Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-275

r 76 Az országgyűlés Mpviselőházánah fel ezeket és ezt méltóztassék figyelemmel kí­sérni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. — Zaj a szélsőbaloldalon.) A magyar közéletnek régi követelése a köz­igazgatás decentralizációja. (Gaal Gaston: Bár már itt volna!) A magyar közéletnek régi köve­telése az, hogy a minisztériumok bizonyos apró­cseprő ügyektől lehetőleg mentesíttessenek és azok az alsófokú hatóságok végérvényes elinté­zésére bízassanak. Kijelentem, hogy a magam részéről teljesen osztom ezt az álláspontot (He­lyeslés és taps jobbfelől.) és ezt fokozatosan re­szortonként keresztülviendőnek tartom. (He­lyeslés és taps jobbfelől.) Ha ezen az; álláspon­ton vagyok, akkor én a magam részéről helyes­nek tartom, hogy az első lépést az ellenőrzés decentralizációjával kezdjük meg. Meg fogom magyarázni, mit értek ez alatt. Ez alatt azt értem, hogy ma az állami tisztviselőknek egy egész kara van, amely kint a perifériákon mű­ködik és amely csak miniszterének felelős, vi­szont a miniszter a parlamentnek. En sokkal helyesebbnek tartanám, hogy az állami admi­nisztrációnak azok a branchai, amelyekben ez keresztülvihető, már a vármegyében is kép­viselve legyenek és ott is bizonyos felelősséggel álljanak szemben a vármegyei törvényható­sági bizottságokban. (Hetyeslés és taps jobb­felől. — Hegymegi Kiss Pál: Ez nincs itt meg­oldva! — Györki Imre: Sőt az ellenkezője van a törvényjavaslatban!) Majd rátérek. (Zaj a szélsőjobboldalon. —- Elnök csenget.) Igaz, hogy a vármegyei közigazgatás bizonyos összefogla­lását képezi a közigazgatási bizottságban az állami és megyei adminisztrációnak, a közigaz­gatási bizottság azonban kisebb testület, amely­nek üléseiből legalább a vidéken kevés kerül ki a nyilvánosság elé. A közigazgatási bizottságban igaz, hogy választott tagok vannak, az én felfogásom sze­rint azonban a hatékony ellenőrzés csakis a tör­vényhatósági bizottságban gyakorolható. Én fontosnak, szükségesnek tartom, hogy akkor, amikor az első lépést megtettük a közigazgatási reform érdekében, azokat az állami főtisztvise­lőket — mert erről a tizenegy állami főtisztvi­selőről van szó — (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) bevigyük oda a vármegyeházába és al­kalmat és módot nyújtsunk a vármegye közön­ségének arra, hogy ők ezektől felvilágosításo­kat kérhessenek. (Hegymegi Kiss Pál: Ez nincs meg a^ törvényben! — Mozgás a szélsőbalolda­lon.) Ennek folytán, ha panaszok vannak, (Zaj à baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) ezeket a panaszokat már ott elmondhassák. (Helyeslés jobbfelől. — Hegymegi Kiss Pál: Ez helyes, de nincsen meg a törvényben! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mert én abszurd helyzetnek tartom, hogy a legapróbb panaszok mindig itt a magyar parlamentben tárgyaltas­sanak, mert nincsen más fórum, amely fórum előtt ezek tárgyalhatók volnának. (Zaj a szélsŐ­baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget.) Ez az indok... (Györki Imre: Ez nincsen meg a törvényben! — Halljuk! Hall­juk! jobbfelől. — Elnök csenget.) Az az indok vezetett, amikor a szakszerűség címén képvise­letet akartam adni a vezető állami tisztviselők­nek, hogy összhangot, kapcsolatot létesítsek a vármegyei élet és az állami adminisztráció kö­zött, hatékonyabb kapcsolatot, mint amilyen ma fennáll. