Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-275

Az országgyűlés képviselőházának 275. a baloldalon: Népiszony!) Mi nem félünk a néptől. (Jánossy Gábor: De nem ám! — Bródy ErnŐ: Látjuk a nyilt szavazásnál!) Mi teljes mértékben együtt vagyunk és egynek érezzük magunkat vele. (Ügy van! a jobboldalon. — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Miniszteri főtanácsosok! — Zaj. — Einöle csenget.) Mi nem félünk a magyar néptől, mi a magyar néppel együtt vagyunk és vele együtt érzünk. (Peidl Gyula: Szavak! Tetteket kérünk!) Mi félünk azoktól, akik a magyar népet az ő természetes vezetőitől mindenképpen el akarják idegeníteni! (Farkas István: Maguk a természetes vezetők! Ezer esztendőn láncon vezették! Ezer esztendőn át láncon tartották a nyakánál fogva a magyar nemzetet! — Nagy zaj. — Ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget. — Peidl Gyula: Trianonhoz vezették! — Zaj.) Mi félünk azoktól, akik a nép lelkében nem élő indulatokat akarnak felébreszteni (Eri Márton: Es abból élni!) és szembe akarják állítani a népet azokkal a társadalmi osztályokkal, (Farkas István: Szembeállították önök ezer éven keresztül!) amelyek ezer éven keresztül ezzel a néppel harmóniában és barátságban egvütt éltek, (Györki Imre: Elnyomásban, nem barátságban! Kizsákmányolásban!) és a maguk intelligenciájánál fogva ezt a népet vezetni tudták. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — Folytonos zaj a szélsőbáloldalon. — Farkas István: A vagyonért mindig szerették a magyarokat a főurak! — Györki Imre: Harminckrajcáros napszám!) Elnök: Farkas István és^ Györki Imre képviselő urakat kérem, hogy állandó közbeszólásaikkal ne zavarják a szónokot. Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben, mert különben kénytelen leszek javaslatot tenni a mentelmi bizottsághoz való utasításra. (Zaj. — Rothenstein Mór közbeszól.) Rothenstein Mór képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni ! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Kik ma ennek a népnek természetes^ vezetői? (Zaj.) Elkezdve a magyar kisgazdatársadalomtól, a magyar történelmi középosztálytól, végig mindazok, akik erre intelligenciával, hazafiassággal és tehetséggel bírnak (Zaj. — Farkas István közbeszól.) és akik ezt a magyar népet a magvar nemzet tradíciói értelmében és a magyar nemzeti érzés értelmében a nemzet javára vezetni képesek voltak. (Györki Imre: Trianonhoz vezették! Nem a nemzet javára! Trianonhoz sikerült elvezetni ! — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Ezer évig vezette a népet ez a történelmi osztály, amelyre hivatkozom, ezer éven keresztül becsülettel vezette ezt a magyar nemzetet (Ügy van! a jobboldalon. — Ellenmondások a szélsőbáloldalon.) és a legsúlyosabb .. .~(Farkas István: Lásd árulások!) Elnök: Farkas képviselő urat rendreutasítom. (Peidl Gyula: Nagy részük áruló volt!) Peidl Gyula képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Hogy mer ilyet mondani? — Szabóky Jenő: Nem a nép vezetői voltak azok! — Györki Imre: A középosztály és az arisztokrácia búzaalapon akarja a revíziót! Ez az önök hazafisága!) Györki képviselő urat ismételten rendreutasítom. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ez a történelmi középosztály áldozatokat is tudott hozni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de mindig a magáéból hozta. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps a jobboldalon, a középen és a balközépen. — Farkas István: Húsz krajcáros napszám!) Önök ez alatt az ezer év alatt csak egyet ( KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. ülése 1929 április 11-én, csütörtökön. 77 mutattak meg, azt, hogy amikor a nemzetre a szerencsétlenség napjai következtek el, amikor a szerencsétlenség ezt a nemzetet beletaszította a pusztulásba, (Peidl Gyula: Önök hozták! — Ellenmondások jobbfelől. — Halljuk! Halljuk!) önök még egyet rúgtak ezen a nemzeten. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps a jobboldalon, a középen és a balközépen. — Györki Imre: Ott volt, mint a székely nemzeti tanács vezére!) Ne tanítsák hazafis ágra a magyar középosztályt, mert az ezer évig teljesítette kötelességét, (Peidl Gyula: Nem a középosztályról, hanem a történelmi osztályról beszélt!) Önök azonban 1918-ban, amikor arról volt szó, hogy minden erőt összefogva, megmentsük, amit megmenthetünk, az önök uralmát többre helyezték, mint a nép érdekét. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Györki Imre: Éljen a búzaparitásos hazafiság!) Elnök: Farkas István képviselő urat előbbi sértő és személyeskedő kifejezéseért rendreutasítom. Györki képviselő urat a nemzeti kegyeletet mélyen sértő kifejezéseért újból szintén rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Farkas képviselő úr olyan kifejezést használt, amely nemcsak a parlamenti illembe ütközik, hanem mélyen sértő is. .Javaslom a t. Képviselőháznak, hogy a képviselő úr által használt ezt a kifejezést a gyorsírói je^vzetből törölje, a naplóból hagyja ki és külön jegyzőkönyvbe foglalja. Méltóztassék ehhez hozzájárulni? (Helyeslés jobbfelől és a középen. — Felkiáltások a középen: Mentelmi elé! — Peidl Gyula: Melyik közbeszólásról van szó? Nem is tudja a Ház, mi felett határoz!) A képviselő úr kifejezését nem akarom megismételni. A miniszterelnök úr személyével szemben használt és sértő kifejezés volt reá úgy, hogy nem volna méltó a Képviselőház tekintélyéhez, hogy ez a naplóban bennmaradjon. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ha a t. képviselő úr sértő kifejezését reám értette, akkor én büszkén mutatok rá arra, hogy én olyan közéletben nőttem fel, ahol egy volt a nemesség, ahol az-una eademque nobilitas valóság volt, ahol nem később adott rangok éti címek _ szerint osztályozták az embereket, (Ügy van! jobbfelől.) ahol a maga nemesi levelét senki sem várta Bécstől, (Ügy van! Ü gyáván!) — Taps jobbfelől, a középen és a balközépen.) hanem a maga nemesi levelét mindenki a szerint osztályozta, hogy a nemzetért, a nemzet egyeteméért mit tudott tenni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mert mi együtt éltünk avval a székely néppel, amely székely nép közt nem volt jobbágyság soha, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Pakots József: Ez igaz!) amely nemes volt személy szerint, mint utolsó ember is, és amellyel együtt éltünk és ezer év küzdelmeit együtt vívtuk meg. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps jobbfelől, a középen és a balközépen.) Ha. tehát képviselőtársaim a népszeretetre hivatkoznak, igazuk van, helyesen teszik, de mi a népszeretetet nem Marxnak tanításaiból. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) hanem az anyatejjel szívtuk magunkba. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Farkas István: Az ezer holdakkal szívták magukba! — Peidl Gyula: Harminc krajcáros napszám!) És én azt tartom, (hogy az igazi népszeretet (Peidl Gyula: Harminc krajcáros napszám!) nem abból áll, hogy a nép alacsony indulatainak hízelegjünk, hogy a nép alacsony vagy esetleg primitív indulatainak hízelegjünk és ezen'a réven akarjunk emelkedni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) hanem hogy annak 12