Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-275
Az országgyűlés képviselőházának 27 kifejezést adni annak az álláspontomnak, amelyet óhajtottam volna módosítvány alakjában is kifejezni, hogy amennyiben az ötödölés kategóriák szerint vétetik kulcsul, az összes választhatók közül az összes választók által választandó törvényhatósági bizottsági tagok háromötödét képviseljék az egész számnak s a szakszerűségi és érdekképviseletiek és az úgynevezett virilisták kétötödét, mégpedig azzal, hogy a szak- és érdekképviseletiek számszerinti többséget akartam volna a virilistákkal szemben biztosítani. Az én felfogásom szerint ugyanis nem ellenkezik a demokratikus elvvel bizonyos egyéni, erkölcsi, szellemi, műveltségi, társadalmi, érdekeltségi viszonyoknak, mint a puszta számhoz alkalmazandó korrektivumoknak alkalmazása az ilyen testületek összeállításánál. (Helyeslés a baloldalon.) En ahhoz a radikális állásponthoz nem tudtam volna hozzájárulni, amelynek t. képviselőtársaim egy része azokban a módosításokban adott kifjezést, hogy az egész törvényhatósági bizottság tisztán az összes választhatóságra jogosultak közül választassék meg, hanem — mint mondom — ezeket az érdek- és szakképviseleti elemeket és bizonyos pontig, legalább átmenetileg, a legtöbb adót fizetőket is egy olyan arányban óhajtottam behozni, hogy a döntő tényező, tehát nemcsak a számszerinti egyenlőség", hanem a számszerinti többlet az összes választhatók között az összes választók által választottak javára essék. Ennek az álláspontomnak a beadott módosítványok közül csak a városokra nézve Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam módosítvány a felel meg, ennekfolytán én ahhoz szavazatommal hozzá fogok járulni. Buday Dezső t. képviselőtársam módosítványát szintén elfogadom, mert más nem tehetek, minthogy messzebbmenő módosítványt beadni többé nincs módomban. Egészen őszintén megmondom, hogy ebben a módosítvány ban az, amivel lelki ellentétben állok, az a megállapítás, hogy őszerinte a törvényhatósági bizottsági tagok fele, illetőleg háromhatoda az öszszes választhatók közül az összes választók által választandó meg, a másik háromhatod részt pedig akkép osztja meg a virilisták s a szakértelemben és érdekképviseletek között, hogy kétharmad essék a virilistákra és egyharmad ezekre a — mondjuk — értelmi kategóriákra. En éppen a plutokratikus alapon behozható elemeket tenném kisebbségbe azokkal szemben, akik külön érdekszférát és szellemi kiválóságot képviselnek. Mondom, ezen nincs már módomban változtatni, s a választás, amely előttem áll, csak az, hogy vagy a törvényjavaslat szövegét fogadom el, vagy azt a módosítványt, amelyet Buday Dezső t. képviselőtársam adott be. Ennek folytán ilyen választás elé lévén állítva, az ő módosítványát és Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam módosítványát fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel a rövid felszólalással tartoztam a következetességnek és annak, hogy az általános vita alkalmával elmondott eszméket igen komolyan vettem és el voltam tökélve arra, hogy a részletes vita során is mindent el fogok követni, hogy azok egynémelyikét sikerre juttassam. Egyébként további indítványok tételétől a házszabályok folytán elestem. Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem a t. Ház nem fogja rossz néven venni tőlem, ha ebben a percben nem válaszolok azokra a fejtegetésekre, amelyeket gróf Apponyi Albert képviselő úrtól és az előtte felszólalt Petrovácz Gyula . ülése 1929 április 11-én, csütörtökön. Ï1 képviselő úrtól hallottam. Tekintettel arra, hogy ezzel a kérdéssel, amely napirenden van, az általános vita alkalmával nem volt módom foglalkozni, most egy kissé behatóbban kívánom tárgyalni azokat a szervezési problémákat, amelyek ennek a javaslátnak 1—3. §-aiban vannak lefektetve. Ezek a szakaszok képezik tulajdonképpen a meritumát a javaslatnak, amenynyiben szervezési kérdésekről van szó. Vegyük ezeket a kérdéseket egymásután. Egy része a felszólalt t. képviselőtársaimnak azon a nézeten volt, hogy a törvényhatósági bizottságokat választások útján kell betölteni, még pedig az általános titkos választójog alapján. Sőt nemcsak a szociáldemokratapárt részéről és más eíryes felszólalt t. képviselőtársaim részéről történt ilyenértelmű felszólalás, hanem még Kállay Tibor t. barátom részéről is, aki ugyan azt mondotta, hogy átmenetileg hajlandó a maga részéről koncedálni, hogy a virilisták szerepeljenek a törvényhatósági bizottságban, ez azonban csak egy rövid átmenet lehet addig az ideig, amíg ezek a virilisták módot keresnek és találnak arra, hogy népszerűségük révén, amelyet ezután talán nagyobb mértékben lesz módjukban a nép körében megszerezni, választások révén is bejuthassanak.^ Azt hiszem, t. Képviselőház, ha ezt a kérdést a szervezési általános problémák szempontjából nézzük, tulajdonképpen ez egy eldöntött kérdés. A törvényhozást úgy szerveztük meg, hogy két kamarát létesítettünk, egyet az általános választójog alapján és egy Felsőházat, más szelektív princípiumok alapján. Abból a feltevésből és indokolásból kiindulva, hogy ott, ahol az általános választójog alapján ül össze az alsóház, szükség van egy olyan második kamarára, amely adott esetekben korrektívuma lehet azoknak a bajoknak, amelyek az általános választójoggal együtt járnak. Amikor mi itt a felsőházi törvényjavaslatot tárgyaltuk, majdnem egyhangú volt — talán a szociáldemokratapárt kivételével — az a felfogás, hogy szükség van egy ilyen második kamarára, amely bizonyos esetekben korrektívuma lehet hangulatoknak, amelyek az általános választójog révén bajokat idézhetnek elő a törvényhozás terén. Ha szükség van ilyen korrektívumra a törvényhozásban, mint ahogy ezt ez a törvényhozás kimondta, akkor azt hiszem, eldöntött kérdés, hogy hasonló korrektívumokra van szükség a törvényhatósági bizottságokban is, ahol szűkebb körben, szűkebb területre vonatkozóan intézkedések történnek matériákról, amelyek részben, nem törvényes alkotás, de szabályok alkotása és más funkciók tekintetében hasonlók a törvényhozási funkciókhoz is. Azt hiszem, hogy eldöntött kérdés, hogyha az egyik oldalon szükség van erre, akkor más, hasonló minőségű, de kisebb területre terjedő funkciókat teljesítő bizottságokban is szükség van hasonló korrektívumokra, és csodálom, hogy egy olyan előkelő politikus, mint Kállay Tibor, aki résztvett annak idején a felsőházi törvényjavaslat tárgyalásában és a maga részéről, úgy tudom, azt meg is szavazta, ilyen korrektívumot feleslegesnek tart a törvényhatósági bizottságok megszervezésénél. T. Képviselőház! En azt hiszem, hogy itt tehát csak arról lehet szó, hogy mikből álljanak ezek a korrektívumok. Az egyik, amely eddig is fennállt, amely nem novum, a virilizmus. Eddig is voltak virilisták, tehát ez nem olyan intézmény, amelyet a törvény mint új intézményt kreál, hanem olyan, amely régebben is fennállt és ma is fennáll. A változtatás, amelyet a törvényjavaslat tervez, csak abból áll, hogy 11*
