Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

64 Az országgyűlés képviselőházának evvel a gyárral is. Konstatáltam ennek a Johann Penggnek eredeti leveléből, amelyet lefordítottam magyarra, de németül is itt van, a következőket : Ezt írja Johann Pengg budapesti képviselőjének : «Csak olyan eladásokat fogadok el, amelyeket már előzőleg kötelezőleg felajánlott vevőinek, de ennek nem szabad az 50 tonnát túlhaladnia. A Rimával való megegyezés aláírása után értesíteni fogom a Rimát az ez évi január 19 én önnel kötött 600 tonna eladásról, mert kívánságára köteles vagyok ezen eladást neki átengedni. Eladását rövid időre beszüntetem, míg a Rimának ebbeli propozícióit megkapom. A Rima elvileg beleegyezett, hogy különleges minőségű szállításokat alkalomadtán felszabdítja... fix megrendeléseket azonban ön nem fogadhat el, megkérdezés nélkül, mert előbb a Rima beleegyezését kell kieszközölnöm. Ismétlem, hogy fenti intézkedéseim szigorú betartását követelem, mert én a legkisebb mértékben sem akarok a Rimával való megegyezés ellen cselekedni.» T. Ház ! Tiszta kép-e ez, vagy nem 1 Bebizonyítottam azt, hogy ez így van. Beszélhetnék most a csőkartelről s arról a visszaélésről, mely az egyes vidéki gyárakkal történt. Beszélhetnék arról a csavargyárról, amely az egyik kereskedőnek 1400 pengőt fizetett havonta, a másiknak pedig 3000 pengőt csak azért, hogy kötelezzék magukat, hogy csavarárukat nem bocsátanak a piacra. Ha kiváncsi a t. miniszter úr a csőkartellre, igen szép adatokat hozhatnék fel arra vonatkozólag, hogy mi történik itt ezen a téren Magyarországon. Hogy például aki rövid csövet gyárt, azt bojkottálják azzal, hogy az, aki ettől vesz rövid csövet, hosszú csövet nem kap az illető gyártól, ennélfogva ennek a gyárnak el kell pusztulnia. Kérdem : állapotok ezek a mi hazánkban ? Van ember, aki nem sír velem együtt az ilyen állapotok miatt í (Gaal Gaston : Magyar ipar !) Én azt kérem, hogy ezekben a közgazdasági kérdésekben, tekintve azt a nagy nyomort, amely az országban van, maradjunk együtt és mondjuk : le azzal az álarccal végre, jöjjünk ide a valósággal és mondjuk el a miniszterelnök úrnak, mint Tiborc Bánk bánnak, hogy mi van ebben az országban. Én meg vagyok arról győződve, hogy a miniszterelnök úr nem hajlandó ilyeneket tűrni s nem hajlandó tűrni, hogy egyesek nagy vagyon szerzése kedvéért a középosztály és a kisebb elemek tönkremenjenek. A legszomorúbb azonban az, hogy a mezőgazdaság, amely nem tudja magát kartellírozni, amely rá van utalva a külföld áraira, amely internacionális vonatkozásban áll, szemben találja magát ilyen nagy, homogén területtel, a kartellekkel és a trösztökkel. Mert itt most már egészen másképpen áll a helyzet. Itt már a szocialistákkal is szemben állunk, mert a szocialisták a munkabérek tekintetében könnyen megegyezhetnek ezekkel a kartellekkel, (Peyer Károly : Hogy gondolja ezt ?) mert a kartell azt mondja, ha emeljük a munkabéreket, akkor felemeljük a kartellárakat a duplájára. (Peyer Károly: Dehogy!) Itt tehát egy szerves összefüggést látunk. Látjuk Németország példáját, ahol a munkások a legjobban férnek meg a kartellekkel és tudják, hogy a teljes elkartellírozódása, eltrösztösödése a világnak az utolsó lépcső a Gottscheid-féle szocializálás felé, amelybe okvetlenül belejövünk, ha e tekintetben nem vigyázunk. T. Ház! Én nem lehetek a kartellek ellen, mert az újabb generáció erre az internacionális tömörülésre határozottan rá van szorulva. Én azt mondom, hogy nekünk a többséggel kell mennünk, és a kartelleket és a trösztöket, ha 