Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

402 Az országgyűlés képviselőházának '283. ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. (Éljenzés jobbfelől.) és igyekezni fogok annyit megvalósítani és érvényesíteni, amennyi az adott helyzetben és az adott viszonyok között lehetséges. (Éljenzés jobbjelöl.) De igen figyelmébe ajánlom t. képviselőtársaimnak, hogy a törvényiavaslat eme szakaszának célja nem az, hogy elégedetlenséget keltsen, hanem hogy megnyugvást keltsen és én kérem is mindazokat, akik segítőtársaim voltak ennek a kérdésnek i^etén való megoldásában, hogy egyes tisztviselőkre nézve esetleg nem kielégítő illetményrendezés miatt ne méltóztassék elgáncsolni az egészet, mert mondhatom, lehet, hogy egyesek nem jutnak olyan kedvező helyzetbe, mint ahogy maguk részéről szeretnék, lehet, hogy nem arányos ez a kedvezmény az összes kategóriák között, ellenben atz a célt, amelyet mindnyájan első célul tűztünk ki magunk elé, feltétlenül elértük, hogy tudniillik azoknak a tisztviselőknek, akik egy bizonyos fokozat, osztály magasságát elérték, amelyen felül további előlépés lehetősége nem kínálkozik, anyagi helyzetén segítsünk. Ezt a pótlékolási rendszerrel értük el, mégpedig kedvezőbb formában, mint az osztályokba való felemelés révén. Itt kis eltérés csak annyiban van, hogy ez a kedvezmény a lakbérre nem terjed ki, de személyi pótlék jellegével bírván, a nyugdíjba is beszámítható. Ma ott állunk, hogy az alispán a személyi pótlékkal együtt a IV. fizetési osztálynak megfelelő fizetést kapja, azok a tisztviselők pedig, akik például a VI. fizetési osztályban vannak, a pótlékokkal együtt az V. fizetési osztálynak megfelelő fizetést kapják és így tovább. őszintén megmondom, amint már jeleztem is, hogy amikor a törvényjavaslatot benyújtottam volt, ilyen nagymértékű kedvezést a vármegyei tisztviselők számára magam f sem reméltem. Az autonómiát ebben a kérdésben tiszteletben tartottuk, amennyiben az autonómiákra bíztuk ezt a pótlékolást. Ez magától értetődik, hiszen ez az autonómiára ró anyagi terhet és itt nem kívántunk oktrojt alkalmazni, ki merem azonban jelenteni, hogy nem lesz egy törvényhatóság sem, amely saját tisztviselői részére ezzel a rendszerrel élni nem fogna, mert a vármegye az első, amely a maga tisztviselőit megbecsüli és a vármegye az, amely készséggel áldoz is ezen a címen a maga érdemes tisztviselői javára. Olyan módon állíttatott be egy-két kérdés, mintha egyes kategóriákat nagyobb sérelmek értek volna. így különösen Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam a másodfőjegyzőket állította be mint olyanokat, akiket bizonyos tekintetben sérelem érne. A pótlékolásban a másodfőjegyzők is részesülnek, tehát a VI. fizetési osztálynak megfelelő illetményhez tudnak jutni. Ez a kategória nem olyan, amely megáll, mert éppen ez a kategória az, amelynek talán legtöbb chance-a van, az előmenetelre úgy a járási főszolgabírói, mint pedig a központi magasabb állásokat illetőleg. Ellenben tagadhatatlan, hogy legrosszabbul az árvaszéki ülnökök vannak. