Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-275
78 Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 1929 április 11-én, csütörtökön. nehéz napjaiban megosztjuk a fekete kenyeret a néppel, de megmondjuk az igazat a népnek a szemébe akkor is, amikor annak talán nem kellemes, de a nemzet egyetemének javára szolgál. (A Ház tagjai a jobboldalon és a középen felállanak. — Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások jobbfelöl: Szünetet kérünk!) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy abban az igen rövid időben, amely rendelkezésemre áll, a miniszterelnök úr felszólalásának csak arra a részére válaszoljak... {Zaj a jobboldalon. — Györki Imre: Most miért nem méltóztatik a házszabályokat alkalmazni, hogy csend legyen és a tárgyalás rendjét biztosítsa?) Elnök: Fogom alkalmazni. (Györki Imre: Most nincs házszabály! A házszabály csak velünk szemben alkalmaztatik.) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a házszabályok értelmében nincs joga közbeszólni és az elnököt^ bírálni, különben javaslatot fogok tenni a képviselő úrnak a mentelmi bizottsághoz való utasítására. En kerülni kívánom az erőszakos intézkedéseket, de ha a képviselő urak közbeszólásaikkal a rendet zavarják, ebben az esetben kénytelen leszek erősebb rendszabályokhoz folyamodni. En számtalanszor figyelmeztettem és kértem a képviselő urakat a mások jogainak és a házszabályoknak tiszteletben tartására. Most újból ezt a komoly intelmet intézem a képviselő urakhoz és kérem, ne hozzák az elnököt olyan helyzetbe, hogy olyan intézkedéseket legyen kénytelen alkalmazni, amelyeket én magam a legszívesebben elkerülnék. Farkas István: Tessék csendet teremteni és ezt az időt nekem nem beszámítani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ha nem hallgatnak a képviselő urak a komoly figyelmeztetésre, akkor kénytelen leszek újból erősebb rendszabályokhoz folyamodni. Farkas István: Ez a szakasz a törvényhatóságok összetételéről szól. Éppen ezért tért ki a miniszterelnök úr részletesen ennek a kérdésnek ártárgyalására (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) és mindjárt kiindul abból a pontból, hogy mivel van Felsőház és a törvényhozásnak van egy korrektívuma, amely a Felsőházban érvényesülni fog, szükséges, hogy a törvényhatóságnak is legyen egy korrektívuma. E szerint, ha az egyik helyen lopás történik, akkor a másik helyen is lopni kell. Mert ez a logikai rendszere a miniszterelnök úr felépítésének és CX'ZÍ ci logikai rendszere, hogyha a törvényhozást csak úgy lehet elképzelni, hogy van két kamarás rendszer, akkor nem lehet a vidéki és városi törvényhatóságokat virilizmus nélkül elképzelni. A miniszterelnök úr felszólalása értelmében a nemzet életében a többségi elv nem érvényesühet. Ez tehát diktatúrát jelent. Mert ha igaz az és a kormány arra az álláspontra helyezkedik és úgy rendezi be a maga állami és közéletét, hogy a többségi elv a nemzet életében ne érvényesüljön, ez nyilt bevallása és intézményes felépítése a diktatórikus rendszernek. Akkor sokkal becsületesebb bevallani, hogy Bethlen István diktatórikus rendszert csinál, mintsem hímezni-hámozni és keresni a korrektivumokat, hogy megállanitják azt is, amit a miniszterelnök úr megállapított, hogy a demokrácia elve az államélet, a közélet terén, a közigazgatás és a törvényhatóság terén nem érvényesülhet. Bocsánatot kérek, mi ez más, mint diktatórikus rendszer és ? csak azért % hogy a virilizmust, a vagyon előjogát megvédjék, azért kell ezeket a rendszereket felépíteni, azért kell ezt a magyarázatot hozzáfűzni? Mi igenis azt mondjuk: nincs előjog, nincs virilizmus, nem kell virilizmus, hanem jogegyenlőség kell. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Akkor ne beszéljenek Kossuthról, ne hivatkozzanak a 48-as eszmék nagy gondolataira és ideáljaira, amikor azt mondják, hogy nem érvényesülhet a demokrácia elve az államéletben, a törvényhatóságokban, a közületekben. Miért beszélnek akkor jogegyenlőségről, jogállamról, amikor a miniszterelnök úr szerint tisztán fel akarják építeni az osztályuralmat, a diktatórikus rendszert? Furcsa dqlog, amikor azt hiszik, hogy ezzel megakasztják a fejlődés lehetőségét. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy a korrektívumra feltétlenül szükség van és ez a korrektívum azután azt jelenti, hogy 540 embernek annyi joga van, mint 380.000 szegény embernek. ' Ügy néz ki ez az az életben,'a gyakorlatban, így látja ezt mindenki, így érvényesül és a vége az, hogy van egy rendszer, amely elülteti az erupciók magvát. Mert az urak meg akarják akasztani azt, hogy a társadalomban jelentkező eszmék és gondolatok érvényesülni tudjanak, hassanak a közélet terén és átalakítsák ezt az állami, gazdasági és társadalmi organizmust, .' hogy kialakuljon az, ami" előnyös, hatásos és egyedüli levezetője a bajoknak. Meg akarják akadályozni, hogy ez a fokozatos fejlődési elv a közületeken keresztül érvényesülhessen. Mi helyesebb tehát? Az-e a helyesebb, ha elzárjuk az utat és megrögzítjük az intézményeket úgy, hogy az intézményeken keresztül ne fejlődhessék a gazdasági, társadalmi és szociális élet? Ezzel teremtik meg az erupciókat és a forradalmakat, míg az ellenkezővel, a fokozatos fejlődéssel ezeket egyenesen lecsapolják. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy nem félnek a néptől. Dehogy nem. Hiszen ez az egész szerkezet azért van felépítve. Nyilvánvaló, hogy azt látják. Azért vették be a szakszerűség képviseletét is, mert nem érdeklődnek és a miniszterelnök úr tudja, hogy az új rétegek, amelyek bejönnek a r törvényhatóságba, érdeklődnek a közügyek iránt. A régiek nem érdeklődtek, mert az önkormányzati szervezet nem reagált évtizedeken keresztül a nép kívánságaira, nem újult fel, nem szívott fel új rétegeket és nem alakult hozzá, tehát természetes, hogy messze áll az élettől. Ha ellenben új rétegek jönnek be. az új rétegekkel igenis lépést kell tartania a régi irányzatnak is, annak is ott kell lennie, érdeklődnie kell. Csak ezen a módon lehet Összeegyeztetni ezeket, csak ezen a módon lehet harmóniához jutni, nem úgy, ahogy a miniszterelnök úr akarja. Az, amit a miniszterelnök úr kifejtett, tisz-J tán egy egyoldalú diktatórikus rendszer, amelye diktatórikus rendszerrel mi szemben állunk,! mert igenis azt mondjuk: titkos, általános, 1 egyenlő választójog mindkét nemre kivétel nél- ! kül és a közélet minden területén; ezen az el-; ven, ezen a rendszeren épüljenek fel az intézmények, mert ha ezen épülnek fel, akkor felelnek meg a nép vágyainak és kívánságainak, akkor van meg a biztos haladás és fejlődés, akkor nincs erupció, hanem van fokozatos fejlődés és az a kényelmetlenség, amely ezzel jár, nagy állami és nemzeti szempontból olyan kicsiny dolog, hogy megéri. Mert ha nem csinál-