Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-284
424 'Az országgyűlés képviselőházának 2 büntetés veszedelme, amely nyugalmukat sorvasztja és ambíciójukat lohasztja, sőt a többszöri büntetés, mint tudjuk az életből, egészen közlőnbölssé teszi... Die egymagában a rendbüntetés lehetősége is lealázó a törvényhatósági tisztviselőkre. Igaz ugyan, hogy a törvényjavaslat ide vonatkozó rendelkezése megadja a lehetőséget a rendbüntetéssel sújtott tisztviselőnek arra, hogy fegyelmi vizsgálatot kérjen maga ellen, (Jánossy Gábor: Az már javítás benne!) de a legtöbb esetben, nevezetesen a jegyzőknél, a kezelő- és segédszemélyzetnél, a fegyelmi vizsgálat szintén egyéni alapon áll, mert a polgármester, vagy az alispán mondja ki az ítéletet. Egyébként a jog-, orvoslat is úgy van beállítva, a fegyelmi vizsgálat keretéhen, hogy az egyenesen fenyegető a jogorvoslatot keresőre nézve, amennyiben a törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezése kimondja, hogy a rendbüntetésen kívül az illető még büntetési többletet is kaphat. (Jánossy Gábor: Az egész fizetése rámehet!) T. Ház! Ennél a kérdésnél a miniszter úrnak nem lett volna szabad mellőznie annak mérlegelését, hogy az egyéni jogon kiróható büntetés által milyen mértékben érvényesülhet a közigazgatási életben a szeszély és a bosszú; (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) nem, lett volna szabad figyelmen kívül hagynia, hogy az így megnyilvánulható bosszú és szeszély a közigazgatási életnek hány derék tisztviselőjét teheti örökre tönkre. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) Igen t. Ház! A miniszter úrnak nem lett volna szabad mérlegelésen kívül hagynia azt a körülményt sem, hogy időközben a pénzbüntetés a bűnügyi perrendtartás büntetési fokozataiban is alapbüntetésként iktattatott be. (Seitovszky Béla belügyminiszter: Egészen más!) Azért kell kiemelnem, hogy a változott büntetési rendtartásnál fogva ez, a közigazgatás során egyénileg kivetett büntetés erkölcsi hatásában sokkal lesújtóbb, mint a múltban volt. Azt hiszem, nem kell bővebben indokolnom, hogy a rendbüntetés nem lehet hajtóerő.) nem lehet ambicionáló a közigazgatás szolgálatában, amire, mint hatalmi eszközre sincs a kormánynak szüksége, mert a törvényjavaslatban kontemplált fegyelmi rendtartás szabadosságait is kihasználhatja erejének, illetőleg életének megmentésére. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Ne iktassuk tehát törvénybe a 75. §-ba r n foglalt rendelkezéseket, mert ez a szakasz a törvénynek olyan fekete pontja lenne, amely árnyat vetne az egész közigazgatás tisztviselői karára. Azt hiszem, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy bírálatom indokaiban tárgyilagos vagyok és ha ezeket az indokokat a többségi párt, a miniszter úrral élén megfontolja, meggyőződésem, hogy a szakaszt a Ház egész terjedelmében törölni fogja, amit tisztelettel kérek. Ehhez nekem nagy reményem van azért is, mert itt vannak a nemesszívű magyar pártás polgári iskolai leánynövendékek, (Éljenzés jobbfelől.) akik törekvésemet meg tudják érteni és ha szóval nem is, de lélekben segítségemre sietnek. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Jánossy Gábor! •Jánossy Gábor: T. Ház! Csak igen rövid időre kérem a t. Ház szíves figyelmét. Én — hogy így fejezzem ki magamat — zászlóm becsületéért szólalok fel. En egy emberöltőre 84. ülése 1929 április 26-án, pénteken. terjedő munkásságomban szerzett tapasztalatiaim folytán zászlómra írtam fel azt, amit az általános vitában is elmondottam, hogyha tudniillik azt a municipiális tisztviselőt, akármely tisztviselőt, a segéd- és kezelőszemélyzet akármelyik tagját, a legkisebbtől, a ma belépett díjnoktól kezdve fél a vicispánig, nem köti a hivatali eskü, a lelkiismeretesség, a kötelességérzés, a tisztesség, akkor rendbüntetélsekkel nem tudjuk az illető tisztviselőt kötelessége teljesítésére szorítani. Én egy emberöltőn keresztül hirdettem a magyar jegyzői karnak ex katedra is, a közigazgatási szakirodalomban is, hogy a rendbírságolás joga, amely a leghatalmasabb diszkrecionális joga a mindenkori hivatalfőnöknek, tönkretehet exisztenciákat, tönkretehet, ketté törhet kisebb és nagyobbállású tisztviselőket, mert hiszen nemcsak a kezelőkre vonatkozólag áll fenn a rendbírságolási jog, hanem a fogalmazási kar tagjaira nézve is. Ha telhát egy hivatali főnök ballábbal kell fel, vagy elrontotta a gyomrát, •— bocsánatot kérek, nagyon ritkán, de erre is tudok példát •— ezt élreztetheti alantasával és egyszerű figyelmeztetés, vagy pedig szigorúbb bánásmód helyett nap-nap után, hétről-hétre, hónapról-hónapra a rendbírságolás diszkrecionális jogát alkalmazza vele szemben: Rzt a modern jogállam eszméjével összeegyeztethetőnek nem tartom. A javaslat előnyére szolgál, hogy enyhíti a rendbírságolás diszkrecionális jogát azzal, hogy ezt át lehet fordítani fegyelmivé, r azonban teljesen osztozom Strauss István mélyen t. képviselőtársaimnak és barátomnak abban a felfogásában, hogy ezt a rendelkezési jogot, ezt az abszolút főnöki jogot a modern közigazgatásból töröljük. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Senki feljegyezve nincs. Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem kíván-e még valaki a 75. §-hoz hozzászólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. Seitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! A tárgyalás alatt lévő szakaszhoz két módosító indítványt adatott be, illetőleg az egyik ennél is többet kíván, amennyiben ennek a szakasznak törlését óhajtja. En ezt a vitát megint csak vissza akarom vezetni a közigazgatási szempontok objektív mezejére. Ha a törvényjavaslat szelleméből méltóztatnak kiolvasni azt, ami benne van, akkor azt^ méltóztatnak látni, hogy nyomatékkal és súllyal törekszünk arra, hogy közigazgatási tisztviselők kvalifikációját emeljük, törekszünk arra, hogy ezeknek a tisztviselőknek^ az autonómia keretén belül az ügyek intézésében oly hatáskör biztosíttassék, hogy az ügyeknek túlnyomó nagy része magában az autonómiában nyerjen végleges befejezést. Törekszünk arra, hogy a legfelsőbb hatósági felügyelet és ellenőrzés a legmagasabb mértékig felfokoztassék, hogy az egész adminisztracionális apparátus egységesen működjék, a jogelveket egységesen hajtsa végre a törvényekben és szabályrendeletekben lefektetett intencióknak és az ezekben foglalt intézkedéseknek megfelelően. Erre beállítjuk az új fegyelmi szabályzatot, mint hatályos instumentumot, amely mindenesetre szigorúbb és hatályosabb kíván lenni a jövőben, mint eddig volt. Szigorúbb, igazságosabb és méltányosabb óhajt lenni ezekben az ügyekben és súlyt fektet a lefektetett rendelkezések alakjában is arra,
