Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-283
408 Az országgyűlés képviselőházának 21 sok ügyészeire és főügyészeire nézve, akik, amikor arra az állásra pályáztak, számoltak az ebből a forrásból eredő jövedelemmel és a városok is viszont abban a tudatban, hogy a tisztifőügyésznek ebből kifolyólag jövedelme van, alacsonyabban állapították meg a tisztifőügyészek fizetéseit és talán azért tették^ ezt, hogy magasabb szaktudású tisztifőügyészük legyen. Ennélfogva egészen röviden arra terjed ki a felszólalásom, hogy a 72. § 5. bekezdésébe folytatólag új mondatként a következő beszúrás kerüljön (olvassa): «Nem esik. e rendelkezés hatálya alá a maga személyére nézve az a tisztifőügyész, akinek a törvényhatóság jóváhagyott szabályrendelete e törvény, illetőleg az 1927. évi V. te. életbelépése előtt ezt a díjazást biztosította.» Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kossalka János! Kossal ka János: T. Képviselőház! Az 1923. évi XVII. te., amely a mérnöki rendtartásról szól, indokolásában részletesen foglalkozik a különböző szempontokkal, amelyek arra vonatkozólag szólnak, hogy milyen feltételek mellett lehet mérnöki magánmunkát végezni. Annakidején két különböző álláspont volt az érdekeltségek körében. Az egyik álláspont a magánmérnököké volt, akik a magánmunka teljes eltiltását kívánták azzal a megokolással — ami az indokolásból is megállapítható, — hogy a magánmunka elvonja a köztisztviselőt a hivatalos teendőktől, illetéktelen versenyt támaszt a nehezebb viszonyok között élő magánmérnökökkel szemben és összeférhetetlenséget teremthet. Ezzel szemben a másik állásponton lévők azt kívánták, hogy éppen közérdekből bizonyos feltételek mellett a közalkalmazott mérnököknek magánmunkák elvégzésére a lehetőség megadassék. Az indokolás szerint ennek megokolásául szolgál egyrészt az a körülmény, hogy a nagyobb centrumoktól távolabb eső helyeken lakó alkalmazott könnyebben, gyorsabban és bizonyos mértékig olcsóbban tudja ellátni ott szükségleteit, a másik szempont pedig, amelyet az indokolás felhoz, az, hogy bizonyos mértékű előnyt jelent a közérdek számára, ha a közalkalmazottaknak azon a szűkebb területen kívül, amelyet hivatalból kifolyólag gondoz, alkalom és mód adatik arra, hogy tágabb területen vegyen részt a mérnöki munkákban. Ezzel szemben mint egy további argumentum jelentkezik ezidőszerint az, hogy ezen a téren bizonyos szerzett jogok vannak, mert vannak olyan közalkalmazott mérnökök, akiknek a szolgálati szerződése egyenesen kötelességükké teszi, hogy bizonyos területen magánmunkákat vállaljanak. Ez a helyzet az előzményeket illetőleg e kérdés tekintetében. Végeredményben az 1923 :XVIL te. akként rendelkezett, hogy egészen határozottan megállapított feltételekhez kötötten a magánmérnöki munkát közalkalmazottaknak megengedi. A feltételek, amelyek között ez lehetséges, azok, amelyeket Petrovácz igen t. képviselőtársam már említett. Ennek lényege az, hogy a közalkalmazott engedélyt kell hogy kapjon kifejezetten ilyen munkák vállalására; tagja kell hogy legyen a mérnöki kamarának vagy hacsak egyes esetekben vállal ilyen munkát, be kell jelentenie azt a kamarának és a kamara fegyelmi hatósága alá is kerül. Az az éles verseny, amely ma mérnöki téren uralkodik, ebből kifolyólag azt a gyakorlatot eredményezi, hogy minden olyan esetben, amikorra közalkalmaoztt akár etikai szempontból, akár mert nem kapja meg