Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

Az országgyűlés képviselőházának '283. Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröl­tetik. Következik? Perlaki György jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Ahhoz a módosításhoz, amelyet benyújtani vol­tam bátor, a belügyminiszter úr az imént adta meg a megfelelő argumentációt. A belügyminiszter úr éppen az imént mon­dotta, hogy olyan kérdéseket, amelyek már meg­előző törvényekben kielégítően szabályozva vannak, felesleges az új törvényben felborítani és ezzel esetleg szerzett jogokat is sérteni. így áll ez a helyzet pontosan e szakasz 7. bekezdé­sében a magánmérnöki munkákra vonatkozó­lag, amelyekre hat esztendővel ezelőtt a mér­nöki kamaráról szóló törvényben már hoztunk egy döntő határozatot. Az 1923 : XVII. te. 29 §-a a hatósági mérnök által végezhető magán­munkálatokra vonatkozólag intézkedik a követ­kező módon (olvassa): «Közalkalmazásban álló mérnök nem vállalhat megbízást olyan magán­munkákra, amelyeknek megbírálására vagy tárgyalására az a hivatal illetékes, amelyhez ő tartozik. Az illetékesség értelmezésére vonat­kozó kétség esetén a törvény 3. §-ának utolsó előtti bekezdése határoz» -Ez az utolsóelőtti bekezdés pedig azt mondja (olvassa): «Ha va­lamelyik mérnöki munkavállalat végzésére vo­natkozólag a jogosultság vitássá válik, a vitás kérdésben a kamara meghallgatása után az érdekelt szakminiszterekkel együtt a kereske­delemügyi miniszter dönt». Ez a kérdés tehát hat évvel ezelőtt meghozott törvényben világosan, félreérthetetlenül és olyan módon van szabályozva, hogy még vitás esetek­ben is biztosítja a miniszter megfelelő döntését. Ennek következtében az én igénytelen vélemé­nyem szerint ez a szakasz itt ebben a formái ban felesleges és kérem annak a következő szö­veggel való pótlását (olvassa): «A hatósági (tör­vényhatósági, megyei, városi, vagy községi) mérnök mellékfoglalkozása tárgyában a mér­nöki rendtartásról szóló 1923 : XVII. te. 29. §-ának 3. bekezdése intézkedik». Kérem ennek a módosításomnak elfogadá­sát. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Tóth Pál! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Farkas István és társai. Farkas István! (Nincs itt!) Malasits Géza! (Nincs itt!) Eothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 72. §-nál, ahol az egyes fogalmazási tisztviselők mellékfoglalkozásairól van szó, az 1. és a 2. be­kezdés arról intézkedik, hogy a közgyűlés ad­hatja meg az engedélyt arra nézve, hogy a tiszt­viselők milyen mellékfoglalkozást űzhetnek. Farkas István és társainak indítványa pedig azt mondja (Zaj. — Elnök csenget.), hogy az első, valamint a második bekezdésben megjelölt enge­délyt ilyen mellékfoglalkozásokra nem lehet adni, hanem ezek eleve ki legyenek zárva. Ha a tisztviselő hivatását tényleg fügetlenül, lelki­ismeretesen és minden más érdektől elkülönítve folytatja, valószínűen sokkal jobban megfelel feladatának, mintha — s ezt a gyakorlatban is látjuk — bank, takarékpénztár, vagy hasonló vállalat igazgatóságában, vagy felügyelőbizott­ságában, vagy valamely részvénytársaság igaz­gatóságában résztvesz. Az illető vállalatok arra igyekeznek, hogy ilyen férfiakat megnyerhesse­nek, már csak azért is, hogy ezen a közvetett útonis befolyást gyakorolhassanak a városokra és vármegyékre. Nem helyes, hogy a törvény­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. ülése 1929 április 25-én, csütörtökön. 