Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-288
Az országgyűlés képviselőházának 2 ban, különböző hitelügyi tranzakciókkal lehetővé tegye, hogy a tisztviselők a lakbérük lekötése ellenében, — és ha azt talán pótolják valami kis megtakarított tőkével is — otthonhoz juthassanak, legyen az illető akár állami tisztviselő, akár magántiszviselő, akár magános ember, akinek valami fix jövedelme van. T. Képviselőház! Én a legmesszebbmenőleg helyeslem azt a törekvést, hogy valaki magának oil hon L szerezhessen s mindent el fogok követni arra, hogy ezeknek a kategóriáknak hosszú életen át eltöltött munkájukból legalább az a jó érzésük legyen, hogy mire szolgálataikat kitöltötték nyugalomba vonulnak, megfelelő jó otthonban legyen örömük és családjuknak legalább ezt az, exisztenciális biztosítékot nyújthassák. (Helyeslés.) Ilyen lakásokul természetesen nem a város központjában, hanem a város határában vagy kívül, lehetőleg egészséges és kertészkedésre is alkalmas terrénumokat kell kiválasztani. (Helyeslés jobbfelöl.) Én csak azt sajnálom, hogy a mostani nehéz pénzügyi, illetőleg pénzpiaci viszonyok között nem áll módomban, hogy ezeket a szép terveket és szép gondolatokat olyan gyorsan és olyan mértékben tudjam megvalósítani, illetőleg megvalósításukra törvényes intézkedéseket proponálni, mint amilyen kedvező helyzetben voltunk boldogabb időkben. Felméltóztattak vetni, — különösen Petrovácz igen t. kéipviselő úr — hogy a magyar szén bizonyos kedvezményes helyzetbe jutását célozza ez a törvényjavaslat, amidőn kiköti azt, hogy a magyar szénnel való fűtést is lehetővé tegyék. Hangsúlyozom azt, hogy a magyar szén fűtésére «is» alkalmasak legyenek.^ tehát itt nem kívánunk kényszerhelyzetet. Én csak azt céloztam ezzel, hogy az első lépést tegyük meg a kínálkozó alkalommal arra, hogy a hazai termékeknek megfelelő területen való elkalmazására adjunk lehetőséget. (Helyeslés jobbfelől.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Én egyformán gondoltam a legmesszebbmenő távfűtésre, a központi fűtőberendezkedésekre, de gondoltam főleg azokra az ideákra amelyeket több szempontból, de különösen a házimosással kapcsolatban fel méltóztattak hozni, hogy a lakásfűtéseket központilag csináljuk meg, ahol megfelelő melegvíz legyen, esetleg- a konyhával összeköttetésben, ami lehetővé teszi kevésbbé jóminőségű szén használatát is a nélkül, hogy a lakás levegőjét rontaná az, ahogy gázdúsabb szenet használnak. De nem is a gázdúsabb magyar szenek használatára gondolok itt, amelyek talán egészségügyi szempontból nem alkalmasak a fűtésre, hanem éppen azt szeretném, ha a szénbányák ennek a szén brikketirozásával. a szén nemesítésével megfelelő fűtésre inkább alkalmas magyar szeneket állítanának elő (Helyslés jobbfeloí.) olyan áron. amely nemcsak a hazafiság szempontjából, hanem gazdaságilag is megfelelő. (Helyeslés es taps jobbfelől.) Mert, boesánatot kérek, én vállalkozom a magyar termékek propagálására, de akkor elvárom azt is, hogy ugyanaz a hazafiság és ugyanazok a szempontok fogják vezetni magát a termelést, hogy a termelők is gondoskodnak arról, hogy nemcsak hazafiságból, hanem gazdasági szempontból is érvényesítik ezeket a szempontokat. En ezt nem vádképpen mondom, mert amennyire ismerem a magyar iparosokat, meg8. ülése 1929 május 3-án, pénteken. 