Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

Az országgyűlés képviselőházának 2\ Elnök: A képviselő úr nincs itt. Töröltetik. Következik*? Perlaki György jegyző: Péntek Pál! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Strausz István\ Strausz István: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tulajdonképpen csak azért szólalok fel, hogy Buday Dezső indítványát magamévá tegyem és támogassam. Ez az indítvány a törvényhatósági bizottság összetételének kiegyensúlyozására szolgál. Nem azért szólok, mintha demokratikus szempontból ezzel az indítvánnyal minden tekintetben egyetértenék. Ez az indítvány maga még nem jelent haladást, tulajdonképpen csak a régi állapot fenntartására irányul. Nem is hiszem, hogy az igen t. belügyminiszter úr elzárkóznék az indítvány elfogadása elől, mert ezzel minden propagandánál mélyebben szántaná a radikalizmus talaját. Értsük meg már egyszer mindnyájan, akik itt ülünk ebben a Házban, hogy a demokratikus haladást Csonka-Magyarország nem tudja megállítani, és értsük meg, hogy a kormány elzarkózottsága a demokratikus követelmények elől minden tekintetben a csonka ország kárára van. (Pakots József: A revízió kárára!), Nemcsak én vallom ezt, több képviselőtársammal, hanem a kormányban ülő miniszter urak közül is többen ugyan így gondolkoznak. (Pakots József: Nem nagyon mutatják!) Pakots igen t. képviselőtársam közbeszólásának cáfolatául leszek bátor felolvasni az egyik miniszter úrnak legutóbb a sajtóban szinte intelem számba menő megállapítását. A miniszterek között az illető miniszter úr a legkiválóbbak egyike, akit a külföld is elismer, sőt egyenesen irigyel tőlünk. (Farkas István: Ilyen nincs! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki az? — Hegymegi Kiss Pál: Odaadjuk neki! Ki az?) A miniszter úr azt írja: «Egyet ne feledjünk el: korunk alaphangja a demokratizmus és csak azok a reformok valósíthatók meg a mai időkben, amelyek mögött a nagy közhangulat áll.» (Pakots József : En átadom ezt-a minisztert a művelt Nyugatnak! — Meskó Zoltán: Ki ez?) Azt hiszem, hogy ezek után nem is kell bővebben indokolnom Buday t. képviselőtársam indítványa elfogadásának szükségességét. (Pakots József: Netán Klebelsberg miniszter úr volt?) Meg vagyok arról győződve, hogy minisztertársának ezt a megállapítását az ig^en t. belügyminiszter úr és az egész egységespárt az indítványról való szavazás előtt mérlegelni fogja. (Meskó Zoltán: Kinek a nyilatkozata volt ez? Ne tartsa titokban!); mérlegelni fogja abból a szempontból, hogv egyenesen az országnak teszünk szolgálatot kifelé is, ha elfogadjuk Buday Dezső képviselőtársam indítványát. (Propper Sándor: Vass József volt talán? — Pakots József: Nem! Ez Klebelsberg! — Meskó Zoltán: Mondja meg, ki az?!) Miért oly kíváncsi, igen t. képviselőtársam? Önnek jobban kell ismernie a miniszter urakat, mint nekem. Mindenki tudja, kiről van szó. Nem is vagyok hajlandó megmondani, mert még felelősségre vonnának. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Meskó Zoltán: Az összes miniszterek igen okosan nyilatkoznak; nem tudom, melyik volt ez?) Strausz István: A törvényjavaslat 3. szakaszában foglalt rendelkezések közül nem értek egyet azzal a rendelkezéssel, amely a mindenkori belügyminisztert feljogosítja arra, hogyha a népszámlálás adatai alapján valamely törvényhatóság területén élő lakosság létszámában 10%-os csökkenés vagy emelkedés mutatko'4. ülése 1929 április 10-én, szerdán. 45 zik, a törvényhatósági bizottsági tagok számát leszállíthassa, vagy felemelhesse. En ismerem a számokat és tudom, hogy a számok csalhatatlanok. De ha a számok a statisztika kohójába belekerülnek és ha ez a kohó politikai irányítás alatt áll, akkor a számok megszólaltatása adott esetben nem az állam érdekeit, nem a nagyközönség érdekeit, hanem igen könnyen a hatalmat szolgálhatják és a hatalmat erősíthetik. (Fábián Béla: Helyes! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem lehet! Az arányt meg kell tartani!) En a rendelkezés törlését nem javaslom, csak azt kívánom, hogy a mindenkori miniszter köteleztessék arra, hogy a törvényhatósági tagok leszállításra vagy felemelésre vonatkozó rendelkezését az országgyűlésnek bejelentse. A házszabályok nem teszik lehetővé, hogy ezt a kívánságomat indítvány formájában előterjesszem, módot adnak azonban a házszabályok az előadó úrnak, hogy egyetértésben a miniszter úrral, a szakasznak az általam kívánt értelemben kiegészítését javasolja. A szakasz rendelkezéseire más megjegyezni valóm nincs. (Fábián Béla: Ki az a miniszter, aki a korszerűséget követeli?!) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! A részletes vita voltaképpen arra szolgál, hogy próbáljuk meg, mit lehet ebből a javaslatból megmenteni a köz és főképpen a lakosság számára, összes indítványaink most már nem elvi keretek között mozognak, hanem egy nehéz, hatalmas párturalmi szervezettel szemben egy kis belátás-kérést, voltaképpen könyörgést jelentenek. (Malasits Géza: Jó helyre adresszálja magát!) —• sajnos — egy kis könyörgést abból a szempontból, hogy mégis ne vigyenek a magyar évszázados autonómia életébe olyan mereven bele rigorózus szabályokat, amely szabályok az én meggyőződésem szerint semmi esetre sem a köz javát, hanem belvillongásokat és az autonómiák háztartásának összeomlását is eredményezhetik. Azt mondotta az előbb a belügyminiszter úr, hogy most már egyetlenegy államban sem azzal foglalkoznak, hogy vaijon milyen széles körben adják meg a demokratikus jogokat, (Propper Sándor: Ezt csak sejti a miniszter úr! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Tudom!) hanem mindenütt azzal foglalkoznak, hogy e demokratikus jogokkal szemben milyen korrektivumokat állítsanak fel. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ügy van!) Végtelenül boldog volnék, ha már mi is abba a helyzetbe jutnánk, hogy arról kellene beszélnünk, hogy azon általános demokratikus alapelvek tekintetében, amelyek minden államban megvannak, minő korrektivumokat kell felállítanunk. (Propper Sándor: Angliában hétmillió nő kapta meg a szavazati jogot! Ez volt a korrektivum!) A korrektivumokkal is úgy vagyunk, hogy nem jó azokat a korrektivumokat túlságosan alkalmazni. A morfium például lehet, hogy egyes betegségekkel szemben igen kiváló gyógyítószer, kis adagban alkalmazva, de ha a morfiumot nagy masszában alkalmazzák, akkor pedig elpusztul a szervezet. Ebben a közigazgatási javaslatban is úgy van, hogy a korrektivu'mok, ezek a morfiumok olyan nagy masszában vannak alkalmazva, amelyek feltétlenül a lakosság tiszta, szabad akaratmegnyilvánulásának teljes elnyomására vezetnek. Ennek a közigazgatási javaslatnak kétség-