Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

34 Az országgyűlés képviselőházának T. Képviselőház ! A virilizmusnak ez a for­mája, amely nem nyers virilizmus, amint a t. belügyminiszter úr mondja, voltaképpen azt jelenti, hogy újra a kormány többségének egy engedelmes tábora kerül be a vármegyei ön­kormányzatba. Mert, igen t. Ház. kik fognak be­kerülni? Nem azok a független vagyonú ele­mek fognak bekerülni, akik a multakban tény­leg bizonyos ellenállóképességet tudtak tanúsí­tani, mert hiszen időközben a vagyoni viszo­nyok is eltolódtak és megváltoztak, és ha a va­gyoni cenzust vesszük alapul, bizony ma már nem az a konzervatív vagyon van meg, mint a háború előtt, hanem konjunkturális vagyonok származtak és a t. belügyi kormány a konjunk­turális vagyonok tulajdonosainak adja meg azt a kiváltságot, hogy bekerüljenek az autonó­miába. Éppen ezért mi nem fogadhatjuk el azokat a szempontokat, amelyekkel a, miniszter úr itt megint hazafias és nemzeti érdekeket vél szol­gálni, amikor a viriliseket beviszi a vármegyébe. Valahogy az jut eszembe, hogy ezekkel a nem­zeti érdekekkel akarja leplezni azt a szomorú temetést, amelyben a vármegye részesül. Az újságíróknak van egy szokásuk. Ha az újság­írók közül halott van, azt úgy becsülik meg, hogy egy nemzetiszínű lepellel, a Jókai-lepellel takarják le a koporsót. Ez történik itt is, ami­kor a vármegyét eltemetik. A miniszter úr le­teríti a vármegye koporsóját egy nemzetiszínű lenellel és azt mondja, hogy nemzeti érdek az, hogy a viriliseket bevigye a választottak közé, nemzeti érdek az, hogy örökös tagságot létesít­sen, nemzeti érdek az, hogy a kinevezettek rendszerét teremtse meg, holott úgy a kineve­zettek, mint az örökös tagok a vármegyei élet szempontjából téliesen értéktelen elemek, akik nem fognak részt venni a közdolgqk irányításá­ban, tehát csupa passzív tényezői lesznek a vár­megyei életnek. Arra nézve, hogy valamikor mi volt a vármegye és hova süllyedt, igen érdekes adatokat szolgáltat maga Kossuth Lajos, aki megírta a Kelet Népé-ben annak idején, hogy a vármegyék akkor, hét év alatt 2784 közgyűlést tartottak, ami nagyobb szám volt, mint Angliá­ban a meetingek száma abban az időben. Ha erre az időre gondolunk, hogy tudniillik mi­csoda hivatást, missziót töltöttek be, és micsoda feladatot teljesítettek a vármegyék és ha arra gondolunk, hogy milyen szerepet szánt most a t. miniszter úr a vármegyéknek ezzel a tör­vényjavaslattal, akkor kétségbe kell esnünk a dekadencián és azon, hogy hogyan porlaszt és pusztít el mindent ez a kormány, a mi nemzeti érték, hagyomány, és a magyar jogfejlődés szempontjából konzervatív érték volt. T. Ház! Ne méltóztassék tehát csodálkozni azon, hogy mi a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk minden egyes olyan törvényhozási intézkedéssel szemben, amelyet az igen t. kor­mány iniciál. Azt kell kérdeznem, — és most fel­vetek egy kérdést — vájjon miért nem méltóz­tatnak a virilizmus alapján beválasztatni a vármegyei törvényhatóságokba azokat a sze­gény hadikölcsönkárosultakat, akik vagyonukat hagyták ott a nemzet oltárán? Méltóztassék ki­mutatni azt, hogy mennyi vagyonuk volt ezek­nek a háború előtt, amelyet mind a nemzeti ér­dekek szolgálatára áldoztak fel. Nemzeti érde­keket szolgál a t. kormány, ha ezeket a szegény elesett embereket beviszi a^ vármegyei önkor­mányzatba, mert akkor talán lesz a hadiköl­csönkárosultaknak annyi morális erejük, hogy a kormány ridegségével szemben ki tudják vívni igazukat. