Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

Az országgyűlés képviselőházának 2 árut ettől a négy kereskedőtől. A négy kereskedő közül kettő budapesti és kettő vidéki. Mind a négy tisztességes és igazán előkelő ember. A szindikátus pl. a rúdvasat kapja — mindig egy példánál maradjak, mert egész halom cikkről kellene beszélnem — 30 pengőért. A szindikátus eladhatja ezt a vasat úgy, hogy a Rima szállítja, tehát neki semmi dolga sincs, csak fakturálnia kell az egészet 33'50 pengővel, tehát vagononként 350 pengővel, a raktárárut pedig, amint mondtam, 36 pengővel. Ha ezek az árak teljesen egyenlők volnának a külföldivel, ez mind rendben volna. Még azt sem sajnálnám, hogy elmegy körülbelül 7 millió pengő arra, hogy ez így rendeződik, ha tisztességes árakon adnák el az árut, amint azt a külföld odahaza számítja. Azt mondja Biró t. barátom nagyon naívul, hogy higyjem el neki, hogyha olyan olcsó volna az áru külföldön, amint én mondom, akkor azt külföldről szállítani tudnák, akkor volna bevitel, és elfelejti, hogy ő közben Düsseldorfban tranzakciót csinált, amely éppen az ellenkezőt involválta. Hogy ezt elhigyjem, arra nem vagyok kapható. A különbség a Biró-féle árak között és az én áraim között, amelyre azt mondja, hogy hamisak, az, hogy ő mindenütt belföldi árakat vett, én pedig azokat az árakat vettem, amelyeket export-áraknak neveznek min; denütt, ugyanazokat az árakat, amelyeken kifelé adnak el. Természetes, hogy ott a dumping alapján sokkal olcsóbb árakat lehet venni. (Gaal Gaston : Nekünk az a fontos, hogy Németország mennyiért adja ide !) Most mit csinált azonban a Rima? Ott, ahol volt bevitel, a Rima egyszerűen azt mondta, hogy aki pedig külföldi árut vesz, azt én bojkott alá helyezem, annak én a saját árumat nem adom oda, az nem kaphat semmit, sem a feldolgozó, sem a kereskedő. 30 kereskedő folyamodott, hogy közvetlenül kapjon árut a Rimától és bojkottal megfenyegették. A 30 kereskedőnek a neve nálam van és ezeket külön-külön bojkottal fenyegették meg. (Baracs Marcell: Államügyész !) Itt van nálam egy egész csomó levél. Az egyik azt mondja, hogy (olvassa) : «Ugyanis bizonyos faktorok jelenleg még nehézséget okoznak, és ezért egy-két hétig még várnom kell.» Itt van a második levél, amelyet egyik t. barátom bocsátott rendelkezésemre, s amelyben az van, hogy (olvassa) : «Nb. rendelés igazolását megkaptam és ezt tudomásul vettem. Tekintettel arra, hogy a vasgyárak nem jószemmel nézik, ha magyar kereskedő külföldről hozat be árut, kérem, hogy rendelésemet diszkréten kezelni szíveskedjék és az árut kerülő úton küldjék meg.» Itt van egy levél, a neveket sajnos, nem adhatom ki, mert félek attól, hogy retorzióval élnek (olvassa) : «Wir danken Ihnen bestens für Ihre frdl. Anfrage vom 26. ds. Mts., bedauern jedoch mitteilen zu müssen, dass wir mit den gewünschten Blechen nicht dienen können.» Bécsnek ugyanis nincs Blechje. Bécsből továbbá a következőket írják (olvassa) : «Wir danken für Ihre gefl. Anfrage vom 26. crt„ müssen Ihnen jedoch mitteilen, dass unsere hiesigen Lieferwerke es ablehnen, nach Ungarn zu liefern. Wir sind daher nicht in der Lage, ein konkurrenzfähiges Angebot abgeben zu können.» Itt van Wienből még egy levél (olvassa) : «Unsere Erzeugnisse Stab-, Fasson-, Bandeisen, Zinkbleche nach Ungarn zu liefern, ist nicht möglich. In dem hauptsächlichsten Artikel unseres Zinkwarenwerkes Zinkbecher für Schwachstrom-Batterien, sind wir in Budapest für Ungarn vertreten. Falls Sie hiefür Interesse haben, lassen wir sie besuchen.» Itt van egy másik levél, ezt az adatomat Gaal Gaston t barátomtól nyertem és nagyon :. ülése 1929 április 10-én, szerdán. 