Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-288

96 Az országgyűlés képviselőházának megoldási módozatokat válasszuk. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy ezzel nagyjából kiterjeszkedtem a javaslattal nem annyira szemben, mint inkább a javaslat interpretációja szempontjából felhozott kívánságokra. Csak ismételten arra kérem a mélyen t. Házat, hogy ezt a javaslatot azokkal a módosításokkal, amely módosításokat a részleteknél be fognak terjeszteni és amelyeket jeleztem, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassanak. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Minthogy az előadó úr szólni nem kíván, szólásjoga másnak nincsen, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik tehát a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Griger Miklós jegyző, (olvassa a törvényjavaslat címét, melyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a törvényjavaslat 1. §-át. — Kiss István! Elnök:. Kiss István képviselő urat illeti a szó! Kiss István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon megkönnyíti helyzetemet a pénzügyminiszter úrnak az általános vitában elhangzott kijelentése, amely szerint a részleteknél előterjesztendő módosításokat honorálja. Mindenekelőtt a miniszter úrnak az általános vita során elhangzott arra a kijelentésére kívánok tisztelettel válaszolni, amely szerint a tisztviselőket nyugdíjazásuk alkalmával megfelelő nyugodt családi otthonhoz kívánja juttatni. Ezért én legnagyobb hálával és tisztelettel vagyok, mint volt tisztviselő, de azt hiszem, tisztviselőtársaim nevében is kifejezhetem a hálás tiszteletet a pénzügyminiszter úr iránt. T. Ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat L ^-álban^ megállapított építkezési határidő kiterjesztését kérem és pedig az új épületekre nézve 1930. november 1-je helyett 1931. augusztus l-jét, a lebontandó házak helyére emelt épületekre nézve pedig 1931 május 1-je helyett 193] november 1-ét tartanám célravezetőnek, mert egyrészt az építkezéshez szükséges kölcsönök felvételére vonatkozó tárgyalások, a hitelviszonyok romlása (Zaj. — Elnök csenget.) különösen a pénz kamatlábának felemelése folytán kétségtelenül hosszabb időt vesznek igénybe, amint vettek volna egy-két hónap előtt, másrészt e törvényjavaslat késedelmes letárgyalása folytán most a felmondások augusztus hó 1-ét megelőzőleg nem foganatosíthatók és így ebben az évben a lebontott házak helyére az építkezés nem kezdhető meg. Ezek a körülmények indokolják azt, hogy a 'befejezési határidő méltányosan meglhosszabbíttassék, miért is tisztelettel indítványozóim, hogy az 1. § (1) bekezdésében az «1930. évi november» szavak helyéibe «1931. évi augusztus», az «1931. évi május» szavak helyére pedig «1931. évi november» szavak tétessenek. (Helyeslés.) Kérteim a t. Házat, méltóztassék ezt az indítványomat elfogadni. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem.) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr nem óhajt nyilatkozni, következik tehát a határozathozatal. Az 288. ülése 1929 május 3-án, pénteken. 1. § eredeti szövegével szemben áll Kiss Istváü képviselő úr módosító indítványa. Kérdem a t. Házat, az eredeti szöveget fogadja-e el, szemben a módosító indítvánnyal, igen vagy nem? (Nem!) Ennélfogva tehát az 1 %-t Kiss István képviselő úr módosításával jeleintem ki elfogadottnak. Következik a 2. §. Kérem 'annak felolvasását! Griger Miklós jegyző (olvassa a 2. §-t). — Kiss István! Kiss István. T. Ház! A rendkívüli ideiglenes házadómentességről szóló törvényjavaslat 2. §-áíhoz módosító, indítványt vagyok bátor előtérj es zteni, amely a következőképpen szól (olvassa): «Amennyiben azonban & lebontott épület helyére emelt új épület eléri a lebontott ház terjedelmének négyszeresét, úgy az egész úi épületet harminc évig terjedő adómentesség illeti meg.» A törvényjavaslat 2. §-ának (1) bekezdéséihez indítványozott ez a pótlás azért szükséges, mert e pótlás nélkül a tárgyalás alatt álló és főként az építkezés előmozdítását célzó törvényjavaslatban hátrányosabb helyzet volna, mint a hiv'atalos összeállítás 5. §-ának (1) bekezdése 3. pontjában, amely kimondja, hogy ideiglenes adómentesség illeti meg a teljesen lebontott épület helyére újonnan emelt épületnek a lebontott épület terjedelmét meghaladó részét, ha az e pont alá eső új épület a lebontott épület tárfogatának négyszeresét eléri, az adómentesség az egész épületet illeti meg. A törvénytervezet 2. §-ának első bekezdésé szerint elleniben a lebontott épület helyébe emelt és az 1 § rendelkezései alá eső^új épület egész terjedelmében csak 10 évig részesülne teljes adómentességben, a házadómentesség időtartamának további részében pedig a lebontott épület 1929. évi házadó alapja után teljes házadót kellene fizetni. T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat éppen azon a ponton idéz elő hátrányosabb helyzetet, amely pontra nézve az építtető körökben éppen javulást és enyhülést reméltek. Már több ízben kérelmezték a házadómentességi törvények azon megszorításának törlését, amely szerint a lebontott ház helyén emelt épület, az új ház, csak akkor adómentes, ha terjedelme eléri a lebontott ház terjedelmének négyszeresét. A törvényjavaslatból ugyan most hiányzik ez a kitétel, sérelmes módon azonban mégis azt mondja, hogy a lebontott épület helyére épült ház tíz év múlva 1929. évi adóalapja után minden esetben tartozik házadót fizetni. Ez a rendelkezés . súlyosan érinti azokat az építtetőket, akik régi, elavult házaikat lebontatják és helyükbe hatalmas palotákat építenek. Mivel ennek a törvényjavaslatnak célja az, hogy az építtetőket serkentse, azért voltam bátor ezt a módosítást tisztelettel előterjeszteni. Ez a pótlás részben mégis lehetővé teszi egyrészt, hogy a belső városrészekben levő elavult régi házak lebonthatók legyenek és helyükbe a mai kor követelményeinek megfelelő modern beosztású házak épüljenek, másrészt pedig, hogy az államkincstár házadóbevétele se csökkenjen igen jelentékenyen, mert a lebontásra kerülő avult házak úgyis csekélv házadóalapot szolgáltatnak, az ezáltal szenvedett veszteség tehát nem lesz nagy, annál is inkább, mert ha nagy adóalapú és nagykiterjedésű házakat bontanak le s építenek helyükbe új házakat, valószínű, hogy ezeknek az új házaknak terjedelme nem fogja elérni a régi házak terjedelmének négyszeresét és így e szerint nem is fognak adókedvezményben részesülni.