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Egy árvaszéki ülnöknek az élettapasztalása szerint tényleg csak abban a szűk körben nyílik előmenetelre lehetősége, amikor egy árvaszéki elnöki állás megüresedik. Ez tényleg olyan minimális százalék, hogy megakadottaknak tekinthetők az árvaszéki ülnökök az előmenetelt illetőleg. Azért én ennél a két katergóriánál nyomatékosan kijelentem, hogy indokoltnak látom az árvaszéki ülnökökre vonatkozólag azt a kezdeményezést, amelyet az előadó úr indítványa erre vonatkozólag tartalmaz. Nem tudtam hozzájárulni azokhoz a propozíciókhoz, amelyek bizonyos közszolgálati idő után kívánják biztosítani a magasabb fizetési osztályokba való előmenetelt, mert ez megint a már amúgy is eléggé bifurkált szisztémát még bifurkáltabbá tenni, úgyhogy annak áttekintése majdnem lehetetlenné válnék. A főorvosoknak a VI. fizetési osztályba való eljutásához készséggel hozzájárulok. (Elénk helyeslés.) Magam is méltányolom azt a szolgálatot, amelyet a vármegyei tisztifőorvosok egészségügyi, szociális és humanitárius téren ki tudnak fejteni. Ellenben már a rendszerbe, az elvi álláspontba ütközik, hogy magasabb fizetési osztályban kezdhessék szolgálatukat, mint ahogy eddig kezdték. Ki kell térnem Buday Dezső igen t. képviselőtársamnak arra a módosítására, amelyben azt kívánja, hogy a vármegyei tisztviselők ugyanúgy kivétessenek a szavazásból a választásokat illetően, mint ahogyan az előmenetelnek biztosításánál a szavazásból ki vannak zárva. Ezt én túlzásnak tartom, mert a vármegyei tisztviselők választásánál mindenkinek egyforma jogosultága kell, hogy legyen és kár volna kizárni ezt az értékes elemet a szavazásból, amikor a tisztviselők választásáról van szó. Több közérdekű szempont teszi indokolttá azt, hogy ettől a jogtól őket meg ne fosszuk. Nem mondom vannak argumentumok ellene is, de vannak súlyosabb argumentumok a mellett is, hogy ezekben az esetekben a szavazásban ezek a tisztviselők részt vegyenek. Az az aggály hangzott el, hogy összefoghat a tisztviselői kar és egy erélyesebb tisztviselő megválasztását esetleg lehetetlenné tudja tenni. De bocsánatot kérek, ha az autonómiát ennyire lebecsüljük és ilyen kevésre értékeljük, akkor kár foglalkozni ezzel, akkor magam is sajnálom azt az időt, amelyek ezeknek a kérdéseknek törvényjavaslatba foglalásával eltöltöttem. Mert ha az autonómiában nincsen annyi erő, hogy maga tudja megállapítani, kit kíván tisztviselőjének megválasztani és saját tisztviselőitől kell félteni azt a közérdeket, amelyet maga elé tűz, akkor méltóztassanak nekem megengedni, ez nem autonómia, (Ügy van! Ügy van! jobbf elől.) akkor ez^ a tisztviselőknek autokratizmusa és diktatúrája. Erre én törvényjavaslatomban sehol lehetőséget nem nyújtottam és nem adtam. Én értékes, megbízható elemnek tekintem a vármegyei tisztviselői kart és olyannak is kell tekintenem, amely ebben a kérdésben a maga szavazatával nem az esryéni előretörtetést tartja szem előtt, hanem azt a közérdeket, amelynek szolgálatába őt az autonómia állította. (Elénk helyeslés jobbfelöl. — Buday Dezső: Elvileg így áll!) Kijelentettem mar, hogy én törvényjavaslatot nem tudok máskép elképzelni és a magam törvényjavaslatának sem lehet más alapja, mint az erkölcsi, etikai bázis. Azok a feltételezések, hogy szélsőséges esetekben akár jobbra, akár balra mi következik be, nem lehetnek irányadók, mert akkor ismerve az emberi hajlandóságot és készséget, törvényt alkotni soha nem lehetne. (Ügy van! a jobboldalon.) A törvény helyesen csak akkor van megalkotva, ha erkölcsi és etikai bázison áll. Lehetnek kivételes eltérések, akkor meg kell találni a módot, aminthogy gondoskodás is van arra, hogy ezek elimináltassanak, azért van a fegyelmi eljárás, azért vannak felsőbb hatóságok, hogy a tisztviselőknek esetleges szélsőséges eljárását a megfelelő korlátok közé szorítsák. Mert semmi-