Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

404 Az országgyűlés képviselőházának 28 Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e F. Szabó Géza képviselő úr ezen pótló indítványát elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház az indítványt elfogadta. Következik F. Szabó Géza képviselő úrnak a 3. számú, most 2, számú indítványa. Kérem annak is felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa az indítványt). Elnök: F. Szabó Géza képviselő úr kért szót. F. Szabó Géza: A régi 12. bekezdés végére iavasoltam ezt beiktatandónak. Mivel azonban közben a tárgyalások alapján meggyőződtem arról, hogy ez kivihetétlen, ezt egyelőre mély tisztelettel visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: Az indítvány tárgytalan. A régi 13., tehát új 15. bekezdéssel szembenáll F. Szabó Géza képviselő úr módosító indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ezt az indítványt elfogadni. Amennyiben nem méltóztatnak elfogadni, természetesen az eredeti szöveg megmarad. Méltóztatnak-e F. Szabó Géza képviselő úr indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház ilyen értelemben határozott: az eredeti szöveggel szemben F. Szabó Géza képviselő úr indítványát fogadta el. A régi 14. és 15., tehát új 16. és 17. bekezdések meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. A régi 16., tehát most új 18. bekezdéssel szemben áll Farkas István és társai indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget szemben Farkas István és társainak indítványával elfogadni, igen-e vagy nem? (Igen! — Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az eredeti szöveget fogadta el, Farkas István és társai indítványát elvetette. Következik a régi 17., tehát új 19. bekezdés. Az eredeti szöveggel szemben Farkas István és társai módosító indítványt adtak be. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget szemben Farkas István és társainak indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Igent Nem!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el Farkas István és társai képviselő urak indítványát pedig elvetette. Következik Buday Dezső képviselő úr pótindítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Buday Dezső képviselő úr indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház Buday Dezső képviselő úr indítványát elvetette. A régi 18—23., tehát új 20^-25. bekezdések meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Ezzel a 69. § letárgyaltatván, kérem a 70. § szövegének felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa a 70. §-t, amelyeit a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a 71. §-t). Oberhammer Antal: T. Képviselőház! Ha a törvényjavaslat 71. §-a, amely a városi alkalmazottak illetményeire vonatkozik, elfogadtatnék, ez a városi alkalmazottakra jogfosztást és visszaesést jelentene. A városi alkalmazottak ugyanis eddigelé az 1912. évi LVIII. törvénycikk, illetőleg az ezt módosító 1927. évi V. törvénycikk rendelkezései alapján állanak illetményeik tekintetében. Az 1912. évi LVIII. tcikk 16. §-a pedig azt mondja: «Az egyes fizetési osztályokon belül a fizetési fokozatokba a városi közigazgatási tisztviselők az állami tisztviselőkre érvényes szabályok szerint lépnek elő. — Joga van azonban a városnak, hogy tisztviselőinek előlépési viszonyait sza'. ülése 1929 április 25-én, csütörtökönbály rendel etil eg ennél kedvezőbben is megállapíthassa. Az erre vonatkozó határozat felsőbb hatósági jóváhagyást igenyel.» Az ebben a törvényben biztosított joggal a városok éltek is és tisztviselőik fizetését az állami tisztviselőknél magasabb mértékben állapították meg. De a városoíkat erre a lépésre az 1912. évi te. 'határozottan felhívta és buzdította is. Az 1912. évi te. indokolásában ugyanis többek között az foglaltatik (Olvassa): «A város a mellett, hogy közigazgatási testület, egyúttal jelentős és sokoldalú gazdaságot űz*, saját ipari és kereskedelmi vállalkozásokkal bír, üzemeket és közintézményeket tart fenn. Mindezeknek csak a technikai ügyvitelét látja el külön-külön műszaki személyzet. A városnak^ tulajdonosi minőségéből eredő összes teendőit azonban ugyanaz a tisztviselői kar végzi, laímely a rendes adminisztrációt is ellátja. Ez már magában is azt bizonytíja, hogy a városi tisztviselők ügyes munkaköre esetleg igen kiterjedt és terhes lehet. Annak a megengedése tehát, hogy a város akaratához és erejéhez képest esetleg az állami és vármegyei alkalmazottaknál magasabb illetményekben is részesedhessenek, teljesen jogosult, és pedig annyival inkább, mert ennek költségeit egyediül az alkalmazó város viseli.» Amint méltóztattak hallani, a törvényhozás egyenesen buzdította a városokat arra, hogy tisztviselőik fizetését emeljék. Ez az indokolás pedig igen nagy, ma is élő közigazgatási jogász műve, dr. Nétaiethy Károlyé, aki ezzel a törvényjavaslattal aranyibetűkkel írta be nevét a városok történetébe. De a városoknak érdekűik is az^ hogy tisztviselőiknek magasabb fizetést adtjanak, mert csak azáltal, hogy tisztviselőiknek magasabb fizetést adnak, jutnak abba a helyzetbe, hogy kiváló szakerőket alkalmazhassanak. 1912 óta, amikor ez a törvény keletkezett, nagyot fejlődött a világ, óriási katasztrófán estünk át, a sors óriási problémák elé állította a városokat. Hogy másról ne beszéljek, itt van a lakásínség, de a városi életnek száz és száz más problémája is, műszaki, közgazdasági, kulturális és egyéb tekintetben. Rendkívül fontos tehát, hogy a városoknak olyan, tisztviselői kara legyen, amely ezeknek az igényeknek meg tud felelni. Nem keli elfelejteni, hogy egy város életében elkövetett hibát vagy mulasztást sokszor egy évszázad alatt sem lehet jóvátenni. Isimét csak a törvényjavaslat indokolására hivatkozom, amikor azt mondiom. hogy a városoknak e tekintetben okozott kiadások nem pazarlást jelentenek, hanem határozott takarékosságot, mert az indokolás ezt mondja (olvassa): «Kellő belátás és a város érdekeinek helyes felfogása mellett az illetményrendezéssel és az ezzel kapcsolatos renidiezésekkel járó kiadás tulajdonképpen nem is tekinthető áldozatnak, hanem inkább hasznos befektetésnek, mely a kellő színvonalra emeli a közigazgatást, s ezzel a lakosság szellemi és anyagi jólétét is előmozdítja.» Nekem tulajdonképpen nem is kellene mást mondanom, mint azt, amit a törvény indokolása mond. A városi tisztviselők fizetésének felső határa tekintetében azonban nem is lehet a városokat egy kalap alá vonni. A városok nemcsak lakóik száma tekintetében különböznek, hanem abban is, hogy míg egyik városban milliókról van szó, addig a másik városban a szu'bsztrátuim alig haladja meg a százezreiket. Míg egyik városban szűk keretek közlött folyik az élet, addig a másik város határozott lépésekkel halad a fejlődés útján.