felettes hatóságának engedélyét, összeütközésbe kerül a tör'3. ülése 1929 április 25-én, csütörtökön. vénnyel, egészen bizonyosra vehető, hogy feljelentés történik és érvényt szereznek a törvény erejének. Amikor tehát így áll a helyzet, aggodalmaskodom, hogy vájjon megfeMŐ-e ez az új rendezés, mint az, amely már törvényiben biztosítva van, mert a 72. §-nak 7. pontja, amelynek megváltoztatására vonatkozik Petrovácz igen t. képviselőtársain módosító javaslata, kritériumként azt állapítja meg, hogy nem szabad olyan munkát vállalni, amely a hivatali működés területéhez fűződik, tehát azon a területen nem, azon kívül ellenben mindent vállalhatna, még olyant is, amely egyéb okból összeférhetlen. Ha tehát ez bele is kerül a törvényibe, nem! nullifikálja az 1923. évi rendtartást, amely véleményem szerint ezt az újabb rendezést feleslegessé teszi. Ebből az okból tisztelettel javaslom, hogy méltóztassanak Petrovácz igen t. képviselőtársaim javaslatát elfogadva, rendezésül azt az 1923 : XVII. tcifeket elfogad'ni és újabb rendezést (bele nem iktatni a törvényjavaslatba, vagy ha igen, egyszerű utalással a meglevő törvényre, úgy amint Petrovácz t. képviselőtársain javasalata magáiban foglalja. Elnök: Szólásra következik*? Perlaki György jegyző: Reisinger Ferenc! Rei singer Ferenc: T. Képviselőház ! Kétségtelen, hogy úgy a városoknak, mint a vármegyéknek szükségük van olyan szakmunkaerőkre is, akiknek munkaköre nem tekinthető az általában Végzendő rendes tisztviselői munkakörnek. Értem ez alatt általában az ügyészi és mérnöki teendőiket. Minthogy kiváló szakemberek a magánvállalatoknál jobban érvényesülhetnek, mint egy lekötött tisztviselői fizetés mellett, ezek az egyének természetszerűleg igyekeznek nem közalkalmazásban elhelyezkedni városoknál és vármegyéknél, [hanem keresik az érvényesülésüket egyébként az üzleti világban. Ez okoskodás alapján tehát meg tudnátm érteni azt, hogy a törvény különbséget tesz bizonyos állásokkal, bizonyos munkakörrel szemben, és így a városi tiszti ügyésKt, a városi mérnököt vaígy a megyei mérnököt nagyobb fizetéssel látná el abból szempontból, hogy — mint mondottam — megfelelő kiváló szakemberekhez jusson. A törvényjavaslat tárgyalásával most már nincs módunkban ilyen értelmű javaslatot tenni felfogásom szerint, amennyiben azonban a Ház, — amire alig van kilátás 1 — Farkas István és társai javaslatát fogadná el, akkor az előadó úr útján talán lehetséges volna a két álláspontot összeegyeztetni. Ami a 72. § első bekezdését illeti, itt azután nem vagyok hajlandó su magam, részéről sem koncessziót tenni; szigorúan állok annak az elvnek alapján, hogy a törvényhatóság tisztviselője olyan intézménynél, ahol haszonra van kilátása, nem vállalhat semimiféle tisztséget, semmiféle alkalmazást. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek a felfogásomnak alátámasztására a sok közül egyetlen egy kikapott esetet hozzak fel. Borsod vármegyének nemrég nyugalomba ment alispánja igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagja volt — ezt nem tudóm ebben a pillanatban egészen pontosan megmondani — aRimamurány-Salgótarjáni Vasművek Részvénytársaságnak. A Rimiamurányinak pedig Ózdon, tehát Borsod megyében egy nagy iparvállalata, egy nagy, hatalmas vasüzemet van. Amikor az ózdi munkásság bármilyen megnyilatkozásával esetleg ellentétbe került a vasgyárral, annak vezetőségével, akkor a gyűlések természetszerűleg