Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-275

80 Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 1929 április 11-én, csütörtökön. hasonlítást méltóztattak tenni a jelenleg érvényben levő régi 1886 : XXI. tc.-nek erre vonatkozó rendelkezésével, amely egészen más elgondolásból és más alapokból indult ki, mint amilyen elgondolásból és alapból ez a törvényjavaslat kiindul. Mi az érdekképviseleti rendszer behozotalát indokoltnak láttuk, attól az okból el is tekintve, amelyet a miniszterelnök úr már szépen és részletesen ki is fejtett és amire az összes felszólalók közül egyedül Wolff Károly t. képviselőtársam terjeszkedett ki. Világmegállapítás a parlamentarizmus terén az, hogy meglehetősen nagymértékben lecsappant az érdeklődés a nagytömegek részéről is a parlamentek iránt és megcsappant az érdeklődés ebben a tekintetben a municipiumok iránt is bizonyos vonatkozásokban. Nálunk ez az érdektelenség sokkal nagyobb a municipiumoknál, mint ahogy az külföldön tapasztalható, éppen a hatáskörnek annál a bifurkálásánál fogva, amely a politikai és a tényleges autonómiai hatáskört, az adminisztrációs hatáskört elvegyíti. Külföldön — amint mondottam — csak lokális politikai kérdésekkel foglalkoznak, országos politikai kérdésekkel Magyarországon kívül az autonómiák egy államban sem foglalkoznak és nem is foglalkozhatnak. Ez a megállapítás vezetett minket arra a gondolatra hogy nem lehetne-e az érdekképviseletek bevonásával az érdeklődést jobban felkelteni. Nem is találtunk más módot, — magában a világirodalomban is éppen a parlamenttel kapcsolatban ezek a gondolatok vetődtek fel — mint azt, hogy a parlamentekben is az érdekképviseleteket nem eventualiter, hanem ténylegesen biztosítani kell, mert lehet, hogy az érdekképviseletek egyes tagjai saját személyükben akár lajstromos választás révén is eventualiter bekerülhetnek, de ezt a lehetőséget mi lefixirozni, biztosítani és törvényekben is lefektetni szeretnénk. Mivel erre most alkalom nyílik a municipiumoknál, itt próbáljuk meg ezeknek az elgondolásoknak érvényt szerezni és ezeket a gondolatokat ebben a^ törvényjavaslatban megvalósítani. Az a reményünk, hogy az érdeklődésnek azt az elpangását, amely a parlamentekkel szemben, de különösen nálunk a municipiumoknál is észlelhető, élénkség fogja felváltani és mivel nagyon jól tudjuk, hogy semmi sem érdekli a társadalmi réteget jobban, mint azok a kérdések, amelyek a saját érdekeiket közelebbről érintik, reméljük, hoey ezeknek a gondolatoknak és ezeknek a tényeknek bevitelével a municipiumokba sikerülni fog az érdeklődést ezen a téren is jobban felkelteni. Ez a momentum vezetett bennünket ennek a kérdésnek ilyen formában való megoldására. Ebben a tekintetben a további részletekre, mivel azokat már bőségesen kifejtették, nem kívánok kiterjeszkedni, de arra ki kell terjeszkednem, mégpedig nyomatékkal és hangsúlylyal, hogy nem áll az az állítás, hogy a választott elem nem kerül olyan túlysúlyba, mint amilyen túlsúlyban a régi törvény szerint, mondjuk, a paritásos alapon is, létezett és megvolt, mert a szakszerű képviseleten kívül és — hogy még precízebb legyek — a Vitézi Szék által delegáltakon kívül a törvényhatósági bizottság összes tagjai választottak lesznek. Hogy ezek a választottak nem széles rétegű általános választójog alapján bekerülő megválasztottak lesznek, hanem bizonyos szelektív, különös eljárás révén kerülnek be, ez, azt hiszem, demokratikus szempontból nem jelent lényeges eltérést, mert az tagadhatatlan, hogy