Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

46 Az" országgyűlés képviselőházának íeleriül legfontosabb kérdése magának az. aránynak kérdése. Nagyon sajnálom, hogy gróf Apponyi Albert képviselő úr, aki minden tekintetben a mi álláspontunknak megfelelő beszédet mondott, ellenben a konzekvenciát sajnos, nem vonta le és a javaslatot elfogadta — ahhoz a feltételhez kötvén ezt a harmadik szavazásnál, hogy vájjon ez az arány megmarad-e — és az a képviselő úr, akire a miniszter úr is az előbbi szakasznál igazán méltóképpen hivatkozott, nincs itt jelen közöttünk, hogy rámutasson és mindenesetre az ő nagy ékesszólásával inkább meggyőzhesse az urakat arról, hogy méltóztassanak elhinni, lehetetlen dolgot csinálnak, amikor a virilisek és az érdekeltségek ilyen hatalmas arányával elnyomni igyekeznek a lakosság szabad akaratelhtározását. És még egyet nagyon sajnálok. Átolvastam a módosításokat, amelyeket a t. Ház elnökségé volt szíves kinyomatni, és ott olvastam Neubauer Feréne képviselőtársam javaslatát, aki Nagyatádinak Programm jávai jött ide és beadott egy minimális javaslatot, amely elf ogadható. Én tegnap előre megjósoltam, hogy mi fog történni. Az én álláspontom más, de amit ő indítványozott, jobb az eredeti javaslatnál, szívesen magamévá teszem, és íme, azóta a kakas még csak egyszer kukorékolt, és Neubauer képviselőtársam már nem ragaszkodik javaslatához, (Zaj.) De nagyon sajnálom azt is, hogy Péntek Pál képviselőtársam nem indokolta meg a maga javaslatát, mert amire Péntek Pál céloz, hogy a vármegyei törvényhatóságokban, a községi képviselőtestületek képviselői bennlegyenek, az tulajdonképpen a jövő vármegye organizációjának egy alapkérdése. Szerettem volna őt ebből a szempontból üdvözölni, hogy már itt felveti a jövő vármegye kontúrjait, — helyesen megállapítva — felveti a vármegye összeállításának kérdését igen helyes és szerintem elfogadható alapon. így most a magam részéről nincs másra módom, mint hogy kérjem a belügyminiszter urat arra, hogy méltóztassék Buday Dezső képviselőtársam javaslatát elfogadni. Ezzel mindenesetre elérünk annyit, hogy a választott elem legalább nagyobb számban lesz a megyei törvényhatóságokban. Habár inferioritása így is kétségtelen, de tekintettel arra, hogy az érdekeltségek nem érdeklődnek, lehetséges az, hogy bizonyos kérdésekben a lakosság akarata valamelyes formáibán mégis megnyilvánul, és nem lesz meg annyira az az elszakítás, mint ahogy megtörténnék akkor, ha háromötöd másfajta bizottsági taggal szemben kétötöd választott áll. És arra kérem a mélyen t. Házat, hogy a törvényhatósági városokat illetően méltóztassék az én javaslatomat elfogadni, amely városokban gróf Apponyi Albert képviselő úr rendszere szerint^ is háromötöd lenne a választott, egyötöd az érdekeltségi és egyötöd a virilis elem. (Helyeslés a baloldalon.) Aki a törvényhatósági városok helyzetét ismeri, az lehetetlennek találja, hogy ott a választott elemnek kellő súlya meg ne legyen, mert kétségtelenül előáll az a helyzet, hogy a lakosság zsebére történnek intézkedések olyan kategóriák részéről, amelyek a terheket voltaképpen nem viselik. Én nem is értem tulajdonképpen ebből a szempontból a félelmet Hiszen mi ezt kezdtük feltornászni. Először a városokat hoztuk fel kétötödre — éppen az, én könyörgésemre — egyharmadról, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert még inferiorisabb helyzetben voltak. De most már látja világosan a 274. ülése 1929 április 