95 felelő tárgyalások után remélem, hogy ezek a szempontok teljes mértékben biztosíthatók lesznek. Nem volt tehát célom akadályokat gördíteni az é^tíkezések elé ezzel a fűtési paragrafussal, hanem tisztán lehetőséget akartam adni arra, hogy a magyar szén elhelyezést nyerjen. Bródy Ernő t. barátom felemlítette azt, hogy a kormány bizonyos nagyobb városrendezési terveket is jobban propagáljon. Hiszen ezekkel a paragrafusokkal azt céloztuk, hogy Budapes: ten bizonyos városrendezési tervek, amelyek megértek a megvalósításra, könnyebben megvalósíthatók legyenek. En elegendőnek tartom ezt a kedvezményt, amely harmic évi adómentességről szóL annak ellenére, hogy — amint azt Petrovácz t. képviselő úr kifejtette — nem kongruál azokkal a terminusokkal, amelyekre a kölcsönt felveszik, De hiszen én remélem, hogy az a kölcsön, amelyet ma a tulajdonosok felvesznek relatíve magas kamatozás mellett, nem fog 35 esztendeig fennmaradni, hanem csak változnak ilyen hosszú idő alatt a viszonyok és ezek a kölcsönök konvertálhatók lesznek, vagyis időközben egészen más gazdasági számításon fog nyugodni annak a háznak rentabilitása. (Petrovácz Gyula: Reméljük!) Ez több, mint remény: egészen biztosra vehetjük, hogy a helyzet változni fog — ez az európai gazdasági helyzettel is összefügg — és rövidesen el fog következni a lehetőség arra, hogy ezek a drága kölcsönök konvertálhatók legyenek. Az építkezők tehát erre nyugodtan és biztosan számíthatnak, amikor kalkulációikat megteszik és nem szükséges nekik 30 év múlva bekövetkező gazdasági körülményeket is kombinációba venni. Hogy visszatérjek a városrendezési kérdésre, én ugyan az időpontot, amelyben ma vagyunk, éppen a magas kamatláb miatt nem tartom nagyon alkalmasnak arra, hogy igen meszszemenő városrendezési terveket ma hajtsunk végre, de híve vagyok annak és egyetértek abban, hogy viszont ott, ahol rendezendő városrészekben ma új építkezéseket csinálunk, ezek az építkezések előre megállapított terv szerint történjenek, vagyis mi ne nagy kisajátításokkal és nagy költségekkel akarjunk sugárutakat építeni, hanem szabjuk meg a rendezési vonala^ kat és a rendelkezési vonalakat szukcesszívc építsük ki, amikor azoknak kiépítése nemcsak városrendezési szempontból, hanem gazdasági szempontból is kívánatos. De hogy stagnáljon ez a kérdés, ne csináljunk semmit, hanem engedjünk épületeket emelni ott, ahol azután azok az épületek esetleg hosszú ideig akadályai lesznek a városrendezésnek, vagy ha majd szükségesnek látszik az a városrendezés, akkor nagy árakat^ fizessünk kisajátításképpen azért, hogy jó épületeket lebontsunk, ezt nem helyeselném. Vagyis tervszerű eljárásra van szükség, még pedig mai gazdasági helyzetünknek megfelelő, fokozatos megoldásával. Nagyon örülök annak, hogy mind a székesfővárosnak illetékes körei, mind pedig a Közmunkák Tanácsa, valamint a kormány is, azt hiszem, ezekben a szempontokban teljesen egyetértenek. Remélem, hogy annak ellenére, hogy most egy ilyen szűkösebb korban élünk, mégis tehetünk annyit, amennyit racionábilisan tenni lehet az ezekre a városrendezési célokra irányuló munkák megkezdése, illetve részbeni megvalósítása terén is. (Élénk helyeslés jobbfelől.) En itt a súlyt arra helyezem, hogy még fokozottabb mértékben kerüljünk minden felesleges dolgot és csak a fő cél elérésére okvetlenül szükséges takarékos 14'