az 50%-os nyers virilizmus és az 50-%os választás mellett ez feltétlenül haladást jelent. Hiszen az emiitett pár tag kivételével az összes • törvényhatósági bizottsági tagok választás út^án, mégpedig titkos választás útján kerülnek be. (Gr. Hunyady Ferenc: Es a vallásfelekezetek?) Ettől eltekintve. (Gr. Hunyady Ferenc: Nem mintha kifogásolnám!) Akkor elfogadom, mert precíz óhajtok lenni. Ez a három kategória az, amely összesen maximálisan talán 27—28 tagot jelent a legnagyobb vármegyében is, ahol ötszázan felül van a tagok létszáma. A legnagyobb gonddal ügyeltem arra, hogy az úgynevezett hivatalos elem semmiféle tekintetben és vonatkozásban túlsúlyra ne kerüljön. Kedukáltam a lehető legalacsonyabb fokra maguknak a vármegyei tisztviselőknek tagságát is. Itt a közigazgatási bizottság javaslatával szemben is történik egy módosítás, ahol kérni fogorn a t. Házat éppen annak a szempontnak honorálására, hogy az aljegyzőket a vármegyéknél ne méltóztassék törvényhatósági bizottsági tagsági jogosultsággal felruházni, mert tényleg előáll az aránytalanság, amelyet feltétlenül elkerülni óhajtok, és amely például Pest vármegyénél megvan, hogy éppen egy taggal — nyolcvankilenc volna ezeknek a száma — majdnem egyenlő volna a számuk az érdekképviseleti tagok számával. Itt ez a redukció huszonöt főt jelent, mert úgy tudom, huszonöt aljegyző van Pest vármegyében. De ugyanilyen arányban csökkentetett le a tisztviselők arányszáma is. Arra törekedtem és éppen azért ezt az elvi álláspontomat fenn is kívánom tartani, — remélem, hogy a t. Ház ezt honorálni is fogja — hogy itt az egyensúly teljes mértékben helyreállíttassák, nehogy az a vád illethessen, mintha — ami eszemágában sem volt — hivatalos eleméknek túltömésével többséget akartam volna biztosítani akár a kormányzatnak, akár pedig bármilyen befolyás érvényesítését kívántam volna ilyen intézkedéssel szolgálni. Én teljesen a paritás alapján, teljesen az érdekeltség megállapítása alapján, a statisztikák behatóbb tanulmányozásával állítottam ezt össze és lelkiismeretem teljes megnyugtatásával arra a meggyőződésre jöttem, hogy minden arányszám megváltoztatása nem szolgálja teljes biztonsággal azt a célt, amely célt igen t. képviselőtársaim, köztük Wolff Károly igen t. képviselőtársam is hangsúlyozni szíves volt, hogy a nemzeti érdekeket feltétlenül biztosítanunk kell és ha — amint a miniszterelnök úr is kifejetette volt — az idő ezt a mi — talán — aggodalmunkat nem fogja honorálni, semmi akadálya sem lehet annak, hogy ezen a téren azután a törvényhozás bölcsessége annak idején egy lépéssel tovább mehessen. Még egy kijelentésre szorítkozom. Méltóztatnak megemlíteni, — talán a szociáldemokratapárt részéről — hogy mi kétségbevonunk hazafias érzéseket. En magyar emberben a hazafias érzést senkiben sem szoktam kétségbevonni, s kijelentem, hogy a szociáldemokratanárt részéről sem vonom kétségbe. (Váry Albert: Nagyon helyes! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Micsoda kegy!) En nem akartam sérteni ezzel képviselőtársaimat, azt hiszem tehát, nincs okuk a képviselő uraknak, hogy az én megállapításommal szemben tiltakozzanak, mert ha sértésnek méltóztatik venni, akkor visszavonom ezt a megállapításomat. (Derültség és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen. — Peidl Gyula: A poentirozás gyanús és sértő!) Arra is méltóztassanak tekintettel lenni, hogv ennek a törvénynek megalkotásánál engem nem külföldi szempontok, nem világáramlatok, nem a külföld előtt való tetszelgés vágya