Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-275

Az országgyűlés képviselőházának 275. különösen azokban a nehéz időkben, amelyekben mi élünk és különösen, a gazdasági kérdésekben, amelyek nem tűrnek meg semmiféle pártpolitikai ferdítést, mert azoknak elsősorban van szükségük arra, hogy pártpolitikai önzés nélkül, teljes objektivitással tekintsünk reájuk és kezeljük őket. (Peidl Gyula: Ezeresztendős objektivitás hozta 1918-at és 1919-et! — Hosszantartó zaj. — Elnök csenget.) Majd erről is beszélünk. (Rubinek István: Megmutatták az objektivitásukat 1919-ben! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Hamarosan rájöttek a parlamentarizmus történelme rendjén ezekre a bajokra és remédiumokat kerestek a legdemokratikusabb országokban is. (Györki Imre: Hol? Csak Olaszországban!) Es miben keresték? Az arányos és kisebbségi képviseletben. (Fábián Béla: Ez helyes!) Kérem, helyes, csakhogy nem eliminálja a bajokat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven.) Éppen azokat a bajokat nem eliminálja, amelyekre rámutatni bátor voltam. Egyet éliminai, azt, hogy a világnézleti alapon álló pártok közül azok is, amelyek kisebbségben vannak, bejuthatnak, de nem eliminálja azokat a bajokat, amelyekre rámutattam s nem szünteti meg ^zt, hogy az egész foglalkozási ágak képviselet nélkül maradhatnak, hogy fontos* társadalmi osztályok, amelyek esetleg vezető szerepre is hivatvák, teljesen képviselet nélkül maradhatnak, úgyhogy ezek a remédiumok nem oldják meg a kérdést. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Miért szorította ki a valódi kisgazdákat saját pártjából? — Elénk ellenmondások és felkiáltások a jobboldalon: Itt vagyunk!) Es éppen a szociáldemokratapártnak nies joga ebben a kérdésben panaszkodni, mert ő magát világnézleti pártnak deklarálja, de egyúttal osztálypárt is, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen! — Nagy zaj a szélsőbáloldalon.) és ha a parlamentarizmus megrontásában van része valaminek, úgy annak van része, hogy a világnézleti pártokon kívül, amely világnézleti pártok az országnak és a lakosságnak egyetemét képviselik, itt ülnek olyanok, — és ott ülnek az európai parlamentekben is mindenütt olyanok — akik nemcsak világnézletet, hanem egyúttal osztályt is képviselnek és kimondottan osztályt képviselnek (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) és szemben foglalnak állást mást osztályok érdekeivel. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Györki Imre: Ön az erdélyi osztályérdeket képviseli!) Elnök: A képviselő urat újból figyelmeztetem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Akármilyen sértő közbeszólásokat fog a t. képviselő úr a személyem ellen irányítani, nem fogok azokra reflektálni. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Györki Imre: Azt képviseli sokkal jobban, mint bárki más ebben a parlamentben!) Elnök: Györki Imre képviselő urat rendreutasítom! Tessék csendben maradni! Figyelmeztetem^ a képviselő urakat, hogy így a nyugodt tanácskozás teljesen lehetetlen. Kérem szíveskedjenek megőrizni a parlament tekintélyét, méltóságát és^ tiszteletben tartani a házszabályokat. (Györki Imre: A miniszterelnök úr kezdte! — Ellenmondások jobbfelől. — Jánossy Gábor: A kis ártatlan!) Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! Ezzel szemben áll a korporativ elv. Ennek is meg vannak a maga előnyei és meg vannak a maga hátrányai. Előnye az, hogy kiküszöböli azt a bajt, amelyet az általános váülése 1929 április 11-én, csütörtökön. 75 lasztójog egyedül dicsőitett elve nem tudott a mai napig kiküszöbölni, s azt eredményezi, hogy a nemzet egyeteme és pedig funkciói érdeme szerint juthat szóhoz a nemzet törvényhozásában. Hiszen ott a korporativ elv alapján foglalkozások ésa foglalkozásokon belül munkaadó- és munkásképviseletek kreálódnak és ezen a réven az egész nemzet képviselethez jut. Megjegyzem, hogy ez nem új elv. Évszázadokon keresztül a parlamentarizmus behozatala előtt tulajdonképpen ez az elv volt érvényben. (Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van!) A régi Ständeparlamentekben, hogy egy német kifejezést használjak, foglalkozások szerint, társadalmi osztályok szerint volt az illető nemzet képviselve. A baj ott az volt, hogy ki voltak rekesztve azok az alsóbb néposztályok, amelyek tulajdonképpen a nagy néptömegeket képezték. (Ügy van! a középen.) Rámutattam beszédem folyamán arra, hogy ez az elv nem antidemokratikus, mert megszerezhető úgy, hogy benne súlyuk és érdemük, szerint megfelelő képviselethez juthat a legszegényebb proletártól kezdve a leggazdagabbig mindenki, az összes foglalkozási ágak egyfor

: mán. Hátránya azonban ennek az elvnek az én felfogásom szerint az, hogy miután foglalkozások és osztályok szerint skatulyázza az országot, a haladást szolgáló pártpolitikai elvek valóban nehezebben kristályosodnak ki egy ilyen parlamentben. De mindenesetre ennek az elvnek érvényesítése parallel és fakultatív a másik elvvel az én felfogásom szerint alkalmas az elsőnek, az általános választójog elvének hátrányait mitigalni és gyengíteni; viszont a másodiknak azt a hátrányát, hogy világnézleti pártok alakulásának útjába nehézségeket gördít, az általános választási elv alkalmazása mitigálja és enyhíti. En tehát, t. Képviselőház, éppen ellenkező nézeten vagyok, mint Kállay Tibor t. képviselőtársam és sokan a felszólalók között, akik szerint helytelen két különböző szelektív elv alapján összeállítani a törvényhatósági bizottságot. Azon a nézeten vagyok, hogy a két elv egymást teljes mértékben kiegészíti, (Ügy van! jobbfelől.) egymást megerősíti; ami hiba van az egyikben, azt kiküszöböli a másik és ami hiba van a másikban, azt kiküszöböli az első; és nem antidemokratikus a második elv sem. Mit vonok le ebből konzekvenciául? Azt a konzekvenciát vonom le, hogy igenis ezt az elvet alkalmazni, keresztülvinni mindenütt, ahol szervezési kérdésekről van szó a községtől fel egészen a parlamentig, teljesen helyes és szükséges; nem egyedüli elvnek, hanem vegyítve egy másik elvvel, mert ez javítani fogja a másik elv hátrányait. Csak az a fontos, hogy az érdekképviseleti elvnél is mindenki a legkisebbtől a legnagyobbig megfelelő képviselethez jusson. (Farkas István: Csak látszat legyen benne!) Azt hiszem, kimutattam azt, hogy az a tervezet, amelyet előterjesztettünk, legalább az érdekképviseletek képviseleténél ezt az elvet megfelelő módon érvénvesíteni tudja. Most még csak néhány szót a szakszerűség kérdéséről. (Halljuk! Halljuk!) Tizenegy kénviselő jut szakszerűség címén a törvényhatósági bizottságba. En azt mondhatom és valóban a leghatározottabban kijelenthetem, hogy ezt a tizenegy, a szakszerűség címén bejutott képviselőt nem azért vettük be, mintha ezzel az úgynevezett megbízható szavazatokat növelni akarnók. Hogyha ezt akartuk volna, akkor egészen más módszerekhez folyamodhattunk volna, a nélkül, hogy ehhez kellett volna folyamodni. Megmagyarázom, hogy miért vettük