407 hatósági közgyűlés vagy a képviselőtestület en­gedélyétől függ, hogy egy ilyen vállalatban a tisztviselő résztvehet-e vagy nem. Az ilyen vállalatok nyerészkedési célúak és már ebből a szempontból erkölcsiekben ki­fogásolható, hogy tisztviselők ilyen mellék­foglalkozást űzhessenek. Ezért sokkal helye­sebb volna, ha az 1. és 2. bekezdés így szó­lana (olvassa) : «Törvényhatósági tisztviselő, községi (kis- és nagyközségi, megyei, városi) elöljáró és alkalmazott nem lehet a hivatal vagy község területén működő, nyerészkedési célú vállalat engedményének tulajdonosa, semmi más részvényes, kereskedelmi vagy ipartár­sulat elnöke, igazgatóságának^ felügyelő­vagy vizsgáló-bizottságának tagja, sem bár­minő, habár csak ideiglenesen és fizetés nélkül működő közege. Ez alól a tilalom alól felmen­tés nem adható.» Ez tiszta és világos. A vármegyei és vá­rosi tisztviselők legyenek úgy fizetve, hogy ne legyenek rászorulva arra, hagy más fog­lalkozástis vállaljanak és ne kelljen nekik az engedélyért a közgyűléshez fordulniok, hogy szabad vagy nem szabad azt a foglalkozást vállalniok. Még itt a parlamentben is, amikor az összeférhetlenséget meg akarjuk állapítani valamely képviselőtársunknál, hogy az fenn­áll-e vagy sem, még a legjobb lelkiismeret szerint is nagyon nehéz megállapítani több­séggel azt, hogy az az állás összeférhetetlen-e a képviselői állással vagy sem. Még súlyosabban esnének latba ezek az esetek akkor, ha az első és második bekezdést eredeti szövegében fogadnók el. Ezért ismétel­ten ajánlom Farkas István és társai javasla­tát elfogadásra. Ugyanennél a szakasznál Farkas István­nak és társainak még a harmadik bekezdés ellen is hasonló kifogásuk van, és ezért, ahol arról van szó, hogy a vármegyei és városi fő­és alügyész hivatásával összeütközésben nem álló magánügynökösködést bizonyos feltétel­lel folytathat, azt javasoljuk, hogy a vár­megyei, városi fő- és alügyész hivatásával összeütközésben nem álló magánügynököskö­dést egyáltalában ne folytathasson, Ez a har­madik bekezídéshez szól. A 72. § 7. bekezdése után új bekezdésként azt javasoljuk, hogy (olvassa): «Községi, vagy kör­jegyző semmiféle magánmunkálatokat nem végezhet.» Ezek a munkálatok nem egy esetben befolyásolják a községi, vagy körjegyző mun­kálkodását. Ezt eleve ki kell zárni. Ezt pedig csak akkor lehetne kizárni, ha a t. Képviselő­ház ezt a javaslatot elfogadná. Mert ha nem fo­gadja el, akkor ezek az esetek, amennyiben fennállanak, — és fenn is állanak — tovább fog­nak terjedni, a befolyást ezáltal az érdekelt felek próbára fogják tenni. Meg fogják kísé­relni, hogy ezen az úton nem lehet-e olyan be­folyást gyakorolni az illető községi, vagy kör­jegyzőre, ami által az ő esetük kedvezőbb meg­világításba juthat. Kérm a t. Képviselőházat, hogy ezeket a módosításokat elfogadni szíveskedjék. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Oberhammer Antal! Oberhammer Antal: T. Képviselőház! A 72. § 5. bekezdése a vármegyei és városi ügyésze­ket eltiltja attól, hogy olyan cselekményért, amelyet a vármegye, város vagy község, to­vábbá a vármegye, város vagy község üzemei, intézményei érdekében es képviseletében telje­sít, pl. szerződés készítése, a magánféltől díja­zást követeljen vagy elfogadhasson. Ez bizo­nyos mértékben jogfosztást jelent egyes váro­57

Next

/
Oldalképek
Tartalom