63 köszönöm neki. Azt mondja (olvassa) : «Nem csoda, ha nem vagyunk versenyképesek terményeinkkel a világpiacon, ha a mezőgazdák a legszükségesebb vasárucikkeket 40—50%-kal drágábban vásárolják, mint a külföldi agráriusok. Mi vaskereskedők nem tudunk ez ellen semmit sem tenni, mert ha egyetlen deka külföldi vasat behozunk, a kartell-szerződés bojkotthatározata értelmében bennünket belföldi áruval nem szolgálhatnak ki." Van itt még levél, sajnos nincs időm azokat felolvasni, a t. Háznak azonban nagyon szívesen rendelkezésére bocsátom. Tovább megyek kihagyva egy egész sor dolgot. Kérdezem Biró t- képviselő urat, hogy mit fizetett ő az Anker-műveknek, hogy egyezett ő meg velük, mert abban a pillanatban, amikor megegyezett velük, a horganyozott lemez ára azonnal felment 11 pengővel. Itt voltak továbbá a, sodronygyárak, Haidecker, Stadler, Kollarich. Deixel Miklós Miskolc, Hutter és Schrantz, Szász Oszkár, mind régi cégek, amelyek milliókat fektettek bele, hogy gyáraikat a legmodernebbül felszereljék. Az osztrák-magyar vámtarifánál keresztülvitte a Rimamurányi, hogy 1 pengő vám helyett 8 pengőt állítsanak be. Ezt ezek a fenti urak nem vették olyan komolyan, mert azt hitték, hogy megkapják a nyersárút a Rimamurányitól is. Mit csinált a Rimamurányi í A Rimamurányi abban a pillanatban a kész drótot — megjegyzendő, hogy a kész drót a hengerelt huzalból készül — 31 pengővel adta. A hengerelt hazait, amelyből a drótot készítik, 32 pengővel. Meg tetszik érteni, hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy ezt a drótot csakis a Rimától lehet megvenni és e gyáraktól nem, mert ha drágábban adják azt a hengerelt huzalt, amiből a drótot csinálják, mint a belőle készült drótot, ez magától értetődő. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. De ezzel sem elégedett meg a Rimamurányi, amely «nincs kartellben». Ott van egy nagy cég, a Feltén és Gui Heaume. Ennél rendelték ezek a gyárak a sodrony-anyagot. Itt vannak egyik és másik cégnek eredeti faktúrái, amelyek 6 hónap alatt fizetendők és amelyek az itt 36 pengős árut 16 minus 2 pengőért, tehát 14 pengőért adják. Erre esdk 8—12 pengő vám és 3 pengő fuvardíj. Itt vannak, leteszem őket a Ház asztalára, méltóztassék megtekinteni, ennyiért adta Feltén és Guilleaume az anyagot, a Rimamurányi azonban ezt nem tűrhette. Biró képviselő úr és Mátyás igazgató úr egyszerűen tárgyalásokat kezdtek Krausz és Stiel vezérigazgató urakkal Budapesten és Bécsben. Hónapok után létrejött egy olyan egyezmény, amely azt mondja, hogy a Rimamurányi 150.000 pengőt fizet azért, hogy Feltén és Guilleaume Magyarországba ne szállítson. Feltén és Guilleaume többé tényleg nem szállított Magyarországra. A magyar gyár tehát fizet az osztrák gyárnak azért, hogy drótköteleket ne szállítson. (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek. Sándor Pál : Mi történt azután ? Rögtön felemelte a Rimamurányi az árakat a szindikátus számára 32 pengőről 38 pengőre, a szindikátuson kívül álló kereskedők számára pedig 42 pengőre. (Zaj.) Megjegyzendő még, hogy a Rimamurányi ebből az áruból 5000 vagont gyárt, a pénzbeli differencia tehát az áremelésnél két és félmillió pengő. Érdemes volt tehát ezt a sápot adni — mert másnak nem nevezhetem ezt, mint sápnak — annak az osztrák gyárnak, hogy ne szállítson. De itt van a legkétségbeejtőbb dolog. Maradt még egy-két kisebb gyár. Itt van egy gyár Ausztriában a Johann Pengg-féle gyár. Evvel kezdetben nem tudott megállapodni, s ez tovább szállított Magyarországba. Mi történt? Később megegyezett