Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

Âz országgyűlés képviselőházának 277. ülése 1929 április 16-án, kedden. 13Ô vármegyei számvevőség főnöke a törvényhatósági bizottságban csak akkor fog felszólalni, ha felhívják erre, mert neki nem kötelessége szólni hivatalból, mert tagsága alapján hivatali állásából folyólag nem terhelheti felelősség hallgatása miatt Holott a számvevőség főnökének olyan fontos feladata adódhatik a közgyűlésen, mely kötelességévé teszi a felszólalást főleg azért, hogy mindenkivel szemben megvédje a vármegyének vagyoni érdekeit. Engem tisztán és kizárólag ez a szempont vezetett, amikor újra szó tárgyává tettem ezt a kérdést. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Perlaki György jegyző: Nincs senki feljegyezve! Elnök: Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az elhangzott felszólalásokra a magam észrevételeit a következőkben tehessem meg. Az előadó úrnak a 6. § első bekezdésének A) pontjára vonatkozóan előterjesztett indítványa azonos gróf Szapáry Lajos képviselőtársam indítványával, amelyet ő most nem terjesztett elő, de benyújtott volt. Ehhez a módosításhoz a magam részéről hozzájárulok. Ugyancsak hozzájárulok az előadó úr által a 6. § első bekezdésének B) pontjára nézve előterjesztett módosításhoz, amely Oberhammer Antal képviselőtársam módosításának szövegével egyezik, egy eltéréssel, azzal, hogy az Oberhammer-féle módosítás az aljegyzőket is kívánta felvetetni. Ennek elhagyásával egyébként a módosításhoz a magam részéről hozzájárulok. Hozzájárulok továbbá Petroyácz Gyula kéoviselőtársamnak a § f 2. bekezdésére nézve előterjesztett módosításához, amely szerint általában a főiskolai képzettséghez kötött állást betöltő törvényhatósági tisztviselők részére adassék meg a jelenléti és tanácskozási jog. (Petrovácz Gyula: Köszönöm!) A többi beterjesztett módosító indítványhoz ellenben nem tudok hozzájárulni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami arra indított, hogy az itt említett módosításokhoz hozzájáruljak, különösen, ami az aljegyzőket illeti, a következő. Az elgondolás az volt, hogy a vármegyei tisztviselők közül hivatalból tagjai a törvényhatósági bizottságnak csak a magasabbrangú tisztviselők legyenek. Egyrészt ez. A másik az, hogyha az eddigi gyakorlatot érvényben tartjuk, oly nagyszámú vármegyei tisztviselőt kellett volna képviseltetni, hogy ez nem fedte volna a felállított arányszámokat, és így nem felet volna meg annak az interpellációnak, amelyet szem előtt tartottam, s amellett az arányokat a hivatalos^ elem javára változtatta volna meg, ami szintén ellenkezett volna intenciómmal. A közigazgatási bizottság az aljegyzők felvételét elhatározta az én álláspontommal szemben, s a bizottságban ki is jelentettem, hogy az erre vonatkozó módosító indítványt, mint apellátát, a plénumhoz fogom terjeszteni. Azt hiszem, ez teljesen parlamentáris, s nem az első eset, hogy ez előfordult. A plénum éppen arra való, hogyha esetleg egyes bizottságok bizonyos elhatározásai nem egyeznek a törvényjavaslat elgondolásával, — amint^ hogy a közigazgatási bizottságnak ez az elhatározása sem egyezett azzal az elgondolással, amely a törvényjavaslaton végigvonul — akkor a plénum a bizottság határozatát a törvényjavaslat elgondolásának megfelelően megváltoztassa. Ezért voltam kénytelen már ott bejelenteni, hogy az előadó úr útKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XIX. ján igenis meg fogom tenni azt a módosítást, amely ennek a gondolatnak egységét ismét helyreállítja. Ugyanígy kellett azután természetesen az » egyensúlyt helyreállítani a városoknál is, s ezért járultam hozzá ahhoz, — és kérem, méltóztassanak ezt a módosító indítványt is elfogadni — hogy a városoknál is hivatalból tagjai legyenek a törvényhatósági bizottságnak az alügyészek és az árvaszéki ülnökök. Ezzel a fennforgó diszparitás kiegyenlíthető s e tekintetben nem lesz kifogás emelhető. Megjegyezni kívánom, hogy amikor azzal az elvi kérdéssel fordulok a t. Ház elé, hogy az aljegyzőket a törvényhatóságokból méltóztassanak kihagyni, viszont az eredeti elgondolásomtól eltérően hozzá fogok járulni ahhoz, hogy a kisgyűlés tagjai a főbb tisztviselők legyenek, nem úgy, mint ahogy kontempláltam, hogy az aljegyzők is tagjai legyenek, az árvaszéki elnök és a vármegyei tisztifőorvos azonban nem. A közigazgatási bizottságban az árvaszéki elnököt bevették, a tisztifőorvost nem. Itt kérni fogom, hogy az erre vonatkozólag beadandó módosítás értelmében a kisgyűlés tagjai sorába a vármegyei tiszti főorvos is felvehető legyen. Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam egy tágítást proponált: azt kívánja ugyanis, hogy a megyei városok polgármesterein kívül azok mérnöki hivatalainak vezetői is hivatalból tagjai legyenek a törvényhatósági bizottságnak. A törvényjavaslat elgondolása és a tisztviselők rubrikázása nem volna összeegyeztethető képviselőtársam intenciójával, mert elgondolásunk szerint a nem központi tisztviselőkön kívül a törvényihatósági bizottságnak csak azok a vezető hivatalnokok tagjai, akik megyei város élén és járás élén állanak, tehát a megyei városok polgármesterei és a járási főszolgabíráik. i ! Ez &z elgondolás vonul víégig az egész szerkezeten. Most ettől eltérni olykép, hogy a megyei városból egy tanácsnokot bevegyünk, teljesen lehetetlen, mert ezt nem tudnám mivel megindokolni. Az, amit igen t. képviselőtársam indokolásul felhozott, csak a mérnöki kamara óhajtása és kérése a maga pozíciójának emelésiére és szaktudásának nagyobb mérvű érvényesítésére. Ez nem lehetett a mi célunk, mert mi kategóriákat és szisztémát állítottunk fel, és ennek a kérdésnek ily módon való tágítása ezekbe már nem fér bele. Éppen azért kérem, hogy maradjunk meg e mellett a szisztéma mellett, amely magáibanvéve helyes, s amelynek felépítését sem tették kifogás tárgyává. Kérem tehát, hogy ettől a módosítástól méltóztassanak eltekinteni. Ülarkas István igen t. képiviselőtársam az összes törvényhatósági bizottságokban a szakszerűségi alapon és a hivatalból tagok részére csak a tanácskozási jogot kívánja biztosítani. Ha ehihez az indítványűioz hozzájárulnék, a történelmi fejlődéssel kerülnék szembe, mert nagyon helyesen mondták itt, hogy a vármegyei tisztviselő nemcsak tisztviselője az autonómiának, de kell, hogy annak bizonyos vonatkozásban részese is legyen. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ha itt bizonyos csonkítást és csorbítást állítunk íbe a múlttal szemben, &,z7.sl, hogy az alacsonyabbrangú tisztviselőket nem tesszük a törvényhatósági bizottságoknak a többi tagokkal téliesen egyenjogú tagjaivá, ez éppen az arányszámok miatt történik, amelyek állandóan kifogás tárgyát képezték a múltban is és a jelen törvényjavaslatnál is. Ellenben deklasszdfikálni úgy a 21