Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-274
'Az országgyűlés képviselőházának < amely ezt a lajstromos szavazást a proporcionális jog mellett biztosítja a kisebbségnek és többségnek, — természetesen a választók erejével — ott nincs szükség ilyen vitákra. {Fábián Béla: Nevezzük ki a tagokat, miniszter úr!) Így azonban, higyje el a mélyen t. miniszter úr, sokkal jobb lett volna minden körülírás nélkül ezek helyett a bifurkációk, felosztások és deklasszifikációk helyett azt mondani: én olyan vármegyét akarok, amely a kormánynak tetszik és olyan vármegyét alkotok, amely a kormánynak tetszik. Ezért tehát, mivel ez imllifikálása mindannak, amit önkormányzatnak nevezünk, ajánlom, hogy e szöveg helyett az általam módosításként ajánlott szöveget méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) • Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Pakots József! Pakots József: Igen t. Képviselőház! Amikór az általános vita végén a t. miniszter úr felszólalt, hogy reflexióval kísérje az elmondott beszédeket, felsóhajtott és azt mondotta: Végre, végre hatvan esztendő után eljutott a törvényhozás ahhoz, hogy egy vármegyei törvényjavaslatot megszavazhat! A miniszter úrnak ez a sóhajos öröme nem indokolt, és ha lesz majd a politikai történelemben objektív kritika, akkor igen szomorúan fog megemlékezni arról a nagy alkotásról, amellyel a miniszter • úr megörvendeztette az országot. (Propper Sándor: Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam! Ez is olyan lesz a végén!) A magyar vármegye nemes múltja nem érdemelte meg azt az elbánást, amelyben a t. miniszter úr részesítette és amellyel a magyar kormány a vármegyei autonómiát egyszersmindenkorra halálraszánta. T. képviselőtársaim itt a baloldalon a demokratikus jogfejlődés szempontjából kritizálták azt a szakaszt, amely a virilizmust újra feleleveníti s megöli és lehetetlenné teszi a választók szabadakaratának megnyilvánulását. De, igen t. Képviselőház, én azt hiszem, hogy a miniszter úr és a többségipárt mosolyog rajtunk, hogy mi még beszélünk a demokrácia követelményeiről. (Fábián Béla: ök is beszélnek róla, csak nem gyakorolják!) Azt hiszem, hogy ők már lélekben régen túlvannak a fejlődési elgondolásoknak azon a gondolatkörén, amelyben .valamikor, évtizedekkel, félévszázaddal vagy egy századévvel ezelőtt ez az ország s ennek az országnak egész komoly középosztálybeli társadalma és az a nemesi osztály élt, amely meg tudta érezni a nehéz és súlyos időknek, a történelmi időknek korszerű feladatait. Demokráciáról beszélni itt nálunk nem lehet, amikor minden kormányzati ténykedés ellenemond a demokrácia követeléseinek; demokráciáról beszélni nem lehet, amikor Rakovszky Iván t. képviselőtársunk annyira meg van elégedve "a demokratikus jogfejlődés mai állapotával, hogy kijelenti, hogy 90%-os demokráciát élvezünk; demokráciáról beszélni nem lehet akkor, amikor Fábián Béla t. képviselőtársam említi azt a két súlyos gravament, amely miatt külföldön semmiféle megértésre nem _találhatunk, hogy az általános titkos választójog hiánya, a nyilt szavazással való választás s a numerus clausus szégyenbélyege miatt kint a demokrácia nyugati világában mi annyira idegenek, idegenszellemüek vagyunk, hogy soha megértésre nem találhatunk és megértést hiába keresünk; demokráciáról beszélni nem lehet akkor, amikor csak a szájakon él'a demokrácia, amikor önök kossuthi demokráciát hirdetnek és elmennek Kossuth sírjához, de minden kormányzati '4. ülése 1929 április 10-én, szerdán. 