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt 274". ülése 1929 április 10-én, szerdán. a szakaszt elfogadjam és kérem módosításom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Neubauer Fe­renc! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tele­fonál! — Peidl Gyula: Hol van az ellenvéle­mény?) Elnök: A kén viselő úr nincs jelen! Követ­kezik? Urbanics Kálmán jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Már az általános vita alkalmával voltam bátor rámu­tatni arra, hogyha a törvényjavaslatnak ez a szakasza változatlanul keresztülmegy, akkor az osztályharcnak olyan kiélesedésével kell számolnunk, amelyre eddig sem a vármegyei, sem a városi, sem a községi életben példa nem volt. Ha mi a harcot a harcért szeretnők, akkor bizonyos kárörömmel kellene néznünk, hogy ezt a javaslatot a többség elfogadja, és hogy az osztályharcot egyszerűen átplántálja a Kép­viselőházból a vármegyei, a városi és községi életbe. Mert csak nem méltóztatnak azt gon­dolni, hogy a minden adót kiizzadó nép türel­mes birkaként fogia nézni, hogy a virilisták a velük rokonérzelmű kinevezettekkel — akár a szakszerűség címén kinevezettekkel, akár az egyházak képviselőivel — a vagyonnal, a plu­tokráciával tartanak s azzal éreznek együtt, csak nem méltóztatnak gondolni, hogy a min­den adót fizető nép türelmesen fogja nézni, hogy ezek a társadalmi rétegek — hisz körül­belül egy gazdasági szinten vannak, ennél­fogva egy a gondolkozásuk — a vármegyében minden jogot uzurpálni fognak s mindent el fognak követni arra nézve, hogy a saját érde­keiket megvédjék, a vármegyén keresztül osz­tályérdekeiket szolgálják, s a dolgozó, fáradó, a milliókat kiizzadó többséget, a népet pedig ki fogják nullázni. Csak nem tetszik azt gon­dolni, hogy a XX. században a nép türelmesen fogja ezt elnézni. Kétségtelen, hogy a harc fel fog lángolni és ez a harc lesz az, amely az egész rendszert el fogja pusztítani. Hogy mennyire stílszerű ez a javaslat, azt semmisem bizonyítja jobban, mint az, hogy mindjárt az első pont a legtöbb adófizetőkre, tehát a vagyonra alapítja az egész dolgot. Első­sorban a vagyont említi meg, mint jogforrást, a plutokráciát. A vagyon után következik a mob, a misera plebs contribuens; de előtte a vagyon jön. Már pedig úgy tudom, hogy a többség a nevében is a keresztény jelszót vi­seli: keresztény-keresztyénpárt, űgy-e? Már az általános vitánál rámutattam arra, hogy Plató, a görög bölcs, éles szavakkal ítélte el a viriliz­must. De ugyebár, Plató, pogány ember lévén, nem imponál a keresztény alapon álló többség­nek. Itt van azonban aquinói szent Tamás, ha már Plató nem imponál a t. többségnek. Aqui­nói szent Tamás mutatott rá, hogy mennyire káros a virilizmus, mennyire káros a vagyono­sok uralma, mert a vagyonosok uralma soha­sem a^ közért, hanem a saját vagyonuk fejlesz­tése céljából és a saját kényelmükre van. Ha már nem fogadták el Platót, legalább fogadják el Aquinói szent Tamást. De, úgy látszik, erősebb az osztályönzés, mint az az erkölcsi alap, ame­lyen a t. urak állítólag állanak! A miniszter úr nagyon egyszerűen csinálta a dolgot. A nők tömegétől félti a kormányzati rendszert: ez ürügy alatt azonban minden ré­tegtől félti a kormányzati rendszert. A gát más: a nőt azért nem engedi választani, mert hiszen a nők nem valók a közéleti harcokba, hanem arra valók, hogy a családi tűzhelyet

Next

/
Oldalképek
Tartalom