberálisabban fognak kezeltetni, mégis éppen annál a cikknél, amely a mi Lengyelországba irányuló kivitelünknél a legfontosabb és legjelentősebb s amely cikkre való tekintettel hoztuk meg a Lengyelországgal kötött szerződésben azokat a nagy áldozatokat, amelyeket más vámkedvezményekben adtunk Lengyelországnak, a bornál azt tapasztaljuk, hogy a behozatali engedélyek kiadása körül sokszor leküzdhetetlen nehézségekkel kellett a magyar exportőröknek találkozniuk, másrészt a borfogyasztásiadókat oly nagy mértékben emelték Lengyelországban, végül a lengyel piacokon kedvelt és elterjedt tokaj hegyalj ai boroknak nagymérvű hamisítása olyan méreteket öltött a lengyel piacon, hogy borkivitelünk terén sem érte meg azt az áldozatot a, lengyel szerződés a magyar export szempontjából, amelyet mi annakidején hoztunk, hogy ennek a cikknek, a bornak kivitelét Lengyelország felé biztosítsuk. Mint említettem, legnagyobb hátránya a Lengyelországgal megkötött kereskedelmi szerződésünknek az volt, hogy mi nem fix tételekben kaptunk tarifális kedvezményeket, hanem a Lengyelország részéről nyújtott tarifális engedmények az autonóm tarifatételeknek csak bizonyos százalékában voltak kifejezve, és ugyancsak ilyen százalékokban voltak kifejezve azok a tarifális kedvezmények is, amelyeket a lengyel-francia kereskedelmi szerződésben Franciaországnak biztosított Lengyelország. A kereskedelmi szerződés megkötésekor ugyanis látszólag igen nagy előnyt jelentett Magyarországra nézve az, hogy ebben az időben Lengyelország és Franciaország között már életben volt egy kereskedelmi szerződés, amely például — hogy csak a bort említsem — a borra nézve 90%-os vámmérséklést biztosított Franciaországnak. A legnagyobb kedvezmény alapján tehát mindazokat a kedvezményes tételeket, amelyeket Lengyelország a francia szerződésben biztosított a francia ipari cikkek részére, megkaptuk mi is. Ezek azonban illuzóriusakká váltak az időközben életbeléptetett sorozatos vámemelések folytán, valamint az egyre szigorúbban kezelt behozatali tilalmak folytán. Ezzel szemben a magyar részről nyújtott kedvezményeket, miután Magyarország egymásután kötötte meg a kereskedelmi szerződéseket, amelyekben a külömböző államoknak messzemenő trifális vámkedvezményeket biztostíott, a legnagyobb kedvezmény elve alapján természetesen Lengyelország is élvezi. A legvilágosabb képet kapjuk valamely kereskedelmi szerződés jó oldalairól és hibáiról akkor, ha a két állam közötti kereskedelmi forgalom mikénti alakulásat vizsgáljuk. Az indokolás igen szépen és részletesen ismerteti azokat a külkereskedelmi forgalmi adatokat, amelyeket a szerződés életbelépte óta Magyarország és Lengyelország kereskedelmi forgalmát jelemzik és ha ezeket a számokat vizsgáljuk, azt látjuk, hogy míg 1924/25-től kezdve a Lengelországból Magyarországba irányuló behozatal értéke állandóan 40—50 millió pengő körül mozgott, addig a Magyarországból Lengyelországba irányuló kivitel értéke igen válKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX,' j. ülésé 1929 május 3-án, pénteken. 101 tozó és ingadozó képet mutat a szerint, hogy Lengyelországban időközben milyen korlátozó intézkedéseket, milyen vámemelést léptettek életbe. így például a lisztnél, — amely, mint említettem, 1924-ben, tehát az első lengyel kereskedelmi szerződés életbelépte előtt a 23,700.000 pengőt kitevő összes kivitelünknek, közel 50%-át, 11,100.000 pengőt tett ki s 1925-ben ez a lisztkivitel még a szerződés életbeléptetése előtt még nagyobb összegre emelkedett, amennyiben 38,500.000 pengő kivitelünkből 26,700.000 pengőt tett ki, tehát közel 70%-át adta egyedül a lisztkivitel egész kivitelünknek — azt tapasztalhatjuk, hogy 1926-ban egyszerre teljesen megszűnik lisztkivitelünk. Sajnos, erről a helyről kell megállapítanom, hogy lisztkiyitelünk problémáját még a mostani szerződésben sem sikerült Lengelországgal elintéznünk. Ennek magyarázata és oka az, hogy Lengyelország hosszú idő óta folytat igen nehéz kereskedelmi tárgyalásokat Németországgal, amely tárgyalások sokszor olyan kritikus fordulópontot vettek, hogy — amint említettem — a két állam között vámháborúra is vezettek. Mindaddig tehát, amíg Lengyelország és Németország meg nem egyezik, addig Lengyelország velünk sem hajlandó végleges kereskedelmi szerződést kötni. Megemlítem, hogy igen gyakran szó esik a magyar és német kereskedelmi szerződésről is, hogy miért késik annak megkötése és miért mutatkoznak ennél a szerződésnél olyan nagy, ezidőszerint, mondhatnám, leküzdhetetlen akadályok. Német részről is ugyanaz az oka és ugyanaz az akadálya van annak, hogy Németország sem köthet velünk kereskedelmi szerződést mindaddig, amíg a német-lengyel kereskedelmi forgalom szerződésileg véglegesen rendezve nincs. Igen t. Képviselőház, nem akarok hosszasabban időzni (Halljuk! Halljuk!) a statisztikai adatok alapján levont konzekvenciák ismertetésénél, hanem még csak arra bátorkodom utalni, ami a törvényjavaslat indokolásában is ki van fejtve, hogy mindét oldalon a kereskedelmi forgalmi adatokból azt tapasztaltuk, hogy a forgalom — úgy kivitelben, mint a bevitelben — Lengyelország és Magyarország között olyan cikkekből alakult ki, amelyek legnagyobb részben vámmentesen hozhatók be, a kereskedelmi szerződések tehát ennek a kiviteli forgalomnak alakulására befolyással nem igen voltak. Amint említettem, a Lengyelországból Magyarország felé irányuló behozatalnak a legnagyobb és a legjelentékenyebb tétele a kőszénbehozatalunk, amely az egész kivitelnek 60—65— 70%-át teszi ki; a legfontosabb cikkek között találjuk a fa, a nyersfémek és a koksz behozaj tálát, amely ugyancsak vámmentesen hozható be. A Lengyelországba irányuló kivitelnél pedig azt tapasztaljuk, hogy a legjelentősebb tétellel szerepel a búza és a rozs, amely ezidőszerint ugyancsak vámmentesen vihető ki Lengyelországba, továbbá az olajos magvak és a nyersdohány, amelyeknél annak, r hogy ezek Lengyelországba gravitálnak, ismét más okai vannak, mintsem a magasabb vám és a dohányvásárlás csökkenése, úgyhogy ezekben a cikkekben egyéb okoktól függ a forgalom mikénti kialakulása. Ezek után bátor leszek egészen röviden rátérni a pótszer zőidiésnek azokra a tételeire, amelyeknél az alapszerződéssel szemben változást találunk. Magyar részről Lengyelországnak egy egész sereg új cikkre adtunk tarifális kedvezménye15