10-én, szerdán. belügyminiszter úr, — * és kell,- hogy lássa — hogy ennek a törvényjavaslatnak a törvényhatósági városokat érintő része a legelőkészítetlenebb. Csak úgy odavetve egyes pontok vannak, holott, aki ismeri egy városnak közigazgatási életét, annak gazdálkodását, üzemeit, az látja, hogy micsoda óriási vagyonok vannak ott, amelyekről elsősorban mégis csak a lakosság hivatott rendelkezni, amely a maga ellenőrzési jogát kell, hogy gyakorolja. Ha ez így van, akkor méltóztassék megengedni, nem lehetséges az, hogy egyrészt államilag kinevezett tisztviselők, másrészt az érdekeltségnek egy igen jelentéktelen része és egy nagy virilista csoport a hivatalos elemmel intézze el ezeket a kérdéseket, és így minden pillanatban előálljon majd az a helyzet, hogy a választott rész és az érdekeltségi csoportok között megtörténik az összecsapás. És ez meg fog történni, mert itt vagyonokról, exisztenciákról van szó, nem úgy, mint a vármegyei kérdésekben, s minden nagyobb beruházás hatása megérződik a polgárság zsebein is. Ebben az esetben nézetem szerint nem lehet más helyes álláspont, mint az, ha mégis a lakosság képviselete van túlsúlyban. (Pakots József: A fővárosnál is így van!) Igen, a fővárosnál is így van. Mármost tessék elképzelni egy százezer lakosú várost, amely egy nagy választáson keresztül megválasztja törvényhatósági bizottsági tagjait, és amikor azok oda bekerülnek, akkor kiderül, hogy azok ha minden kérdésben összetartanak is, egy aránytalan kisebbséget képviselnek a törvényhatóságban. És tessék még azt^ hozzá elképzelni, hogy életfogytiglani választási rendszer mellett semmiféle felelősséget a városok vezetői az autonómiával szemben nem éreznek. Én megmondom őszintén, úgy, ahogy azt a t. egységespárt is értette: én a bizottsági tárgyalásokon nagyon hallottam azt, hogy miért óhajtják az urak a virilizmust. Azt mondották, azért, mert az a nemzeti gondolatot védi: ezért van szükség a virilisekre. Ezt megmondották nyiltan is, ne is méltóztassanak letagadni. Én ezzel szemben felállítom azt, amit Wolff Károly igren t. képviselőtársunk is mondott azon a bizottsági ülésen, hogy a városok kispolgár, ságától ne tessék félteni azt a nemzeti gondolatot. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt mondták ott, t. miniszter úr. Ne tessék tehát attól a kispolgárságtól félteni azt a nemzeti gondolatot, tessék megadni neki azokat a jogokat, amelyek megvoltak 1886. óta, sőt bizonyos tekintetben haladást is kell mutatni ezen a téren. Mert hiszen mit védnek itt a virilista rendszer által az urak? Vagyontszerző és vagyonukat átmentett egyének jogait védik. Ezzel szemben engedjék meg, hogy a polgári társadalom a maga állásfoglalásának megfelelően a maga embereit beküldhesse. Ebben a tekintetben apellálok városi képviselőtársaimra is. Azoknak, akik városi képviselők — és e tekintetben nem lehet közöttünk különbség — tagadniok kell azt, hogy a magyar vidéki városokban, egyáltalában a magyar városokban a hazafias gondolatot, a hazafias érzést ilyen virilista rendszerrel — amely mellett ma jövök és megvásárolok egy házat, holnap adót fizetek és akkor több jogom van mindenkinél — kellene biztosítani, hogy azokat ilyen virilista rendszerrel kelljen hazafiságra megtanítani. (Pakots József: Ott van Debrecen város képviselője gróf Bethlen István!) Méltóztassék ebben a tekintetben az én javaslatomat elfogadni! Nyugodt lehet a miniszter úr, hogy még akkor sem fog például egy nagyobb város törvényhatóságába a felénél