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj a szélső­baloldalon. — Hegymegi Kiss Pál közbeszól.) T. képviselőtársam azt mondja, hogy ez nincs meg a javaslatban, (Hegymegi Kiss Pál: Nin­csen meg! Csak joguk van, de kötelességük nincs! — Zaj. — Elnök csenget.) Ennél a sza­'5. ülése 1929 április Jl-én, csütörtökön. kasznál bizonyos módosítások fognak még elő­terjesztetni, (Helyeslés.) és ha t. képviselőtár­saim ezeknél a módosításoknál esetleg még a maguk részéről is egyik másik irányban jobbat adnak, én nem fogok ezek elől elzárkózni . . . (Fábián Béla: Nem lehet már beadni! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Vissza lehet küldeni a bizottsághoz! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Vissza lehet küldeni! (Hegy­megi Kiss Pál: Élni fogunk vele! — Györki Imre: Az Ojságnak küldje be a vicceit, ne itt mondja el! — Zaj.) Elnök: Kérem képviselő urak, háromszáz­nál több módosítás van! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre közbeszól.) A képviselő uraknak is volt alkalmuk módosítást benyújtani. Gr. Bethlen István miniszterelnök: A t. képviselő urak, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Hall­juk! Halljuk! jobbfelől.) Ügy látszik, a ház­szabályokat még mindig nem ismerik, (Györki Imre: ön nem ismeri miniszterelnök úr!) an­nak ellenére, hogy nagyon büszkék arra, hogy milyen nagy házszabályszakértők. A házsza­bályok értelmében az előadó úr által előterjesz­tett vagy a miniszter által elfogadott módo­sítvány mindig visszavihető a bizottságba és ott újból tárgyalható. (Ügy van! Ügyjian! jobb­felől.) Tehát azoknál a paragrafusoknál, ahol erről a kérdésről szó lehet, kijelentem, hogy én a magam részéről ennek az ellenőrzésnek haté­konnyátétele érdekében (Hegymegi Kiss Pál: Helyes!) hajlandó vagyok a lehetőt megtenni. (Taps a jobboldalon. — Mozgás a szélsőbal­oldalon. — Elnök csenget.) Ezeket most igazán nem a tizenegy bizottsági tag védelmére mon­dom el, hanem általánosságban kívánom el­mondani, minthogy a közigazgatási kérdést kö­zelről érdeklik. Egy pár szót legyen szabad szólanom az autonómiáról általában. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon) Mi sorvasztotta el a mul­takhoz viszonyítva, a parlamenti időszak előtti időkhöz viszonyítva az autonómiát? Ugyebár elsorvasztotta először az, hogy a funkcióknak egész tömegét elvették a vármegyéktől. Itt volt mindenekelőtt a bírói hatáskör, azután államo­síttatott a rendőrség, a csendőrség, elvétetett az iskolai hatáskör (Jánossy Gábor: Az állat­egészségügy!) és így tovább a szellemi és gaz­dasági élet közigazgatásának számtalan ága el­vétetett a vármegyétől s ezek állami intézmé­nyek és állami tisztviselői kar ' által ad­minisztr áltattak, amely tisztviselői karnak, amely intézményeknek összefüggésük, homo­genitásuk nincsen a vármegyei élettel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha de­centralizálni akarjuk a közigazgatást, ak­kor a kapcsolatot a vármegyei élet és az állami közigazgatás azon funkciói között, ahol ez lehető, — mert nem mindenütt lehető, ezt előre ki kell jelentenem — újból helyre kell állítani és amikor mi 11 főtisztviselőt beviszünk a törvényhatóságba, az a gondolat vezet, hogyha < majd az új szervezést megcsináljuk, előépítünk ennek a munkának, amely a decentralizáció révén azután hatékonyabbá fog válni. (Helyes­lés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon) T. Képviselőház! Ezekkel be is fejezhetném fejtegetéseimet, (Halljuk! Halljuk! a jobbolda­lon.) ha nem akarnék még egy vádra válaszolni, amely főleg a szociáldemokratapárt részéről hangzott el és amely úgy szólt, hogy a javasla­ton végigvonul az a félelem, amelyet a kor­mány, a miniszterelnök, a belügyminiszter, az egész kormány háta megett ülő tábor táplál a néppel szemben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Ezt még Apponyi is mondotta!) En főleg a túlsó padokról hallottam! (Egy hang

Next

/
Oldalképek
Tartalom