274. ülése 1929 április 10-én, szerdán. egészséges alapon állnak, ha nem akarnak túl nagy árakat szabni Magyarországon, ha nem akarják a helyzetet mód felett kihasználni a közönség rovására, ha nem veszik igénybe a bojkottot, nekünk mint hasznos intézményt fenn kell tartanunk. De hogy az államnak a szemét rajtuk kell tartania, az tiszta és világos. (Ügy van ! Ügy van!) Mert az International Law Association, amely ebben dolgozik, azt mondja, hogy két-három év múlva meglesz az egész világon az internacionális bíróság, minden országban megbírálja, hogy nem történt-e visszaélés. Mert a visszaélésekkel okvetlenül végezni kell. Én azt állítom, hogy ha már az állam kényszerülve van egyedeit adóval teherbíró képességükön túl is igénybe venni, akkor még sem szabad a másik oldalon a magánvállalatnak azt a privilégiumot megadni, hogy ő túlkapásaival a magángazdaságot károsíthassa, mert ez lehetetlenné teszi ebben az országban a megj élhetést, lehetetlenné teszi a munkát, lehetetlenné teszi a reménykedést a jövőben, mindent, de mindent a világon meghiúsít. Én a jelenleg működő, itt levő nagyobb kartelleket monopóliumoknak tekintem, amelyek az állam indolenciája folytán nagyra dagadtak. A kartellek túlságosan nagy befolyást gyakorolnak az államra, s azt az egyszerű kalózkodást, amely itt az egész vonalon folyik, én a magam részéről már kapitalisztikus érdekből sem tűrhetem és nézhetem, mert a kapitalistának a legnagyobb érdeke az, hogy az etikát, hogy az erkölcsöt fenntartsa (Ügy van ! half elől. — Erdélyi Aladár : Igaz!), hogy bizonyos mértéket tartson {Ügy van! Ügy van! balfelől és á jobboldalon.) abban, hogy a nyereségből mennyi részt vesz és mindenesetre legyen tekintettel arra, hogy nem lehet egy szegény országban ilyen gazdag vállalat a szegénység rovására. (Peyer Károly : Ezért választották meg képviselővé Ózdon!) Nekem sokszor azt a szemrehányást teszik, hogy itt nagyon erélyesen beszélek és jobb volna, ha nem beszélnék ilyen erélyesen. De én olvastam a napokban Nagy Frigyesnek egyik mondását (Olvassa) : «A nagy urak feje nem érzi, ha aláttvolóiknak haját kitépik. Ott és úgy k«ll támadni őket, ahol és ahogyan nekik is fáj.» Én tehát ott és úgy támadtam, ahol és ahogy nekik is fáj. Remélem, hogy ez lecke lesz nekik, s jövőre étvágyukat mérsékelni fogják- És most bementem egy darázsfészekbe, de azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr, akinek megvan hozzá a hatalma, mint igaz magyar ember, ennek végetvet. Egyet akarok még itt mondani ezzel végzem szavaimat. Azokat, amiket mondtam, nem mondtam, kizárólag az immunitás védelme alatt, s ha valaki kívánja — azért, hogy m'ai beszédemet egészében, tehát általános tendenciájában megtámadhassa. — hajlandó vagyok azt bárhol és bármikor közölni (Helyeslés balfelől.) ; természetesen a részleteket nem, mert lehetséges, hogy az adatokba 5—10%-nyi tévedés becsúszott. De hol van az ember, akivel ilyesmi meg nem történhetik 1 (Ügy van balfelől.) De beszédemet — mondom — a maga egészében nem az immunitás védelme alatt mondtam el. Kimondom az igazságot, akármilyen kemény is az, kimondom még akkor is, ha ezzel esetleg baráti érzelmeket is bántok, de kimondom Magyarország népe érdekében. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) * Elnök: A miniszterelnök úrTkíván szólani. Gr. Bethlen István miniszterelnök : T. Ház ! A t. képviselő úr két interpellációját a kormány összességéhez intézte és annak a nevében vagyok bátor a magam részéről válaszolni. (Halljuk! Halljuk !) Természetesen nem adhatom meg a