33 ténykedésük és szavazatukban megnyilvánuló lelkiviláguk azt bizonyítja, hogy legtávolabb állanak a demokráciától. (Fábián Béla: Győztél Kossuth!) Igen t. Képviselőház! A történelmi jogfejlődésnek is teljesen ellenemond az a virilizmus, amelyet most belevisz a vármegyei javaslatba a t. miniszter úr, a demokratikus fejlődésnek pedig végleg ellene mond. Annyira ellentétes az elgondolás a vármegyében ősi időkön keresztül kialakult szellemnek, amely azt akarta, hogy végre legyen egy olyan szerv, olyan közigazgatási organizmus ebben az országban, amely az államhatalom centralizmusával szemben az igazi nemzeti érdekeket és jogos aspirációkat juttatja kifejezésre; annyira ellentéte ennek, hogy nem hinném, hogy annyira jutottunk volna, hogy minden veszedelemtől meg van mentve ez az ország és hogy nem jöhetnek olyan kormányzatok, amelyek sajnos, a mai tragikus időkben igen könnyen előidézhetik ezt a helyzetet. Ezek éppen a nemzeti érdek szempontjából kell hogy féket nyerjenek az ilyen autonóm szervezetekkel. Emlékszem a nemzeti ellenállás szomorú korszakára, amikor a nemes vármegyék hivatása magasabbrendű volt éppen azért, mert az autokrata és aulikus akarattal szemben a nemzeti akaratot tudták érvényesíteni. (Jánossy Gábor: Ezután is fogják tudni!) A demokrácia szempontjából tehát elfogadhatatlan ez az intézkedés és engem súlyos aggodalmak fognak el éppen ennek e szakasznak tárgyalása kapcsán azokra az intenciókra nézve, amelyek tovább vezetik a t. kormányt. Remélem, nemsokára a fővárosi törvény reformja is a Képviselőház tanácskozási rendjére fog kerülni (Farkas István: Jól fog kinézni az is!) és bizonyos álhírek szerint, amelyekben hinni nem tudok, a t. kormány úgy akarja a választói jogosultságot meghatározni a fővárosi községi választókra nézve is, hogy adócenzushoz és főbérleti joghoz kívánja kötni a választói jogosultságot. Aki ezt az őrültséget.. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Jó tanács akar lennif) Tudom. Erre vártam. Ismerem ezt az anekdotát, de ezt a ió tanácsot önöknek már korábban megadták. Éppen azért vagyok bátor erre utalni, nehogy erre a végzetes útra léphessen a miniszter úr. Nem lehet egy ilyen város közönségével ezt a vakmerő hazárdjátékot elkövetni azért, mert önök be akarnak rendezkedni Budapest kommunitásában is a maguk centralisztiku s hatalmával, nem lehet ilyen végzetes útra menni és ennyire visszalendíteni a modern idők keretét a középkori légkörbe, hogy ilyen vakmerő lépést tegyenek. (Gál Jenő: Petőfi Sándor mint albérlő nem volna választó. — Farkas István: Petőfi ülne ma! — Propper Sándor: Petőfi ma Vácon ülne és nem volna szabad neki csomagot beadni! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Petőfi koronái fogva sem lehetett volna akkoriban választó! — Zaj. — Elnök csenget) Kossuth Lajos azt mondotta, hogy az Önkormányzatnak a népi és nemzeti akarat szabad kifolyásának kell lennie. Hol vagyunk ettől a megállapítástól. A t. miniszter úr és a t. többségi párt, amely magáévá tette Kossuth gondolatát, amelynek alapján mi próbálunk hozzájutni a magunk igazságának kivívásához, teljesen negligálta mindazokat a tanításokat, amelyeket a legnagyobb magyar, az a legnagyobb magyar adott Örökül ennek az országnak, akinek szelleme vívja meg most a harcot a nyugati elfogultsággal szemben a magyar ügy érdekében,
