Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-283
Az országgyűlés képviselőházának 2S3. Amíg az egyik városban kisvárosi egyfor maság honol, addig a másik városban világvárosi intézmények és feladatok várnak megoldásra. Ezeknek a feladatoknak helyes megoldása pedig attól függ, hogy a városi tanácsban, ezentúl a kisgvűlésben milyen tisztviselők vannak. Ennélfogva tisztelettel csak azt kérem at. Háztól, hogy amikor a megyei tisztviselők fizetését a jelen javaslattal lényegesen emeli, akkor a városi tisztviselőket legalább helyezze vissza abba az állapotba, amelvben eddig voltak, mégpedig az 1927 : V. te. által teremtett helyzetbe. Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Ház! A törvényjavaslat tárgyalása alkalmával nem egyszer találkoztunk azzal a megállapítással a belügyminiszter úr részéről is, hogy a vármegyének gazdasági körülményekkel foglalkoznia tulajdonképpen nem kell, itt gazdasági problémák nem találtatnak, a vármegye csak közigazgat Ezzel szemben megáll Ober hamm er igen t. barátom okfejtése, amikor kimutatta, ami különben egyébként is közismert, hogy a városok adminisztrációjában a közigazgatás mellett a tisztviselő munkájának nagyon jelentős, sok esetben legnagyobb részét gazdasági, pénzügyi, műszaki és egyéb hasonló természetű és vonatkozású kérdésekkel való foglalkozás tölti be. Ha elfogadjuk azt, hogy a városi tisztviselő foglalkozási köre a közigazgatáson túlmenőleg pénzügyi és gazdasági vonatkozásban többletmunkát jelent, akkor kétségtelen, hogy ebben az elismerésben bent kell foglaltatnia annak a másik beismerésnek is, hogy a díjazás tekintetében is szükséges a városi tisztviselők részére egy plusz, egy több elismerés. Az 1912. évi törvény ezt elismerte, amidőn az igen t. képviselő úr által felolvasott indokolás szerint éppen erre a gazdasági tevékenységre tekintettel buzdítólag hatott az egyes városokra a tisztviselői fizetések megállapítása tekintetében. A legtöbb városban ezen az alapon a tisztviselők fizetése rendeztetett. Ennek a törvénynek azonban visszamenő hatálya nincs, és így olyan városokban, ahol ez a rendezés be nem következett, ahol tehát ezen törvény alapján történik majd a fizetések rendezése, a tisztviselők hátrányban volnának. Abban is teljesen igaza van az előttem szólott t. képviselőtársamnak, hogy egészen másképpen kell megbírálni a megyei városok és a törvényhatósági jogú városok tisztviselőkarát, mert a tevékenységi kör nem ugyanaz. A fejlettebb megyei és törvényhatósági jogú városokban, úgyszintén a fejlettebb, — mondjuk — az 50 ezer lakost számláló városokban a közmüvek megteremtése, a különböző gazdasági berendezések mind olyanok, amelyek a tisztviselő részéről fokozottabb tevékenységet involválnak. Ennek a fokozottabb tevékenységnek honorálása elől elzárkózni nem lehet, főleg nem lehet olyan értelemben, hogy visszafejlesztést tartalmaz a jelen javaslat. A magam részéről méltányosnak tartom Oberhammer t. barátom javaslatát és a magaménak elejtésével csatlakozom az ő javaslatához. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szabó Iván! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, felszólalása töröltetik. Következik? ülése 1929 április 25-én, csütörtökön. 405 Perlaki György jegyző: Senki feliratkozva nincsen. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólni? (Hegymegi Kiss Pál szólásra jelentkezik.) Hegymegi Kiss Pál képviselő urat a szó megilleti. Hegymegi Kiss Páll: T. Ház! Való igaz,hogy az 1912 : LVIII. te. a fejlődő Nagy-Magyarország idejében a városi tisztviselőknek rendkívüli jó helyzetet biztosított, mert tényleg eggyel magasabb fizetési osztállyal, az előlépési viszonyok megfelelő szabályozásával igyekezett a tisztviselői kar javát előmozdítani. Való igaz, hogy azóta keresztülmentünk a világháborún, azután jött Trianon és bizony, ez a^ jogfosztás, amely jogfosztásra a t. képviselőtársam^ hivatkozik, mindenütt, a városi tisztviselőknél is, érvényesül. Ebben a tekintetben hivatkozhatom más kategóriákra, ahol bizony, a régi helyzetet viszszaállítani nem lehetett és egyes tisztviselői kategóriák nagyon sok tekintetben nyomorognak. Az 1927 : V. te. 49. §-a szabályozta újból a városi tisztviselők illetményeit, és tekintettel kiváltságos helyzetükre, megengedte azt, hogy a városi tisztviselőknek pótilletmény adassék, tehát 50%, — mert ennyiben volt kontemplálva — még a rendes illetményeken felül. Az az elv tehát, hogv a városi tisztviselőket különleges elbánásban részesítik, ma is érvényesül szemben az állami, vagy megyei tisztviselőkkel az 1927. évi V. te. 49. §-ában. Most már az a kérdés, hogy ezt az elvet, amely ott le van fektetve, betartották-e. Ne méltóztassék engem félreérteni. Kifogásolom a belügyminiszter úrnak azt az eljárását, hogy a magyar városokban a köztisztviselőknek pótilletményét nem engedte 50<%-ig felvinni. Ebben a tekintetben nincs meg az, ami törvényben van biztosítva. Talán nincs is város, amelyiknek megengedték ezt. A magam részéről helyeslem, óhajtom, hosrv adják meg ezt az engedélyt, mert a városi köztisztviselők nehéz helyzetben vannak és minél lej j eb megyünk a hivatali létrán, annál magasabbnak kell annak a pótilletménynek lenni. Minél lejjebb vagyunk ugyanis, annál nehezebb a megélhetéssel való küzdelem. Az 1927 : V. tc.-nek ebben a 49. §-ában azonban megengedtek egy kivételt, azt t. i„ hogy egyes magasabb állású városi tisztviselőknek ú. n. költségátalányt vagy képviseleti átalányt állapítsanak meg. Ebben a tekintetben a saját városomnál is szabálytalanságot tapasztaltam, mert kiszámítottam, hogy amíg a f kistisztviselők nem érik el az 50%-os pótilletményt, addig ezek a képviseleti átalányok igenis jóval felül vannak az 50%-on; ezek rendkívül magas összegek, sőt tudomásom van róla, hogy jutalmazás és egyéb címen ezek az összegek még emelkednek. Szóval a helyzet — szembeállítva a nagytisztviselőket a kistisztviselőkkel — az, hogy a kistisztviselők nehéz helyzetben vannak, a nagytisztviselőknek pedig igen magas dotációjuk van. Ha szembeállítom őket más kategóriájú hasonló állású emberekkel, akkor azt kell megállapítanom, hogy a városi nagytisztviselők a többi állami és egyéb kategóriával szemben aránytalanul jobb helyzetben vannak. Nézetem szerint az 1927 : V. te. 49. §-ába beállított képviseleti átalány helytelen rendszeren mozgott, mert erről másként kellett volna gondoskodni. Ha utazások, képyiseltetések vannak, lehetett volna napidíjat és készkiadási átalányt fizetni, de a masrasabbállású^ tisztviselőknél ezt a rendkívüli megkülönböztetést helytelennek tartom. Láttam azonkívül azt is egyes városok költ-